Elsőként magáról Detroitról pár szót. Ez a város az ötvenes években volt a csúcson. A századfordulótól kezdve jelentős iparközpont, majd maga az autógyártás hazája lett. Detroit egyet jelentett a négy kerékbe öntött szabadsággal, az amerikai életérzéssel, a szabadság szimbólumával. Harckocsiktól kezdve a motorkerékpárokon át az autókig és a teherautókig mindenféle jármű készült itt. Maga Hitler is úgy rendelkezett a Mercedes felé, "nem a detroiti autó lesz a legjobb, hanem a mi Mercédeszünk". Detroit tehát önmagában is egy szimbólummá vált.

A harmincas években készült freskó, amikor még csak fehérek éltek és dolgoztak Detroitban

A gondok jóval később kezdődtek el. A hatalmas iparosodás magával hozta ennek minden árnyoldalát is. És ez kicsúcsosodott a hatvanas évekre. Miért fontos számunkra ez a történet? Mert tökéletes párhuzam vonható Magyarországgal, a jelenlegi politikai garnitúra viselkedésével, a jövőnk lehetséges iránya és Detroit sorsa között. Mert Detroit a kapitalizmus és a liberalizmus szülöttje, és ezek sorsa is egyben. 

Detroit iparosodása magával hozta a fekete lakosság betelepülését. A gyárak szalagjaira nem kellettek már a század első felére jellemző jól képzett szakemberek, hanem megfelelő volt a betanított munkás is. Így elegendő volt a néger munkás, aki lehet írni olvasni sem tudott, de a munkát elvégezte valamilyen szinten. Az amerikai autó hetvenes évekre elért minőségtelensége jól mutatta ennek a hátrányait. Azonban a néger, mint fajtájából adódik, szó szerint túlszaporodta a várost. A gyárakból befolyó összegek sokáig bőven fedezték a szociális segélyeket. A város 1950-re már három és fél millió embernek adott otthont. A robbanás 1967-ben történt. Ekkor tört ki az egyik legnagyobb négerlázadás. A gyárak már képtelenek voltak az eszméletlen számú ingyenélő munkakerülőt eltartani. Megjelent az egyik leggazdagabb városban a szegénység, és vele együtt a bűnözés. A rendőrség folyamatosan a fekete bőrű bűnelkövetőket kergette, amit persze ők rasszizmusnak értékeltek. A folyamatos összetűzésekből aztán utcai háború lett. Egyes adatok szerint 40, más adatok szerint 200-nál is több halálos áldozat volt, rengeteg fehér nőt megerőszakoltak, gyújtogatás és fosztogatás mindenütt. A rendőrség egyszerűen dezertált, a kormány a nemzeti gárdát kényszerült bevetni. Kényszerű rövid csend következett. A kormány igyekezett valami megoldást találni, de a megoldást végül is a fehér lakosság szolgáltatta. Egyszerűen elkezdtek elköltözni a városból. 

Amerika büszkeségei, az autógyárak, ma így festenek

1973-ban néger lett a polgármester. Első intézkedései során, telerakatta a várost a néger békeharcosok utcaneveivel, szobraival, és elkezdte minden pénz felélve a négerek babusgatását. Arany sorsa volt itt minden négernek pár évig. Azonban a fehérek továbbra is egyre nagyobb ütemben hagyták el a várost. A valaha 3-4 millió lakosú városban a nyolcvanas évekre már alig volt kétmillió ember. Mára összesen 700 ezer lakosa van a városnak. Nyomorgó négerek jobbára. A város soha ki nem fizethető hitelállománnyal a csőd szélén táncol, illetve már nem is táncol, már el is süllyedt benne. A kormány képtelen rendbe tenni a dolgokat, inkább becsukja a szemét, és oda sem néz. Már nincs pénz.

A valaha gazdag város építészeti szépségei ma már az enyészeté. Sok házat csak azért gyújtanak fel, hogy némi biztosítási díjat felvehessenek még rá, mielőtt összedőlne.

