Madarat tolláról
A „Madarat tolláról, embert barátjáról” közmondás, mint minden népi bölcselet, sok igazságot rejt.
Akaratlanul is ez jutott eszünkbe arra a hírre, hogy a szaúdiak megpróbálták Putyint megvesztegetni.
Persze a polkorrekt verzió így szól:
Bandar bin Sultan herceg (a hírszerzés befolyásos vezetője) július végén találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel Moszkvában és ígéretet tett fegyverek vásárlására 15 milliárd dollár értékben. Mindemellett a közel-keleti ország képviselője, garanciát ajánlott arra, hogy átengedi az európai gázpiacát, továbbá, hogy Rijád kész segíteni, hogy Moszkva nagyobb szerepet kapjon a Közel-Keleten. E gazdasági haszonnal járó ajánlatokért cserébe, Moszkva engedne a szíriai kormánnyal kapcsolatos álláspontjából és nem blokkolná tovább az ENSZ Szíriával kapcsolatos határozatait.
Lefordítva az igazság nyelvére, arról van szó, hogy cserébe azért, hogy Oroszország hagyja cserben Szíriát a szaúdiak Putyin elnöknek a következőkre tettek ígéretet:
- az orosz befolyás növelése az arab világban,
- 15 milliárd USA dollár, és a
- Gazprom európai uralma.
Mindenki magából indul ki
E másik közmondás pontosan illik erre az ajánlatra, hiszen a „szaúdiak” típusos gondolkodása érhető tetten, azaz, hogy etikájuk szerint minden és mindenki megvásárolható. Főként az elvek és az erkölcs.
Teljesen érthető ez a hozzáállás, hiszen a szaúd-arábiai vezetés hosszú évtizedekre visszanyúlóan kiszolgálója az USA-nak, és gazdájának, Izraelnek. Ez a szolgai viszony pontosan a fenti etikátlan alapon működik, azaz a szaúdi vezető elit eladta (iszlám) erkölcseit a gazdasági haszonért. (Bár valószínűleg van itt még némi fenyegetés is a képben – a szerk.)
Tehát a szaúdi elit számára immár teljesen magától értetődik, hogy az erkölcsösség, az igazságosság, vagy akár a barátság is megvásárolható, csak megfelelő árat kell kínálni érte.
A háttérben meghúzódó okok
A szaúdi elit tudja, hogy igen jó geopolitikai helyzete, olcsó olaja és olajvagyona (Szaúd-Arábia bevételeinek 80 százaléka származik az olajbevételekből) a cionista háttérhatalom és Izrael egyik leghatékonyabb támogatójává teszi. Ugyanakkor ez egy róka-fogta-csuka helyzet, hiszen a szaúdi olaj második legnagyobb felvásárlója éppen az USA. Az Egyesült Államok legszorosabb szövetségese az arab-világban, a gazdaság, az olajipar lényegében az USA segítségével épült fel. Ráadásul Szaúd-Arábia jól fizető felvevőpiaca az USA multinacionális cégei termékeinek.
(2011. szeptemberében az olajtermelése napi 9,39 millió hordó volt, és 2012-ben a Citigroup szerint Szaúd-Arábia 2030-ra kifogyhat az exportra szánt olajból – bár erős a gyanú, hogy ezt pénzügyi megfontolásból állították, annál is inkább, mert jelenleg más előrejelzések 2038-ra tolták ki ezt az időpontot. 2012-es adatok termelés: 10,5 millió hordó/nap, export: 7,6 millió Ázsia (57%); USA (14%); Európa/Mediterráneum (9%) – a szerk.)
Lássunk még néhány tényt, mely magyarázatot adhat az (amerikai-)szaúdi és (kínai-)orosz viszony, valamint a királyi családban elmélyülő belső ellentétek alakulására:
- Az említett országra kiterjedő korrupciós kísérlet (pénzért erkölcsöt) után az USA már másnap bejelentette, hogy mind kevesebb szüksége van a szaúdi olajra, (bár érthető okokból Washington nem szándékozik kivonulni a stratégiailag fontos körzetből)
- Kína fokozatosan kiszorítja az Egyesült Államokat a legfőbb felhasználó és olajimportőr szerepéből.
- Katonai szakértők Szaúd-Arábiában egy eddig ismeretlen rakétabázist találtak, amelyről feltételezésük szerint csapást lehet mérni Izrael és Irán területére – jelentik a médiák.
- A jelenleg Londonban élő Khalid Bin Al-Saud Farhan herceg az Al Saud királyi család tagja bejelentette disszidálási szándékát egy nyilatkozatban, amelyben megtöri a csendet, és felfedi az igazságot.
Putyin nem hódol be a háttérhatalomnak
Putyin messze nem hasonlítható össze a neoliberális megvásárolható Gorbacsovhoz. Személye, példamutató mentalitása élesen elüt az atlantista szemléletű politikusok viselkedésétől, egyben garancia a hagyományos orosz becsület és hazafiság fenntartására. Oroszország nem árulja el barátait és szövetségeseit. Becsülete nem vásárolható meg. Ezért nem is lepődtünk meg, amikor az említett korrupciós ajánlatot úgy minősítették, mint a szaúdi csalók piszkos cselszövését Szíria ellen.
A Bandar és Putyin találkozót amúgy is feszültség jellemezte Moszkva és Rijád szíriai konfliktusa miatt. Oroszország azzal vádolta a szaúdi vezetést, hogy az általuk finanszírozott és aktivizált terroristák és szélsőséges csoportok felelősek a háborúban 2011 márciusa óta megölt több mint 100.000 ember haláláért.
A legérdekesebb az, hogy Oroszország most aktívan száll szembe nemcsak az amerikai vezetéssel, hanem a legfőbb külföldi szövetségeseivel külföldön. Ami azt jelenti, hogy a konfrontáció Izraellel, közvetlenül Irán miatt, vagy más okból, csak idő kérdése.
