(Avagy: „Ha látod az oroszlán fogait – nagyot tévedsz, ha úgy vélnéd: mosolyog.”)
Eddigi életünk során számos történetet olvashattunk a régiek oroszlán vadászatairól. Sok mozaikot láthattunk különböző múzeumokban, és festményeket, amelyeken régi birodalmak rabszolgái küzdenek az oroszlán levadászásáért. Ezek a képek, mely ezeknek a hatalmaknak a befolyását és erejét próbálják bemutatni, talán úgy maradtak meg mindenkiben, mint egy hatalmi szimbólum; hogy a mai nagyok is leginkább ezzel a jelképpel próbálnak dicsekedni. De nem úgy mutatva a népeiknek, mint ahogy őseik, hanem inkább úgy, hogy ez az oroszlán a szimbóluma vagy a védelmezője egy-egy országnak, városnak, hídnak, s másoknak.
Az oroszlánvadászataikkal dicsekvő birodalmaknak leszármazottai viszont hajlamosak megfeledkezni egy nagyon fontos tényről; arról, hogy az oroszlán, ha előjön a barlangjából, azt egyáltalán nem biztos, hogy félelmében teszi, bármennyire is vadászhatnak rá - hanem éppen fordítva. Egyes kutatók szerint ugyanis az oroszlán nem rendelkezik semmiféle félelemérzettel, főként akkor nem, amikor vadászatra indul.
A napokban láthattuk Dr. Bashar al-Assad-ot megjelenni Daraya városában, ünneplendő a szíriai arab hadsereg hőseit a Hadsereg Napja alkalmából. S bár sokan tudják mit jelent ez, de a legtöbben továbbra is a fizetett média szavaiból táplálkoznak, mely a mi arcunkra gyakran egy őszinte, de szomorú mosolyt varázsol, mivel a dühön már réges-rég túl vagyunk, két és fél év hazudozás után.
Daraya egy Damaszkusz szélén fekvő városrész, melyben az elképzelhető legdurvább harcok folytak a szíriai arab hadsereg és az EU, USA támogatta nemzetközi terrorszervezet között, s amely a médiában a mai napig egy „demokráciát” akaró kedves, elnyomott, fegyveres csoportnak van bemutatva; s amely magát a szír népet képviseli és ezért a nyugati világban mindenkinek támogatnia is kell őket. Daraya egy olyan városrész, ahol több száz alagutat találtak eddig különböző hosszban, mélységben és szélességben. A leghosszabb több mint 10 kilométeres volt egyes források szerint, s mely egyre inkább bevehetetlennek tűnt.
A terroristák célja, mint minden ehhez hasonló háborúban: a főváros volt. A folyamatos próbálkozásokban, a Damaszkusz bevételére tett kísérletek során több 10 ezer harcosuk életét is vesztette. S ezeknek a vesztes akcióknak elsősorban Daraya volt a kiindulópontja, amely igencsak fontos stratégiai pont lett volna, amely alig pár kilométer messzire van a damaszkuszi elnöki palotától, a törvényes és ma is működő kormányzat központjától.
A napokban viszont megdőlt Szíriában az amerikai cionista álom; miután az elnök nem csak hogy magabiztosan, elegánsan sétált Darayában; igyekezett kezet fogni minél több katonával, és egyetlen golyó hangját sem lehetett mégsem hallani a felvételeken. Ez az a tény, amely megdöbbentette a Fehér Házat, hisz csak most jöttek rá, hogy a szíriai háborúról szóló legtöbb jelentés hazug, és a szíriai ellenzék, amelyet óriási pénzekkel finanszíroznak, egyértelműen túlzott és hamis jelentésekkel látja el őket. Vagy szándékosan a további támogatás meg zsoldos reményében, vagy ebben is a szír nemzetbiztonság keze van benne – gondolhatták –, amelyről szintén bebizonyosodott, hogy igencsak beépült a terroristák soraiba. Olyannyira, hogy a különböző fegyveres csoportok már egymással harcolnak, gyakran az egymással szembeni félelem és a bizalom hiánya miatt.
Asszad megjelenése – olyan ragyogással a szemeiben melyet jobban észrevehettünk most, mint bármikor ezelőtt – egy igazi pofon volt mindazoknak a hatalmaknak, amelyek több mint két éve mindent megtesznek, hogy megbukjon. Egy olyan pofon, amely az egész világ számára leginkább egy nyílt üzenetté vált; s amely azt mondja: nem ő fog megbukni. A népe többsége vele van, a hadsereg hűséges hozzá, a katonák szeretik, és bíznak benne. Akik pedig a szírek közül ellene voltak, azok egyre inkább átlátják azt a hazugságot, amelybe bele lettek rángatva – hol tudatlanságból, és naivitásból, hol pedig maradi vallási okokból.
Asszad arabul oroszlánt jelent. S a mostani megjelenése talán az ellen-vadászat kezdete; amikor az oroszlán a védekezésből támadásra vált át. S ennek eredményei máris láthatóak és érezhetők Szíriában is, még a fizetett nyugat-bérenc médiában is. Szíriában a napokban a hadsereg ellenörzése alá került számos városrész és falu. Damaszkusz környéke egyre biztonságosabb, Homsz város – amely az ország közepén található – szinte teljesen rendezett, és a hadsereg alig várja már, hogy kezükhöz kapják a parancsot, hogy megkezdjék Aleppóban a végleges tisztogatást, és az éjszak-keleti részekben, Deir Alzorban és Rakkában. A szír háborút egyértelműen Asszad nyerte meg; és bár még a végleges győzelem bejelentés akár évekbe is kerülhet, amíg helyreáll a rend és a biztonság, de ellenségei már egyszerűen képtelenek ennél többet tenni ellene. Az intervenció ennél jelentősebb már nem lesz, és a nemrég talált olaj- és gázmezőkből nem csak hogy az Egyesült Államok nem fog látni semmit, de egyik olyan ország sem, amely részt vett a Szíria elleni, teljesen jogszerűtlen háborúban.
Sokat olvashattunk eddigi életünk során az oroszlán vadászatokról. Érdekes mitológiákról, amelyekben az oroszlán végül elbukik, és a birodalmak, amelyek megindították a vadászatot, vagy ezek a mesebeli hősök még erősebbek és dicsőbbek lettek e vadászatok után. De mi van akkor, ha ennek a korszaknak vége? Egy biztos: lesz mit mesélnünk az unokáknak arról a fiatal vezérről, aki megváltoztatta a történelmet és meghatározó szerepet játszott egy teljesen új korszak létrehozásában.
A napokban – lehet – egyre több követőnknek is eszébe jutottak Vlagyimir Putyin orosz elnök szavai: „az új világrend Szíriából fog elkezdődni”. És egyre többen érezhetik azt, hogy ez már meg is kezdődött, s csak követni kell a világpolitikai eseményeket, főleg a régióban, hogy ezt valóban meg is láthassák.
Van egy híres, több száz éves arab vers, amelyet sajnos nem lehet teljesen pontosan lefordítani; de valahogy így hangzik magyarul:
„Ha látod az oroszlán fogait – nagyot tévedsz, ha úgy vélnéd: mosolyog.”
