A község egykori, középkori eredetű temploma, melyet Szent Adalbert tiszteletére emeltek, a XVIII. század elején már igencsak romos, elhagyatott volt. A törökkort követően a falu újbóli benépesítésekor a betelepült katolikus családok a szomszédos Mágocsra jártak misére, így templom hiányában a község a mágocsi plébánia filiája lett. (Mindaddig az is maradt, amíg egy önálló plébánia alapítását el nem határozták.)

A templom felépítését a település birtokosa, a Perczel család vállalta magára. Fogadalmukat Perczel András Tolna vármegye szolgabírája váltotta valóra, aki végrendeletében 15 ezer forintot különített el a mocsoládi templom felépítésére. A végrendeletnek megfelelően megkezdődtek az előkészületek az építkezés körül. 1813-ban Tolna megye archidiakónusa, Gruber András felkérést kapott a templom helyének kijelölésére, majd az alapkő letételének szertartásán is ő vett részt 1824. november 8-án. Ezt követően kezdődött meg az építkezés az egykori pécsi püspök, Király József beleegyezésével. A munkálatok 1836-ban fejeződtek be. A templomot Szent András Apostol tiszteletére szentelték fel 1836. október 16-án, a szertartást négyesi báró Szepesy Ignác püspök végezte, melyen részt vett Udvinatz Nep. János kanonok, Mágocs mezőváros papja, valamint Mocsoládról és a környező településekről összegyűlt nagy számú katolikus hívő. Az első magyar nyelvű misét Szépe János mágocsi, a németnyelvűt Wagner Alajos köblényi plébános mondta.

A templom állagát részletesen először az 1842. évi püspöklátogatáskor írták le: Kívül-belül meszelt falai téglából épültek, megfelelő vakolattal borítva. Mennyezete boltozott, szentélyét csiszolt kőlapokkal, a templomhajó padlóját téglával burkolták. A templom tetejét cserép, a tornyot bádog fedte. Tornyában három harang lakott. Az épület alatt a Perczel-család kriptálya állt. Három oltára közül a főoltárt Szent András apostol tiszteletére szentelték. Rendelkezett egy tízváltozatú orgonával is.

1879-ben az új plébános Gött Ádám szerint minden igencsak elhanyagolt volt, amikor átvette a plébániát. Gött „szánandó helyzetűnek” írta le a templomot, a plébánialakot és az iskolát. Nekikezdett a felújításnak, ám ezzel rögtön kivívta a lakosság rosszallását. A plébánia rendelkezésére álló 1200 forintja mellé a pécsi püspök ajánlott fel további 2200 forintot, melyből a templom tetőszerkezetét újították fel. Ezenkívül felújították az ajtókat, ablakokat és az orgonát is. A plébánia épületét egy külső szoba-konyhával bővítették, az udvar hátsó részén egy fészert hoztak létre. A munkálatokat Zsila Vilmos építészmérnök irányításával 1880-ra fejezték be. A templom újrafestése Dietrich József plébános költségén készült el 1899-ben. Később Zichy Gyula megyéspüspök 6700 korona adományából a templom és a plébánia épületén ismét számos javító munkát végeztek, és egy teljesen új tornyot építettek a régi helyére. A templom új orgonáját 1941-ben rendelték a pécsi Angster és fia cégtől, az új hangszer 1942-re készült el. Az újonan beiktatott plébános a templomot ismét elhanyagoltnak találta, a felszerelés nagy részét alkalmatlannak találta a liturgiára. Az épületnek ekkor még nem volt villanyvilágítása, az elektromos áramot 1943-ban vezették be.





ANDORNAKTÁLYA-ap Andornaki iskolakápolna

Az iskolában berendezett kápolnát 1860-ban áldották meg. Hétköznap iskolaként szolgált, vasárnapra a "beépített szekrény" ajtaját kinyitva lett oltára a kápolnának. A kápolna épülete sokáig Óvoda-Iskola-Öregotthon "komplexumként" szolgált.
Azóta már az egyházé az épület, készült egy szembemiséző oltár is.
2006-ban az iskolapadok helyett elkészültek a templomi padok.

ÁSVÁNYRÁRÓ Ásványi templom

A községnek már a XIV. században is volt temploma, melyet a XVII. században egy árvíz elpusztított. A ma is látható templom középkori alapokra a XVIII. században épült, barokk stílusban. A templomot 1820-ban, majd 1865-ben, végül 1904-ben kibővítették, ekkor oldalhajót építettek hozzá.

Templomok Ásványrárón - Ásvány: Szent András apostol, Ráró: Szent Rókus tiszteletére.






