Franciaországban egyre nagyobb feszültséget okoz a Közép- és Kelet-Európából érkező, a külvárosokban bádogtelepeket építő romák helyzete. Az unió hajthatatlan az ügyben, miközben a franciák attól tartanak, a román és a bolgár állampolgárokkal szemben január 1-jén megszűnő munkavállalási korlát maximum az illegális telepek számát növeli majd, a befolyó adómennyiséget semmiképp.

Érkezés az Igéret Földjére

A Puding becenévre keresztelt francia miniszterelnök egy rendészeti kérdés kapcsán már biztosan levedlette gúnynevét, ez pedig nem más, mint az illegálisan létesített romatelepek ügye. Az emberi jogok sárba tiprásával megvádolt Sarkozy-kormánnyal e problémát illetően egy szelet fújó szocialista kabinet nem fél munkagépeket küldeni a mezőkön, sportpályákon, külvárosokban összetákolt bádogvárosok elbontására. Attól viszont joggal retteg, mi történik majd 2014. január 1-jét követően, amikor az uniós szabályozás alapján megnyílik a EU munkaerőpiaca a bolgár és a román munkavállalók előtt.

Lille. Üres kézzel jöttek-megpakolva mennek

Nicolas Sarkozy regnálása idejére, nagyjából 2007 tájékára tehető, hogy a franciák a Magreb-országok migránsai helyett Kelet-Európából érkező bevándorlók egyre gyarapodó tömegével szembesült. A zömében bolgár és román cigányokból álló csoportok lakókocsikkal, személyautókkal érkeztek meg az ígéret földjére, számukra legalábbis Franciaország mindenképpen maga a Kánaán.

“Franciaországban furcsának tűnő szokások”

Az ingyenesen igénybe vehető egészségügyi ellátás és a nyugat-európai szinten is magas családi pótlék rendkívül vonzó, ráadásul kitoloncolás esetén a francia állam felnőttek esetén 300, gyermekenként pedig 100 euróval jutalmazza a hazatérést. A bőkezű juttatás mellé repülőjegyben is részesülő bevándorlók egy része kapva kap az alkalmon, és kihasználva az unió határok nélküliségét visszatérnek, hogy újjáépítsék a romvárosokat.

A lille-i rendőrség szeptember 18-án végzett egy bádogtelepülés lebontásával, az akció még júliusban kezdődött. Az önkormányzat indoklása szerint „a telepen nem megfelelőek a higiéniai körülmények, és a táborlakóknak közbiztonsági kockázatokkal is kellett számolniuk”. A 750, zömében Romániából érkezett roma döntő többségét csarterjárattal juttatja haza a francia állam, néhány tucat család viszont sokkal jobban jár: őket önkormányzati lakásokban szállásolják el. A probléma éppen itt kezdődik a franciák számára.

Utazó polgárok

„A saját szememmel láttam a lille-i nyomorvárost, egészen lehangoló kép tárult a szemem elé” – idézi fel friss emlékeit Fejérdy Gergely, a külügyi intézet munkatársa. Ugyan a 65 milliós országban mindössze 15-20 ezer cigány él, a franciák az utóbbi időben kezdenek megismerkedni az „új utazó polgárokkal”. A korábban városról városra vándorló csoportok helyét a Közép- és Kelet-Európából érkező társaik vették át. Ők kiválasztanak egy városi peremnegyedet vagy egy városon kívül eső, elhagyatottabb területet, és ott alakítják ki otthonaikat.

A városkép elcsúfításán túl ezzel talán még nem is lenne komolyabb probléma, a belügyi tárca kimutatása szerint azonban a cigánytelepek környékén folyamatosan emelkedik a betörésesek, lopások száma. A Le Monde-ban és a Le Figaróban megjelenő cikkek tudósítása szerint az elkövetők egyre nagyobb arányban a bádognegyedek lakói közül kerülnek ki. A romatelepek kíméletlen szétbontását korábban számos támadás érte a sajtó részéről, amióta azonban elszaporodott az onnan eredeztethető bűncselekmények száma, kevesebb kritikus cikk születik.

A franciákat egyre inkább foglalkoztatja a bádogvárosok lakóinak sorsa és a szociális turizmusnak nevezett jelenség. Ahogy Fejérdy is magyarázza, a francia polgárokat most már érezhetően zavarják a megélhetési bűnözés melegágyául szolgáló romos települések.

A szocialista kormány belügyminisztereként szolgáló Manuel Valls sikertelenül próbált gátat szabni a gazdagon jutalmazott hazautazásnak. Emellett a költségvetésen már így is 6 milliárd eurós lyukat ütő egészségbiztosítási költségek az „utazó polgárok” miatt tovább nőnek.

Az Hollande-kormányzat elvi síkon nem igazán tér el az elődjétől, kemény kézzel lecsapna a bűnözőkre, és mielőbb visszautaztatná őket országukba. A szocialisták retorikája viszont köszönőviszonyban sincs tetteikkel. A gyakorlatban nyomát sem látni annak, hogy a magyar uniós elnökség alatt meghirdetett romastratégia mentén megkezdjék a cigány bevándorlók bárminemű integrációját.

A kabinet – legalábbis így kommunikálják – egyetlen reális kiutat lát a jelenlegi helyzetből: minél gyorsabban letelepíteni a már letáborozó kelet-európai bevándorlókat. A probléma gyökerét meglehetősen furcsán próbálják megragadni Hollande-ék: tanácsokkal látják el Bulgáriát és Romániát, hogyan is kellene munkával és megélhetést biztosítva otthon tartani az elvágyódó romákat.

(mno)

Franciaország északi részén található Lille-ben a rendőrség megkezdte, a városban található cigány tábor felszámolását. Ezt a hatóságok illegálisnak minősítettek.

A hatalom emberei először kitelepítették az illegális helyfoglalókat, majd módszeresen ledózerolták a területen található viskókat és lakókocsikat.

A cigánytelep lakói 95 százalékban román származásúak, akiket a legnagyobb számban azonnal kitoloncolnak az országból. Csak kisebb létszám vállalta az önkéntes hazatérést.

Az unióban páratlan viselkedést tanúsító francia kormány, igen erősen fellép az egyre nagyobb számban előforduló cigányok ellen, melyet pozitív példaként állíthatunk kormányunk elé.

De! Azt nem szabad elfelejteni, hogy amit a franciáknak szabad, azt nekünk nem! Ha itt véletlenül cigányozik valaki, akkor az mindjárt rasszista, ne adj Isten véletlenül fizikálisan is tesz ellenük, az már "nácifasiszta"!

Nem ugyanaz a mérce itt, mint ott,mert a nagyobb európai hatalmak csak most kezdik észrevenni a fenyegető faji veszélyt. Olyan törvényeket fognak hozni, hogy a szedett-vedett népségek, a kiszolgáló országok létszámát gyarapítsák, és ezzel együtt az adott nemzet gazdaságát gyöngítsék.

Mi is így vagyunk ezzel. A nyakunkon a rengeteg söpredékkel, ingyenélővel, akik kiszipolyozzák vérünk. Nap mint nap munkába járunk, de nem csak magunkért és családjainkért, két láthatatlan élősködő is jut fejenként a dolgozó magyarra!

Nemzeti és szociális világot akarunk, melyben előnyt élveznek véreink! Szociális érzékenységet, de nem olyat, amiben csak a kezüket tartják az élősködők! Olyan világot szeretnénk, amiben a munka érdem, és aszerint értékelik az embert! Szociális rendszert, de csak olyanok részére, akik teljes értékükkel szolgálják a hazát, és nem csak a tenyerüket tartják!

Nehéz idők jönnek!