A Leszámolás Napjai elkezdődtek! Vasárnap már annyira rosszull éreztem magamat, hogy elkéstem a szentmiséről, pontosabban olyan mélyen éreztem magamat, hogy a szentbeszéd se tudott kihozni abból a mélységből. Mindig az foglalkoztatott, mi lesz akkor, ha ... ? S ez tartott egészen keddig, akkor már a dachaui és kölni események is befolyásoltak bizonyára, amikor annak a plébánosnak volt a búcsúmiséje, aki olyan helyre megy, ahol hamarosan már nagyon fogják érezni mindannyian, a HÁBORÚt. Mihály atya, megadta a választ saját életével kapcsolatbavételével. Elég volt az az egyetlen mondat, ami visszahozott abból a mélységből. A mondat egyszerű, lényege Élünk Urunkkal, Jézus Krisztussal közösségben, akár életünk árán is felvállaljuk hitünket, hirdetjük ami megadatott számunkra, mentjük a lelkeket úgy, hogy minden nap felvesszük keresztünket, s másoknak is segítő kezünket adjuk azon az úton, amely a széles út közepén található keskeny út emelkedőkkel, hegyekkel, völgyekkel, rétekkel, patakokkal... KÖSZÖNÖM