BAG mai templom középkori elődjét 1562-ben a törökök által támogatott rácok elpusztították (Chobot, I. köt. 197). Arányi „gótstílű”, a török pusztítás után „a XVIII. század elején, vagy közepén átidomított” templomról tesz említést [Arch. Közl (1877) 6]. A Névtár az „ősi kerek templom” elpusztulása után épült öt öl hosszú fatemplomról emlékezik meg. Kerek templom képe látható a Pongrácz-féle térképen. 1734-ben írják : „Ecclesiam habet in bono statu...” (OL Htt. Acta Cass. Par. Direc. Vacz. Fasc. 1. No 1, 1734, 1736). 1746-ban : „Ecclesia ... ex bona materia� Anno 1731... ex majori parte restaurata...” Felszerelésében többek között öt casula volt (VEL Can. Vis. Lib. V. 422 etc.). 1772. évi leltárban szereplő felszerelése még gazdagabb. Említés esik egy Szentháromságot s egy Máriát ábrázoló festményről, mindkettő ,,nimis vetusta” (VEL Can. Vis. Lib. V. 1241/42/709). Az egyház birtokában levő 1777. évi historia domus egy ,,solidis materialibus” épült templomról ír, amelyet 1731-ben kibővítettek.





BALATONENDRÉD




BÉKÉSSZENTANDRÁS középkorban emelt katolikus templom építéséről pontos adat nincs. Feltehető, hogy 1325. után emelte az Uzvásáry család, akik királyi adományként nyerték el Szentandrást. De az sem kizárt, hogy amikor e vidéket Zsigmond király 1384 körül Hunyadi Jánosnak adta, a templomot a Hunyadiak építették, ugyanis később Szent András uradalmi központ lett, jelentős kiváltságokkal felruházva mezővárosi rangot kapott.
A Mohácsi-vész után a lakosság elhagyta a falut, s csak az 1500-as évek közepén tért vissza. Egy pár évtized után a tatár csapatok semmisítették meg Szentandrást. Ekkor a falut felégették és a temploma is áldozatul esett. Az ezt követő években a többször is visszatérő református lakosság a templomot mindig kijavította és használatba vette. Pl. 1666-ban a helyi lelkész a szatmári zsinat rendeletére Szokolay János lett.
A 150 éves török megszállás után az Alföld az 1700-as évek első és második évtizedében népesült be. Az 1719-ben megtelepült (visszatért) református jobbágyok a templomot erősen romos állapotban találták. Ekkor a maguk módján befedték, kijavították és 1728-ban birtokba vették. 1746-ban katolikus magyarok telepedtek le Szentandráson. Ekkor a földes uraság a reformátusok használatában lévő rom. kat. templomot visszaadta a most megtelepült katolikus jobbágyoknak, kik azt nagy költséggel kijavították, vagyis a középkori 'alapokra barokk stílusban átépítették. Az egyházközség 1748-ban alakult meg. Ettől kezdve van lelkipásztora is. Mivel a régi alapokra épült templom idővel szűknek bizonyult, ezért 1784-ben megnagyobbították és tornyot is építettek rá.
1868-ban a lakosság további szaporodása miatt a templom bővítését határozták el. Ezzel az átalakítással az eddigi barokk stílusát teljesen elvesztette. Tehát a katolikus templom középkori alapokra épülve' - a mai alakját az 1868. évi átalakítás során kapta. A torony sisakját az 1970-es évek közepén fedték be rézlemezzel. A templomot 2001-ben újították fel.
A templom főoltár képe Szent András apostol keresztre feszítését ábrázolja. E freskó, valamint a mennyezeten lévő Szt. István és Szt. László királyok, Szt. Péter és Szt. Pál apostol fejedelmek és a négy Evangélista képei Chiovini Ferenc szolnoki festőművész alkotása, amely 1938 évben készült. A régi oltárképet, amely Szt. András életnagyságú olajképe, a főhajó egyik baloldali oszlopán helyezték el. Ez a kép 1883-ban készült Aszódi Imre és felesége Juhász Gizella adományából.
A templom harangjai:
A templomnak jelenleg négy harangja van. Hasonlóan a református templom esetében az 1848-49-es szabadságharc, valamint a két világháború, legalább négy harangot vitt el, ezért a harangok többszörösen cserélődtek. A régi harangok közül csak egy maradt meg az 1700-as évekból, de az elhasználódás miatt 1878-ban újra kellett önteni. A harangok pótlása, újra öntése nagy áldozatot követelt később is az egyház és a hívek részéről. Ezt láthatjuk a meglévő harangok feliratából.
1. A nagyharang felirata. "Isten dicsőségére Szent András apostol tiszteletére készült 1924. évben. Újraöntötte Ducsák István harangöntő mester 1962. évben Őrszentmiklós." E harang súlya kb 550 kg.

