"Van valami igazság abban, hogy szeretkezz ne háborúzz!"
Egy nagyszerű előadást hallgattam valamelyik nap. A téma tetszett, az előadásmód is egész jó volt; elhangzott egy történet is, ami nagyon tanulságos volt. Egész addig a bizonyos pillanatig élveztem a dolgot...
hogyan készül egy fiatal úgymond a hazája megvédésére.
Jóemberek, a hazánk az egész Föld,
megvédeni pedig legfőképpen az emberi rombolástól és az egymás ellen való harcolástól kell. Az egymás ellen való harcolástól úgy tudjuk megvédeni, hogy nem hiszünk az ostoba propagandának.
Szomorú azt látni, hogy még a legokosabb emberek közül is sokan beveszik azt a hazugságot, hogy a hadiipar valóban az emberek védelméről meg úgymond a haza védelméről szól. A háború a pénzről szól, mert pénzt hoz azoknak, akik ugyan soha nem mennek a harctérre, de eldöntötték, hogy ekkor és ekkor ezt és ezt, így és így megtámadjuk. Akik a legmagasabb pozícióból kiadják a parancsot.
Akik megszervezik a háborút. Akik legyártatják a fegyvereket. Akik nagyon is tudatában vannak annak, hogy a háború céljának semmi köze senki megvédéséhez, egyedül a hatalom és a kontroll növeléséhez, valamint a megfélemlítéshez, a félelemben tartáshoz van köze, illetőleg pont arról szól. Hiszen a rettegő embereket a legkönnyebb irányítani, nekik pedig pontosan ez a céljuk: az emberi lények minél jobb irányíthatósága. Ne gondolkodjanak, ne tudjanak túl sokat (ezért is van, hogy az oktatás olyan, amilyen és a fejlesztésére -a fegyverrel ellentétben- soha nincs elegendő pénz), viszont engedelmeskedjenek és ha kell, menjenek öldökölni. Gyereket, felnőttet. Emberi lényeket. Azonban, szögezzük le, amint a következő képen is olvasható: ami sok, az sok! Ami elég, az elég!!!
Tudják jól azt is, amivel a sok naiv fiatal csak ott, a harctéren szembesül: a háború soha nem azt jelenti, hogy leöljük a bűnösöket, például a gonosz és/vagy őrült, pszichopata terroristákat, hanem azt, hogy városokat és falvakat rombolunk le és ártatlan emberi tömegeket mészárolunk le állatias brutalitással, a csecsemőtől az öregemberig mindenkit! Vannak sokan a katonák között, akik maguk is pszichopaták és a brutalitásra való hajlamuk kiélésére ez a terep tökéletesen alkalmas.
Mások pedig itt sokkot kapnak és később hamar le is szerelnek, majd a háború ellen fordulnak és a békéért igyekeznek tenni, többek között felvilágosítással.
(A következő képre érdemes rákattintani és nagyban nézni.)
Szintén rendkívül szomorú eleve az, hogy egyáltalán elhisszük (sokan elhiszik) a hazugságokat. Készséggel elfogadják a propagandát és amit a hazugságcsövön át rájuk zúdítanak. Elfogadják a háború szükségességét. Elfogadják az elfogadhatatlant.
Jó, ha tudjuk, ez -a naivitásunkon, az ostobaságunkon és bambaságunkon kívül, vagy éppen ezeket kihasználva- részben a hallás- és látásküszöb alatti és egyéb módon a tudatalattiba juttatott üzeneteknek köszönhető, amiket szintén a hazugságcsövön (értsd: régebben rádió, manapság tévé, leginkább reklámok, filmek) keresztül juttattak beléjük.
