Két és fél évvel ezelőttig létezett egy ország, mely azon kevesek közé tartozott, ahol rend, gazdasági önállóság és nemzeti függetlenség volt. Természeti kincsek karnyújtásnyira. Sajnos mindez már a múlté, mert a tudjuk kiknek ez szemet szúrt és gonosz lényükből fakadó irigységgel rávetették magukat.
A tervet kiagyalták, a kivitelezést elkezdték.
Az amerikai elnök, megbízói jóváhagyással, igért fűt-fát, komoly részesedést a terv végrehajtóinak, csak valahogy buktatnák meg a diktátornak kikiáltott szír elnököt, hogy káoszba taszíthassák, és parazita módjára lerabolhassák az egész országot. Burkoltan vagy nyiltan, de megkapott és megadott minden támogatást, és mégsem sikerült.
A megbízók melléfogtak, és a folyamat úgy tűnik csúnyán megakadt. Azért úgy tűnik, mert a gonosz nem az, aki győzelem vagy végső vereség nélkül feladja. Számolni kell azzal, hogy bőven van még tarsolyában ármány és csel, és gyanítom élni is fog vele.
A felbújtó amerikai elnök visszakozásával cserben hagyta a végrehajtókat, és a megbízóktól kapott parancsot sem teljesítette maradéktalanul. Mindkettőt elárulta. A kebelbarátok nem tehetnek ilyet egymással, és ha mégis, annak súlyos következményeivel számolniuk kell. A pávián, nem jól csinálta, felsült a mutatvánnyal... Szégyent, mérhetetlen nagy szégyent hozott a gazdára. Szükség van még rá? Kegyvesztett, levadászható. Mindkét oldalról. Sorsának beteljesedése csak idő kérdése. Az árolók sorsát nem kell bemutatni...
Szíriában a harc folytatódik, mert a rendre, önállóságra, függetlenségre való igény töretlen.