2. A második harang felirata: "Isten dicsőségére 146 évi használat után újraöntötte Walser Ferenc Budapestre 1878. évben, Paraszt Mihály és hitvese áldozatával segítve, Szent Mihály főangyal tiszteletére. " Valószínű, hogy ezen harangot 1746-ban idevándorolt katolikus jobbágyok hozták magukkal a Tisza-vidékéről. Ugyanis a harangon jelölt 146 év, 1732 . készítési évre utal, ekkor még nem voltak katolikusok Szentandráson. A harang súlya 120 kg, az 1943. évi harangjelentés szerint.

3. A harmadik harang felirata: "Isten dicsőségére és a boldogságos Szűz tiszteletére készítette Békésszentandrás lakossága 1948-ban a Boldogasszony évében. Öntötte Szlezák László aranykoszorús harangöntő mester Budapesten. "A harang másik oldalán Szűz Mária egész alakos képe látható az alábbi felirattal: "Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk. " A harang súlya kb. 100 kg.

4. A lélekváltság harang felirata: "Isten dicsőségére Szent József tiszteletére az Úrban elhunytak iránti kegyeletből öntötték Aszódi János és neje Gonda Mária békésszentandrási lakosok. Öntötte Szlezák László harangöntő." Az 1943. évi harangjelentés szerint évszám nélküli és 92 kg súlyú.
A ma álló templomot Grassalkovich Antal végrendelete szerint (Chobot, 1. köt. 197) 1772 és 1774 között építették fel. Tornya 1945-ben megsérült, hagymaidomú sisakját egyszerű lapos sátortetővel pótolták. 1737-ből és 1772-ből származó harangjai elvesztek.
Jellege: A község központjában álló, nagyméretű, egyetlen homlokzati tornyos, egyhajós, barokk templom, XVIII. század végi.
Külső: Anyaga tégla, fedése pala, szép, ívelt vonalú tetőzettel. Egyetlen tornya kissé kilép a főhomlokzat síkjából. Főbejárata barokk, füles, záróköves kőkerettel, régi ajtószárnyakkal és zárral. A bejárattól kétoldalt egy-egy félkörös felsőzáródású fülke, a jobb oldaliban kisméretű, színezett, provinciális színvonalon álló, férfi szentet ábrázoló szobor áll. A torony alsó szakaszában, ívelt oromfalak között, kis, kerek ablak, felső részében négy oldalra egy-egy félkörös, felső záródású ablak nyílik. Ez a felső toronyszakasz új, a második világháború után épült, a régi torony formája és méretei alapján. Új a toronysisak is. Egyenes párkány zárja le a főhomlokzat földszintjét. A bal oldali homlokzaton kis, egyenes záródású, szalagkeretes ajtó vezet a toronyfeljárat csigalépcsőjéhez. Fölötte kis, kerek ablak. A hajón két, egymástól távol álló, nagy, félköríves felső lezárású ablak helyezkedik el, közöttük falsávokkal. A keskenyebb, de azonos magasságú, fél-nyolcszög alaprajzú szentélyhez épült az alacsony sekrestye, kis ajtóval és ablakkal. A szentély zárófala ablaktalan. A templom másik hosszoldalán ugyancsak egy szentélyablak és két hajóablak van.
Belső: Szépen kiképzett tágas belső tér. Kétboltszakaszos hajó, egyboltszakaszos szentély, csehsüveg boltozattal fedve. Kosáríves diadalív. A hajótér lesarkított. Hármas tagolású falpillérek között rendkívül széles kereszthevederívek. A karzat mellvédje enyhén kidomborodó, nyomott kosáríves nyílással. Alatta is csehsüveg boltozat.
Berendezés: Szószék. Nagyon egyszerű, lapos hangvetővel, négyszögletes alaprajzú kosárral, amelynek középső mellvédtáblája kissé ívelt. Szobor dísze nincs, csak rozetták ékesítik. A régi barokk padok helyett újak készültek. A gyóntatószék szintén barokk volt.
A volt keresztelőkút leírása: „Adja kő”, sokszögű pilléren álló rovátkolt tállal, felépítménye fa, ívelt felső lezárással, kétoldalt nagy volutákkal. Korai klasszicista. A főoltár képét Kontuly Béla festette 1953-ban.
Az 1944-ben elpusztult torony és sisakja Balázs István ácsmester tervei alapján és kivitelezésében újjáépült. A templom tornyának keresztjét Sőregi István bagi kisiparos készítette.
A leírásban szereplő Máriát ábrázoló festmény azonos a kórus alatt lévő Mária képpel.

