Minden politikai alapú tömörülésben vannak olyanok, akik nem hajlandóak tudomásul venni az idő múlását és a környezeti változásokat. Körömszakadtáig kapaszkodnak a régi -őskori- politikai/ideológiai képletekhez, és mindazokat, akik ezt felróják nekik, akik felhívják a figyelmüket a nyilvánvaló változásokra, halálos ellenségeiknek tekintik. Na meg az ideológia ellenségeinek is, mivel szerintük ők a hiteles és igaz képviselői az adott eszmeiségnek. Ezzel a tevékenységükkel sokat ártanak, mert bizonytalanságot keltenek azokban, akiknél még nem gyökeresedett meg az eszmeiség korszerű felfogása, és ezzel együtt teljesen felesleges vitákat provokálva energiákat vonnak el az építkezőktől. Ezek az áskálódók. A kákán is csomót keresők, az egészséges fejlődés legnagyobb belső akadályozói.

Ezeknél nagyobb a csáklyások károkozása. Tudvalevő, hogy a csáklyát, mint harceszközt, arra használták, hogy a lovast lerántsák a lováról, illetve a horgas részével belekapaszkodjanak a harcosokba, így akadályozva annak mozgását, védekezését. A hétköznapi életben is valaminek a horogszerű megfogására használták, különösen nagy szerepe volt a tűzoltásnál, a tetőszerkezetet borító égő anyagok lehúzásakor, így akadályozva a tűz terjedését.

A politikai élet csáklyásai őskori elméletekkel, erősen kozmetikázott, tehát hitelesnek nem tekinthető, a múlt ködéből előkapart történetekkel, hazugságokkal, rosszindulatú rágalmazásokkal igyekeznek ártani, folyamatokat kisiklatni. A csáklyások, szemben az áskálódókkal (akik meggyőződésből ténykednek), általában bérmunkások (zsoldosok), feladatokat hajtanak végre. Gyakorlati megfigyelések azt bizonyítják, hogy akkor lépnek színre tömegesen, amikor valami kezd jó útra térni, amikor valahol építkezés kezdődik, vagy szövetkezések alakulnak ki.

Igen érdekes és a jövőt befolyásoló történések sorozata játszódik le a hazai kommunisták soraiban. A politikai mélyrepülés, mely mindenekelőtt a társadalmi elutasítottságban (és így a katasztrofálisan rossz választási eredményekben) mutatkozik meg, belső szakadásokhoz vezetett a Munkáspártban. Az oroszországi kommunista párt, és Zjuganov elnök, valamint az akkor még kommunista Makhasov tábornok hatására a magyar kommunista pártban is felerősödtek az anticionista megnyilvánulások. Nagyon visszafogottan, de arra azért eléggé erősen, hogy kiváljanak a cionbolsevisták, és Magyarországi Munkáspárt 2006 néven új pártot alakítsanak. A Thürmer Gyula köré csoportosulók várták a folytatást, a zjuganovi vonal erősödését, mely elmaradt. Oroszországban a kommunista párt igen erős tömegbázissal rendelkezik, és a második politikai erő az országban. Ezt a nemzeti és szociális alapállásának köszönheti, mely néha a legkeményebb cionista (zsidó) ellenes megnyilatkozásokkal kavarta fel a közvéleményt, úgy belföldön, mint külföldön.Thürmer nagyon jól tudja, hogy mit kellene tennie, hogy az orosz példa hazánkban is sikerre vigye a pártját, de azt is tudja, hogy a párttagsága milyen alacsony szinten áll a politika korszerű felfogása terén. Ezért jogosan tart attól, hogy a zjuganovi stílus tovább forgácsolná az amúgy is kis létszámú párttagságot.

Viszont egy hazafias, nemzeti érzelmű kommunista csoportosulás megértette azt, hogy az időhúzás az eszmére nézve milyen tragikus következményekkel jár. Megalakult a nemzeti kommunisták még laza szervezeti keretekben létező társasága, mely színrelépése óta komoly sikereket könyvelhet el. Honlapjának látogatottsága folyamatosan nő, kapcsolatrendszere szintén. Erősödésével politikai tényezővé válik, és ezért a valódi hazafias erők figyelemmel kísérik ezt az építkezést. Nemzetérdekű politikája, jó szociális alapállása és a cionizmus teljes elutasítása, lehetséges szövetségesként egy népi egységfront kialakulását eredményezheti.

