A gazdasági világválság - amelynek ténye közismert, csak a kiváltó okok és a lezajlás lépéseit illetően magyaráz mindenki mást - alapvető vonása, hogy a bankokat, és irányítóikat, a cionista bankárokat szinte egyáltalán nem érintette. A nagyobb multik és a bankházak csak azért voltak kénytelenek a válság szót megemlíteni részvényeseik előtt, mert a profitjuk emelkedésének üteme emiatt valamennyit csökkent.

Tehát veszteségük nem volt, a profitjuk sem maradt el, az sem csökkent, hanem csak a növekedés üteme csökkent. Tehát továbbra is van profitnövekedés. Méghozzá jelentős mértékű. Az igazán kritikus helyzetű egy-két bankháznál, biztosítónál multinál egyszerűen csak időnként nem növekszik a profit.

Más szavakkal: a válság kizárólagos és egyedüli nyertesei a bankok és a multik. Amíg mindenki elszegényedik, addig ők befolyásukat, hatalmukat, tőkéjüket dollármilliárdokkal növelik. Az sem zavarja őket, ha a világ legnagyobb csalását kell keresztülverniük Európán, és adósságspirálba kergetniük az embereket. Ha és amennyiben nem változtatgatták volna meg a szerződéseket és ezek feltételeit önkényesen többször is, akkor sosem lett volna ilyen hihetetlen mértékű az eladósodottság a lakosság körében Európában. És azt se felejtsük el, hogy a világ minden nyugati állama, ahol a bankrendszer bajba került, az adófizetők pénzéből adott ingyen a bankoknak, hogy a hiányukat eltüntesse. Ezeket nem lehet elégszer elmondani, és nem lehet elégszer az embereket emlékeztetni rá. Ezután a bankok meghitelezik az országoknak azt a hihetetlen nagy deficitet, amit az ő kimentésük hozott létre. Az emberek pedig nemcsak megszokják ennek a tudatát, ennek a tényszerűségét, hanem még el is felejtik. Hogy többszörösen is meglopták őket.

A pénz pedig követhetetlenül szövevényes csatornákon át eljut az amerikai kormányig, a cion-atlantisták közvetlen végrehajtó szervéhez, hogy a rendkívüli területekre kiterjedő háborúit finanszírozni tudja. Azokat a háborúkat, amelyek tulajdonképpen az emberek millióit gátlástalanul kizsákmányoló és utcákra juttató rendszert tartják életben.

Az Európai Unió széthullásának küszöbén a kisebb szabadkőműves csoportok - ne feledjük, a szabadkőművesek nagyon büszkék rá, hogy összehozták az ENSZ nevű bábszervezetet, és ebben még minden állam, főleg azok szabadkőműves-küldöttsége résztvesz - nem szeretnének gazdáikkal együtt pusztulni, és igyekeznek valami olyasmit csinálni, hogy túlélésüket biztosítsák. Ezek valójában sem az ENSZ-t, sem az IMF-et (a bankok feletti jegybankok feletti szabadkőműves világszervezetet) nem fenyegetik; valójában egyetlen szabadkőművest sem kergetnek el, csupán a politikai játszmákban a túlélést szolgálja. Ezt mindenki tudja, különben miniszterelnök, pénzügyminiszter, köztársasági elnök, vagyis akárki lépne is ilyeneket, gyorsan meghalna. Mint tudjuk, az USA minden elnöke szabadkőműves volt, ahogy a nyugati államok többségének elnökei is, és mégis: Kennedy az élő példa, hogy a szabadkőműves vezetés a rebellis sajátjainak sem kegyelmez. Egy drogokkal telenyomott pitiáner bűnözőt, vagy egy bukott titkos ügynököt elég könnyű találni, kinevezni főbűnösnek, és kész. Talán még öngyilkos is lesz a kihallgatások után.

A bankok mint fejőstehenek? Ugyan már. Egyszerűen az a veszély fenyeget, hogy országunkban csökkenhet a profit növekedése. Mint tudjuk, ebben az országban sem lehet létrehozni olyan bankot, amelyik vezetésében nincs legalább egy zsidó, de olyat sem nagyon, amelyik nincs teljesen zsidókézben. Vagyis a zsidó ajvékol, mert csökkenhet a profit. Egyszerű ügy. Valószínűleg nem Orbán miatt: egyszerűen kénytelenek voltak meglépni bizonyos lépéseket, hogy az országot ne veszítsék el teljesen. Az az igazi kérdés, hogy miért is kényszerültek belemenni ebbe a játékba?