EGYHÁZASRÁDÓC-ap




ÉRSEKVADKERT község plébániájának első említése 1283-ból való. Az 1688-as leírás szerint a szentély és a sekrestye boltozott volt, a hajót festett famennyezet fedte, festve voltak az ülőhelyek és az új karzat is. 1710-ben leégett. A mai templomot a plébánia adatai szerint 1743 körül barokk stílusban Esterházy Imre prímás építtette. A templom nagyobbméretű, egyhajós, keltelt, előreugró középtornyos. Háromemeletes tornyához íves oromfalak csatlakoznak, bádogborítású hagymasisakja alatt tagolt órapárkány látható. Az oldalfalakat kettős falpillérek tagolják, közöttük félköríves, záróköves kerettel ellátott ablakok helyezkednek el. Kissé keskenyebb szentélye egyenes záródású, legömbölyített sarkokkal. Mindkét oldalához sekrestye kapcsolódik. Hajója ötszakaszos, szentélye és két sekrestyéje csehsüvegburkolattal fedett. Az oltár barokk, keresztelõkútja klasszicista stílusú.




FERTŐD-Süttöri ap templom 1889-ben épült, neogótikus stílusban, Zatzka Lajos bécsi építész tervei szerint. Az égetett téglából készült nagyméretű templom homlokzatának közepén magas torony ugrik előre, sarkain egy-egy huszártorony áll.

A jelenlegi háromtornyos templomot 1889. szeptemberében Zalka János győri püspök szentelte fel, ünnepi beszédet Czilinger János, süttöri születésű endrédi plébános mondott.1935-ben a templom új orgonát kapott, amely Rieger Ottó királyi és udvari orgonagyárában készült Budapesten.süttöri római katolikus templom új orgonája három manuálos, pneumatikus, 17 szóló és 30 mellék változatos. 1935. november 6-án áldották meg. A templom liturgikus terének kialakítása 1975-ben történt. A templom háromhajós, neogót stílusú. Főoltárát Szent András apostol, a két mellékoltárt Jézus Szíve és a Szűzanya tiszteletére szentelték.





HIDEGSÉGi ap templom román stílusú, XII. században épült. A XVII. század közepén barokk stílusban átalakították. Műemlék.

A vakolt főhajóhoz csatlakozó kváderköves torony rejti hazánk román kori építészetének egyik legszebb értékét. A XIII. századi körkápolnájában korabeli freskók találhatók. Ehhez az eredeti körkápolnához a XV. században kétszakaszos hajót építettek. Ezt az 1713-as villámcsapás után barokk stílusban átalakították. A templomot 1748-ban toronnyal látták el, amely szintén a barokk jegyeit viseli. Az építményt 1890-ben romantikus homlokzattal látták el, majd 1940-ben végleg meghosszabbították a hajót. 2000-ben került sor a felújítására.





IVÁN

KÁMon ap 1780 körül épült templomot a későbbiekben átalakították, de barokk jellegét megőrizte. Berendezése is - a fő- és a mellékoltárok, a szószék - a XVIII. század második felében készült barokk munkák.






KARAKÓSZÖRCSÖK




LÁDBESENYŐ-ap






LUDÁNYHALÁSZI-Ludány ap Nagytemplom 1301 előtt épült, mert ekkor már, mint meglévőt említi a történelem. A Pápai Tizedjegyzék 1332-1337-ben plébánia és a templom működését említi. 1889-ben a templompusztító tűzvészben leégett és ezt követően teljesen átalakítják. Védőszentje Szent András apostol lesz.
A község középkori templomát az 1688-as egyházlátogatáskor romként írták le, a mai a régi helyén, 1760-61-ben épült, barokk stílusban. 1789-ben három harangját említik, melyek valószínűleg elpusztultak, hiszen 1842-ben egyszerre három új harangot szenteltek. A mellékhajókkal bővített, középtornyos, keletelt templomot a XIX. század végén, és 1927-ben is átalakították. Előreugró tornya a keleti oldalon helyezkedik el. Az eredeti szélességű, barokk hajóból csak a nyugati rész maradt meg, a templomtest közepén két boltszakaszt később kibontottak és itt a hajót észak-dél irányban mellékhajó jelleggel bővítették. Falait lizénák tagolják, a félköríves ablakok vakolatkeretbe vannak foglalva. Ívnyílásos falazott orgonakarzatot építettek és mögötte félemelet magasságban helyezték el az orgonát.
A nyugati hajórész mindkét oldalán egyeneszáródású, barokk kőkeretes ajtó látható. Szentélye korábban a toronycsarnokban volt, később a hajó keleti végébe helyezték, ahová a sekrestyének kialakított torony aljából lehet bejutni. A főoltár tabernákuluma egyszerű barokk. Mellette egy-egy térdelő angyal szobor. Az oltár Mária szobra új. Az átépítés során még a régi, főhajóban egy-egy mellékoltárt is építettek.