Nyilván ez sokaknak igen kellemetlen fejlemény, egyeseknek tragédia. Mármint a kommunisták, pontosabban a zsidókommunisták és a sovén jellegű nemzeti radikálisok soraiban. Ennek a folyamatnak a sikeres kiteljesedését az áskálódók és a csáklyások fokozódó aktivitása igyekszik megakadályozni. De amíg az áskálódók csak elvi vitákat keltve igyekeznek zavart okozni, addig a csáklyások minden eszközzel gyűlöletet akarnak kelteni a hazafias gondolkodású, különböző eszmei alapállású, de egymást kiegészíteni képes csoportosulások között.

Elvi szinten képtelenek bármit is ellentételezni, ezért visszanyúlva a senkit már nem érdeklő őskorba (az elmúlt század közepére) olyasmikre hivatkoznak, melyek ha meg is történtek, ma már semmilyen jelentőséggel nem bírnak. A cionbolsevista agymosógépezet még mindig a "Dunába lövéseknél" tart, és holmi felkoncolási műveleteknél, ami a politikai horror világában is egy semmiség a mai történésekhez viszonyítva. Amikor azt látjuk nap mint nap, hogy kivágott szíveket marcangolnak a terroristák, minden ok nélkül családokat, településeket irtanak ki brutális módon, akkor ez az ósdi történet csak mint idegnyugtató szerepelhet a mai világunkban. De hát nem is az az igazi cél, hogy idegbajossá tegye az olvasóit, hanem arra a reakcióra számítanak, hogy erre válaszul előjön majd a cionbolsevista ÁVH iszonyatos őrülete, a húsdarálóval, a perverz és szadista kínzásokkal és az óriási számú legyilkolt, bebörtönzött, nyomorékká tett magyar ember történetével. És ennek az őskori sérelmekre alapozott adok-kapoknak az az eredménye, hogy azokat, akiket igen sok hasonló cél összekötne, ezek a történetek szembe állítanak, és kizárják az együttműködés érzelmi feltételeit.

Nem kívánhatunk felejtést sem a nemzeti kommunistáktól, sem a saját híveinktől, de egy igen lényeges szempontot vegyünk figyelembe. Két-háromszáz évvel ezelőtt a katolikusok és a protestánsok szabályszerű irtóhadjáratot folytattak egymás ellen, melynek következményeként egész térségek néptelenedtek el Európa szerte. Pedig szinte semmiség volt az a különbözőség, mely a két vallási irányzat között fennállt. Ma már nem is érdekel ez senkit, pár abszolút elvakultat kivéve. A hazafias népi szocialisták (hungaristák) és a nemzeti kommunisták között még ennél is kevesebb ma az elvi különbözőség. Politikai vonalon szinte semmi, szellemi vonalon pedig az idealista és a materialista világlátás. Ez pedig ma már nem egy sorsdöntő különbözőség.

Ezt felismerték népünk ellenségei is, és még mielőtt kialakulna valamiféle együttműködés, előjönnek a csáklyáikkal, az őskori történeteikkel, a gyűlölet sárkányfogait elvetve, a hazugságaikat terjesztve.

Csáklyások! Ne fárasszátok magatokat ilyen kreténségekkel, nem vagyunk sem mi, sem mások (akik fontosak a jövő vonatkozásában) vevők az ilyesmikre. Ez a történet esetleg az őskor kutatóit érdekelhetné, vagy a pszichológusokat, de mi csak a jövővel foglalkozunk, tehát teszünk a szövegeitekre, írásaitokra.

Nem tudtok már provokálni, mert túl kicsik vagytok hozzá. És hogy tudjátok azt is, hogy milyen eredménnyel romboltok, közöljük: rövidesen sor kerül egy egyeztető tárgyalásra köztünk és a nemzeti kommunisták között. Ha pedig majd megismeritek az egyeztető tárgyalás célját, akkor megismeritek milyen a politikai hideg zuhany. A jéghideg, mely infarktust is okozhat.