Detroit valaha egy dúsgazdag város volt. Házai, melyek most az enyészetté válnak az amerikai építészet remekművei voltak. Most 500 dollárért lehet Detroitban házat venni. Miért is olyan irányadó nekünk a város sorsa? Nagyon egyszerű. Ami Amerikának a néger, az nekünk a cigány. A hatalom, mivel cionista irányítású, semmi mást nem tesz, mint a cionisták nagy célját, a nemzetek megszüntetését hajtja végre. Bármi, ami a nemzet megmaradását segítené, államilag tiltott, ami pedig a keveredést elősegíti, államilag támogatott. Ebben az állapotban egyszerűen képtelenség fenntartani az egyensúlyt, és elkerülni azt a pontot, mikor már visszafordíthatatlanná válik a beférkőzők elszaporodása és túlsúlyba kerülése. A cionista azonban nem képes mérlegelni a hosszútávú következményeket. Detroit nem elkeveredett, és megfertőzte a fehéreket, hanem még jobban szétválasztotta őket. A városon belül is hatalmas a kontraszt a megmaradt fehér negyedek és a néger gettóvárosok között, de országosan még szembetűnőbb az igazi négerváros, és egy fehérek lakta mezőváros közötti különbség. Viszont egy hazai cigány lakótelep és Detriot között semmi különbség sincsen. 

A nigger és a cigány azonosító jegye: a tenyészetük környezete meglehetősen hasonló képet mutat...

Ennek a folyamatnak nem csak külsőségekben van hasonlósága. A lényege, a cionista háttérhatalom, a szabadkőművesség legnagyobb célkitűzése a nemzetek szétverése, összekeverése, megszüntetése, megalázása. Miért van erre szüksége a cionistának? Ennek két oka van. Első, hogy a zsidó egy genetikailag elkorcsosult fajta, amely az évszázadok során teljesen elvesztette genetikai sajátosságait, az egyik legkeveredettebb, elkorcsosultabb emberi típus. Elég a külső jegyeket szemügyre venni, a zsidók többsége undorító, gnóm megjelenésű. A fontosabb ok, hogy a zsidó gén magban hordozza a felsőbbrendűség érzését. Akár milyen undorító, ronda vagy nyomorék, a zsidó gén miatt különbnek érzi magát mindenkinél, és ez egy belső kettősséget okoz. Egyrészről a gének felsőbbrendűségi parancsa, másrészről a saját öntudata, amely szerint nagyon is jól tudja magáról, hogy milyen. Ez hatalmas belső lelki válságot, kisebbrendűségi érzést, és végül gyűlöletet okoz, amelyet minden olyan ellen fordít, ami megtestesíti az ő alsóbbrendűségi érzéseit. Ezek pedig a népek és nemzetek, melyeknek fiai és lányai szebbek okosabbak, kiválóbbak mint ők maguk. Vallásuk alap tanítása pontosan ebből a felsőbbrendűségi genetikai parancsból keletkezett, mely azt tanítja, hogy uralkodni születtek a világ felett. Olyan világon, mely büszke, nemzetében öntudatos, törekvő és összetartó, nem lehet uralkodni. Minden társadalompolitikai elv, amely nemzetben gondolkodik, számára halálos ellenség, legyen az szocialista, kapitalista, kommunista, vagy akármilyen. A cionista jelenleg az ellen küzd nagyon keményen, hogy a társadalmak ráébredjenek a valódi ellenségre, hogy kialakuljon az igazi összefogó kapocs, a társadalmi igazságosság elvén alapuló elgondolás, hogy nincsenek megosztó ideológiák, csak szegények és gazdagok, mert így egyenesen ő kerül a célkeresztbe. Ezért halálos ellenség minden cionizmussal szakító szocialista képlet.

A cionista elgondolás az, hogy jól szaporodó élősködő népekkel kell betelepíteni a világot (jó, ha fejbe vési mindenki, hogy az összes rabszolga kereskedő, aki Amerikába négereket szállított, zsidó volt, ez igazolt adat, melyet pont a négerek kutattak fel és hoztak nyilvánosságra). Amikor fajilag elkeveredtek a népek ezekkel a jellegtelen idegenekkel, megtörtént a nép lezüllesztése, nemzeti identitásának megtörése. Ha nincs nemzeti öntudat, akkor nincs összekötő kapocs az emberek között. Összetartó népből egy magára maradt egyének halmaza lesz, amely képtelen összefogni (nincs meg a kohézió, nincs közös érdek, nincsenek közösségi célok) így képtelen az egyre erőszakosabban elnyomó felső hatalom ellen küzdeni, mindent elfogad kényszerűségből, létrejön a szabadkőműves-tőkés számára ideális állapot, a szabad fosztogatás állapota. Ezért támogat a hatalom minden cigány irányzatot, minden betelepülési kísérletet, mindeközben törvényeiben a burzsujokat támogatja, egyetlen egy marad el, a nemezt megvédése. A végső célja az egész világra kiterjedő hatalom megszerzése úgy, hogy az egész világot nemzeteiben lerombolja, atomizálja, és ezeken uralkodik egy erkölcstelen milliárdos cionista réteg. 