A sekrestye keresztboltozatos, a templom belső terét síkmennyezet fedi. A nyugati oldalon lévő karzatot íves hevederekkel kötött pillérek tartják
Az épületet a XIX. század végén és 1927-ben is bővítették, ill. átalakították.





MISKOLC-Szirma gk 2001-ben alapította dr. Keresztes Szilárd az egyházközséget. Majd Szirma Berekkerti részén kapott egy földterületet az Önkormányzattól az egyházközség templom és paróchia illetve közösségi ház építése céljából. Hosszú előkészítő munka után az alapkövet 2006. március 25-én szentelte meg a püspök atya. A közösség 2008-ban templom építésbe kezdett.
A templom felszentelését 2011. november 27-én dr. Orosz Atanáz püspök végezte.




NAGYSIMONYI ap első templom a XV. században épült. A jelenleg is látható templomot 1777-ben szentelték fel. Egyhajós, barokk stílusú templom.





NEMESSZENTANDRÁS






PÁZMÁNDFALU ap mai templomot 1753-ban építették fel. Tornyát pedig 1779-ben. A barokk stílúsú főoltár a XVIII. századtól ékesíti a templomot. A református egyház a reformáció kezdetétől jelen van. 1531-ben egy egyszerű templomot is építettek. A földesúrak iskolájukkal együtt lerombolták, a lelkészeket, és a tanítókat bebörtönözték, gályára hurcolták. A legfiatalabb gályarab Kocsi Csergő Bálint volt.





RÁBAPORDÁNY ap templom a kicsinek bizonyult elődje helyén, 1867-ben újjáépült. Mai alakját 1912-ben nyerte el.

RÁBASZENTANDRÁS ap

Bár a RÉPCEVIS elődeit jelentő Káptalanvis és Nemesvis neve egy 1225-ből fennmaradt írásos emlékben már szerepel, magáról a templomról egy 1646-os püspöki látogatásról szóló leírás a legkorábbi írásos forrás.

A templom valószínűleg ekkor már régóta állhatott, hisz a leírás gazdag felszerelésről számol be. Egy 1651-es jegyzőkönyv az épület szerkezetét jellemzi; e szerint a templomnak csak a szentélye boltozott, van sekrestyéje, de tornya csak fából készült. Ez a leírás említi, hogy a sekrestye a szentély episztolai oldalán volt, mely megerősíti azt a feltevést, hogy a templom valaha másképp feküdt, mint ma. Ezt Kozmár Pál plébános, a templom krónikása is belefoglalta 1847-ben elkezdett templomtörténeti írásába. Ám egy későbbi püspöki látogatás jegyzőkönyve szerint 1722-ben épült a templom és 1766-ban tornyát bádoggal fedték. Ezt követően 1776-ban építették újjá. E nagyarányú átépítés alkalmával a templom többszörösére bővült az újonnan emelt hajóval (a jelenlegi főhajó). Nagyjából a mostani állapotnak felel meg az építkezés. A korra jellemző csehboltozat valószínűleg utánzata az 1868-ban bedőlt mennyezetnek. A hajót tengelyére merőleges hevederek tartják. Az oldalfalak sekélyek, árkádot alkotnak. Ebben helyezkednek el a félköríves záródású ablakok. Az orgonakarzatot két erős pillér és három körív tarja, alját csehboltozatokkal képezték ki. Az énekes karzat alatt lévő kereszthajó jellegű részhez csatlakozik a nyugati oldalon a torony, a keletin pedig egy keresztboltos szakasz. Itt megfigyelhető az egészen eltérő szerkezet a templom többi részéhez viszonyítva, amely mind a boltozat formájában, mind az ablakok esetében – szűkebb és jóval kisebb, hegyes csúcsban záródó ablaknyílások, melyek a gótikus stílus jegyeit hordozzák - megmutatkozik. Ezt a nyugati irányú templomformát tartja a hagyomány az eredeti templomnak. Mivel pedig a vélt szentélyhez ma benyíló tapad (a jelenlegi bejárat), abban hitte a krónikás is megtalálni az 1651-es leírás által említett sekrestyét. (A jelenlegi sekrestye a nyugati oldalon fekszik és a szentélybe nyílik. 1845-ben kirabolták, ekkor gazdag felszerelésének java része eltűnt. Kozmár Pál plébános különösen a gyönyörű monstranciát sajnálta.) Ez a szerkezeti felépítés rendkívül sajátossá teszi a templomot. Ilyen bejárati megoldást nem nagyon lehet találni más templomok esetében. Az épület kívülről elég egyszerű. Ránézésre, mintha a román és a gótikus stílus keveredne egymással. De a templom nagy része csak a késő-barokk korhoz sorolható. A formai eltérés valószínűleg annak az eredménye, hogy az átépítések, építkezések és bővítések során igyekeztek a templom eredeti formájához és stílusához hűek maradni. A román korra jellemző szerkezet és vaskos falak is arra utalnak, hogy a templom – már említett - legrégebbi, eredeti része valamikor az 1300-as években épülhetett. A számos átépítés miatt azonban meglehetősen nehéz következtetéseket levonni, valamint pontos adatok sem állnak rendelkezésre a templom legkorábbi formájával kapcsolatosan. 1897-ben az egész épületet támasztópillérekkel vették körül, még a trapézformájú nyugati homlokzathoz is hozzácsatoltak négyet. Ezt a módszert a mélyúttal határos erődszerű oldal esetében is alkalmazták. A jelenlegi torony, mely a nyugati fal előtt áll 1766-ban épült. Egyszerű építmény, melyet a kiugró falsávok négy szintre bontanak. A toronyszoba körül az erősebben tagolt párkány fölött félköríves záródású ablakok helyezkednek el. Az alsóbb emeletek esetében szűk, keskeny, lőrésszerű ablaknyílások jellemzők. Egy ideig lapos sátortető pótolta a magas sisakszerű toronytetőt, amely egy vihar során rongálódott meg. A keleti oldalon a hajó elé ugró – az egykori sekrestyeként már említett – bejáró oldalába falaztak három ágyúgolyót, melyek 1848 őszén a horvátok átvonulásakor maradtak itt.

Az oltár a rokokó korhoz sorolható, nagy valószínűség szerint a templom boltozásával egy időben, tehát 1776-ban emelték. A tabernákulumot kehelyreliefek díszítik. Felette két gyertyatartó angyal, oldalán két imádkozó angyal és hat szép faragású rokokó fa gyertyatartó látható. Oldalt Keresztelő és Nepomuki Szt. János, szélül pedig Szt. Imre és Szt. Erzsébet szobrai találhatók. Az oltárkép felső részében angyalok hozzák Szt. András vértanúságának eszközét, az X alakú keresztet. A régebbi oltárképet az oratóriumban helyezték el. /A felhasznált forrás Vargyassy Andrást győri kanonokot nevezi meg e kép 1673-as készíttetőjeként, de ez téves adat hiszen Vargyassy nem volt kanonok, hanem székesegyházi, rábaközi, pápai, komáromi főesperes; továbbá 1718-től volt locsmándi főesperes, tehát csak ekkor tartozott a kerülethez. A másik lehetőség pedig az, hogy a megadott évszám hibás. De további tanulmányozás után olvasva a kép valószínűleg Schaller István festő munkája, aki Mária Terézia korában, tehát szintén csak az 1700-as évek derekától alkotott. Schaller egyébként több képet is festett a szomszédos Borsmonostori Apátságnak (Borsmonostor ma Ausztriához tartozik.)/ Függ még itt két másik kép is, melyek eredete ismeretlen, de nagyjából az 1600-as évek végére tehető a keletkezésük. Valószínűleg a szomszédos Borsmonostorból kerültek ide. Az egyik Nepomuki Szt. Jánost és a háttérben a Moldva folyót egy híddal; a másik pedig Szt. Lászlót ábrázolja, ahogy vizet fakaszt a sziklából. A zárópárkány felett egy másik kép a Szentháromságot ábrázolja.