Ha valaki esetleg felhördülne, hogy micsoda faji gondolkodás ez, azt felvilágosítjuk, mind Oroszország vezetése, mind Kína, Irán, és valamennyi gazdaságilag feltörekvő állam, Brazília, India, Venezuela, Bolívia tökéletesen tisztában van ezzel a ténnyel, és sok esetben ki is mondja ezt. Csak érteni kell a sorok között. Ők nem azt mondják, hogy cionista, hanem azt hogy milliárdos, erkölcstelen, idegen érdekeket szolgáló réteg. Ez viszont ugyanazt jelenti. 

Ez az egész, amely a szabadkőműves álom, nem működik. Ennek csődjének nyilvánvaló példája Detriot. Pontosan ezért nem beszélnek róla, ha pedig beszélnek, akkor csak a válságra húznak rá mindent. Pedig Detroit tragédiájának a kérdése évtizedekre nyúlik vissza, kikerül minden gazdasági válságos kérdést, és egyszerű társadalmi kérdés. Mint társadalmi és politikai jelenséget kell vizsgálni, nem mint gazdasági kérdést. Mit mutat Detroit jelenlegi állapota? Azt, hogy a cionista minta nem működik, a keveredett lakosság munkaképtelen, termelésre, gazdasági működésre alkalmatlan, még a cionista milliárdos réteg is elhagyta, és más területekre költözik, mert a város minden építő tevékenységre alkalmatlan lett. Másik eredménye az, hogy van hajlam az ellenállásra. Ez pedig mindenképpen reményre ad okot.

 Az atlantista kapitalizmus igazi arca, a milliárdosok felhőkarcolói, és a nyomornegyedek

Az Egyesült Államokban egyre jobban erősödik és egyre inkább tömegessé válik egy fehér és nemzeti törekvés. Ugyan a fehérek között egy csomó agymosott idióta van, de ennek ellenére ez a politikai irányzat egyre erősebb. Tagjai között rengeteg magas rangú politikus is van már. Politikai vezetésük hosszas mérlegelések után arra a következtetésre jutott, hogy a legnagyobb esély, hogy létrehoznak egy fehér territóriumot. Texas kilépési szándéka az Egyesült Államokból, más déli államok hasonló szervezkedése, már ennek előszele. A hatalom is készül, jól ismerjük a FEMA ügyeket, táborok építését. Azonban a néger elnök intézkedései felgyorsították a helyzetet, mert azóta nyeregben érzik magukat, és sokkal erőszakosabban telepszenek rá a dolgozó rétegekre. Amerika egy tökéletes példája a nem működő cionista társadalomnak. Ami jó volt, már mind odaveszett, elmúlt, tönkretették, csak a kizsákmányolás, és a világ kirablása tartja egyben, mint egy gigantikus kalózhajót. A milliárdos réteg uralkodik, a dolgozók pedig egyre rosszabbul élnek, és a közgondolkodásban visszatér a XIX. századi társadalmi nyugtalanság, amikor az szociális eszmék megszülettek és/vagy megerősödtek. Ezekre az eszmékre most újra ezen hatás miatt egyre nagyobb a népi igény. Csakhogy a két dolog nem elválasztható egymástól. A szociális eszmények, és a hazaféltés, a patriotizmus, és a nemzeti gondolatok, ezek csak együtt működőképesek, mert elválasztva minden esetben kerülőutat biztosítanak a tőkének, a kizsákmányolónak. Együttesen azonban képes az emberiség felvenni a harcot. Ezt a képletet látjuk kialakulni a fent felsorolt országokban, akár Kínában, akár Oroszországban, de még Észak-Koreában is, illetve ezen országok iránt erősen növekvő általános rokonszenvben, melynek az alapja a lassúbb, vagy gyorsabb, de állandó jellegű fejlődés, mellyel szemben egy detroizált nyugat már nem képes helytállni.