Az eredeti templom kőfallal volt körülvéve és körülötte temetkeztek, a falakon kívül és belül egyaránt. Ez lehet a magyarázata a 2004/05-ös renoválási munkálatok során előkerült rengeteg emberi csontnak. Az egykori temetőkapu a templomhoz vezető hátsó feljárónál található bejáró lehetett. 1775-ben királyi rendeletre a templom melletti temetőket be kellett szüntetni, így a temető helyét a községen kívül kellett kijelölni. A templom alatt nagyobb kiterjedésű kripta helyezkedik el. Valószínűleg ott találhatóak a fennmaradt legrégebbi síremlékek - még az eredeti temető korából, amikor a kripta rendszeresen látogatható volt. Az 1960-as években azonban különböző biztonsági okokból befalazták a kriptába vezető lejáratot -, amely egy beomlás alkalmával került elő. Korábban a templom nyugati oldalánál, a körítő-falon kívül található Szt. Antal szobornál lehetett az eredeti lejárat a kriptába. (tehát az egykori temetőkapu mellett) Sem a kripta pontos alaprajzáról - és ezáltal a pontos kiterjedéséről -, sem pedig az ott található sírok (koporsók) számáról, formájáról és koráról nem maradt fenn semmiféle megbízható dokumentáció, ezáltal szinte teljesen feledésbe merült.
A község területén, a hajdani szőlőhegyben található a Szent László kápolna XVII. századi barokk épülete. A Szt. László kápolna eredetileg mintegy kétszer akkora volt, mint ma; de a renoválás során a bejárati rész helyreállítását reménytelennek tartották, ezért lebontották. Egyébként ez a rész volt fenntartva az ülőhelyek számára. A kápolna folyamatosan ki volt téve a vandál rongálásoknak, amelyeket a határt őriző katonák okoztak. Mivel akkor még lesek nem voltak felállítva a határőrök a tűző nap, vagy épp a kibírhatatlan hideg elől ide "kényszerültek". Gyakran „szórakozás” gyanánt géppisztollyal lövöldöztek a falakba, s többnyire illemhelyként használták. Ezáltal az építmény gyakorlatilag romhalmazzá lett. Két ízben került sor renoválásra 6 év különbséggel, 2001-ben, illetve 2007-ben. A kápolna mögött a régebbi időkben 2 cseresznyefa, elől pedig egy almafa állott.
A Csepregi utcában található Nemesvis kápolnája, a Rózsafüzér Királynéja kápolna, mely a XVII. században épült (évszáma: 1676), s 1860 körül romantikus stílusban átalakították. Ez a kápolnaépítmény szintén a vandál kezek áldozata volt, hiszen éveken keresztül folyamatosan kirabolták, az ajtót felfeszítették és kitörték az ablakokat. Ilyen módon tűnt el a kápolnából egy értékes eredeti Mária-kép is. Ez okból kifolyólag jelenleg semmilyen érték nem található benne. Az építményt két hatalmas hársfa szegélyezi, amelyek gyökerei csodával határos módon nem nyomták be a falakat, pedig kívülről látszik, hogy egy részük már a falban van. Mindazonáltal ez a két fa sajátos hangulatot és szépséget kölcsönöz a helynek, nélkülük sivárrá válna a kápolna környéke.

RÉTSÁGi városközpontban található az 1729 táján épült barokk templom. Főoltárán a névadó Szent András apostolt ábrázoló XVIII. században festett kép látható.






SALGOTARJÁN-Zagyvaróna ap 1973-ig a bányatelepekkel együtt önálló közigazgatású Zagyvarónán álló templom hajója és szentélye XIV. századi eredetű, toronnyal az 1896-os felújítás során bővítették.
A templom főoltára és szószéke barokk stílusú. A falképeket Bátki József 1934-ben festette.






SOPRONNÉMETI ap templom 1717-ben épült fel, barokk stílusban.







A SZAJKi templom 1753-ban épült
A településen található kápolnák:
Szent Vendel kápolna 1760-ban,
Krisztus Feltámadása kápolna a Kálvárián 1861-ben épült.







A közigazgatásilag SZENTENDREhez tartozó Izbég neve először egy 1737-ben könyvmellékletként megjelent térképen látható. A török elől menekült szerbek nagy számban találnak menedékhelyre Szentendrén és környékén. A XVIII. sz.-ban szlovákok is letelepednek. – Üzbég jelentése menekült. A szentendrei templomtól távol lakó katolikus hívek számára 1947-ben alakul itt expositura. 1949-tôl önálló lelkészség. Misézôhelyet és lelkészlakást a Nágler villában bérelnek. 1948-ban megvásárolják a szerb-ortodox, használaton kívüli 1738-ban épült Szentlélek-templomot, amelynek katolikus titulusa Szent András lesz. Felújítják, új kereszthajót és belsô ékesítést kap (121 m2). A műemlék jellegű (törzsszám 7286), barokk templom tornyát 1977-ben az OMF és az egyházi fôhatóság renováltatja. A közelmúltban történt a templom szinte teljes felújítása, valamint a tábori oltár helyére művészi faragású oltár került. A lelkészlakásnak az egyházi hatóság által 1978-ban vásárolt épületet korszerűsítették és hittanteremmel bõvítették.

Anyakönyvek: 1947-tôl, a korábbiak a szentendrei plébánián.





SZŐCE ap temploma a XIII. században épült. gótikus stílusban román elemekkel. A XV. században a hajót kibővítették és új szentély épült. A XVII. században átalakítooták késő barokk stílusban.

A templom a XIII. században épült, majd a XIV: században átépítették. 
A XV. században a hajót kibővítették és új szentély épült. 
A XVII. században átalakították késő barokk stílusban.

Védőszentje Szent András. Két építészeti stílus jegyei találhatók az  épületen. A megközelítően négyzet alakú templomhajó román kori falain  látható három félköríves záródású résablak, kettő a nyugati homlokzaton,  egy a délin. A gótikát a nyocszög három oldalával záródó szentély  képviseli. Ablakai kőbélletesek, mérművesek. A szentélyhez illesztett  támpilléreket szintén az utóbbiakkal együtt emelték.

TERÉNYi templomot román stílusban építették, s említése már az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, igaz ugyan, hogy nem a mai névalakban. Késõbb gótikus stílusban átépítették. A ma is látható épület egyhajós, megközelítõen keletelt. Homlokzati tornya elõreugrik, falait lizénák, párkányok díszítik, melyek egyúttal újabbkori eredetét is jelzik. A templomfalak egyszerûek, tagolatlanok. Déli oldalán kõkeretes román ablak és napóra, a szentély keleti falán gótikus rózsaablak található. Az egyenes záródású szentély keskenyebb a hajótól, tetejének gerincvonala is alacsonyabb. Észak felõl párkányos falkialakítású sekrestye kapcsolódik hozzá. A hajó eredetileg kétboltszakaszos volt. Helyét a barokk pillérek mutatják, melyekre ma a részben deszkázott síkmennyezet ferde helyzetû tartógerendái támaszkodnak. A fagerendáknak térformáló szerepük is van. Kihajló mellvédû barokk karzatát két erõteljes pillér tartja. A szentély félköríves oldalívvel kapcsolódik a hajóhoz, pillérei középkoriak, festés nyomaival. Középkori falkép maradványai kerültek elõ a szentély zárófalán is. Megmaradtak a gótikus boltozat gyámkövei is, ma csehboltozat fedi.






TÓALMÁS








TORNASZENTANDRÁS temploma a XII. században épült román stílusban, a XIV. században gótikus bővítést kapott. Belsejében e korból származó falképek láthatók.Ebből az időből származnak a diadalív és a falak alakos falképei, melyek Szt. András legendáját, apostolokat és királyokat ábrázolnak. Az ország egyetlen ikerszentélyes temploma.

A török alatt rommá vált templom újjáépítését a XVIII. század közepén kezdték meg. A templom barokk berendezése: festett karzata, szószéke ekkor készült. Külön értéket képvisel népies barokk stílusú fa Mária-szobor és a XIX. században készült, népies karzat és szószék. A műemlék jellegű helyreállításnál elsősorban a régebbi korok emlékeit őrizték meg.

Magyarországon egyedülálló módon, a délnémet és cseh bányavidékek szokásainak megfelelően épült kettős szentéllyel a - fenti vidékeken bányászvédőszentnek számító - Szent András tiszteletére szentelt templom. Egyesek szerint II. András király felesége, Gertrúd királyné kíséretébe tartozó meráni stílust képviselő építészek alkalmazták az ikerszentélyes formát.






VÁCKISÚJFALU temploma középkori alapokra épült 1729-ben. A síkmennyezetes hajóban egyszerű berendezés található.

A kisméretű, egyhajós templom homlokzata részben még középkori lehet. A homlokzat síkjában fából készült huszártorony van, barokk sisakkal.







VERŐCE temploma 1736-1743 között épült, barokk stílusban. Az egyhajós, homlokzati tornyos templom építésekor felhasználták a középkori templom kőanyagait.

A világos belsőben a hajó kétboltszakaszos csehsüveg-boltozattal , az emelt szentély keskenyebb kupolaboltozattal rendelkezik.
A gazdag faragású főoltárt és mellékoltárokat barokk szobrok díszítik a XVIII. század második feléből (Szent András, Szent Rafael, Szent Vendel, Szent Anna, Szent Joachim).
A Mária-oltárkép a czestochowai kegykép másolata, állítólag XVIII. századból való.
Keresztelőkútja és orgonája a XIX. század elején készült.

1907-ben tornya tűz áldozata lesz, a rekonstrukció során gótikus mintákat idéző bádogsisakot kap.

A templom fekvése egyedülálló az országban, hiszen az egész Dunakanyar Visegrádtól Vácig látható a templomdombról.






ZAGYVASZÁNTÓi templom érdekessége a szószék, amelyen Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent István király domborművét láthatjuk.