Több tényező is van, ami jelentős ráhatást gyakorol a Szíriában kialakult erőegyensúlyra. A kurdok mindezidáig kimaradtak a konfliktusból - most beavatkoznak a harcokba a kormányerők oldalán. Szíriában a kurd lakosság lélekszáma mintegy 2,5 millióra tehető, ami az összlakosság 10-12%-át jelenti. Az országban három, magas arányban lakott területen él a kurd kisebbség, illetve több kisebb enklávéban. Ezek mind elszórtan a török határ mentén találhatók. A kurdok lakta északkeleti területek nagy részét a Szíria és Törökország közt található Hasakah kormányzóság jelenti. Tény, hogy ezek a lakott területek a felelősek azért, hogy a térségben mindezidáig nem erősödött fel az a szeparatizmus, ami Irakban és Törökországban a kurdok által lakott területekre jellemző. A legújabb kori történelem folyamán a nemzeti és kulturális autonómiát soha nem kapták meg, ennek ellenére a kurdok állampolgári jogainak elismerése és a jogi garanciák az új szír alkotmány részét képezik. Bár a kurdok többsége szkeptikus a jelenlegi szír kormánnyal szemben, alapjogaik elismerése miatt mindvégig nem fogtak fegyvert a kormányerők ellen.

A Kurd Demokrata Egység Párt a vezető politikai erő ezeken a területeken. A párt kapcsolatba hozható a Kurdisztán Munkásainak Pártjával, ami egy Abdullah Öcalan által vezetett, jelenleg háttérben maradó szervezet. A KDEP által alapított Peshmerga nehézfegyverzettel nem rendelkezik, mégis egy kiemelkedő moráljáról ismert szervezet, melynek létszáma országosan mintegy 50 ezer fegyveresre tehető. Ez egy olyan erő, ami komoly ráhatást gyakorolhat az országban zajló polgárháború kimenetelére.

Az ellenzékben működő radikális iszlám megerősödése mára feszültségforrássá vált az Asszád-kormány és a kurdok közt. Számos szalafista és dzsihádista csoport, beleértve a Jabhat- Al-Nusra és az "Irak Iszlám Állama" próbálja beszervezni soraiba a kurd fiatalokat, valamint kurd vezetőket neveznek ki, hogy így a kisebbség által lakott területek felett befolyást szerezzenek. Ez egyrészt nem képezte részét a kurd nemzeti törekvéseknek, másrészt a művelet fegyveres harcokat provokálhat a kormányerők és a kurd lakta övezetekben működő dzsihádista csoportosulások közt. A Kurd Demokrata Egység Párt más szervezeteket tett felelőssé, amiért bevonták a térséget a polgárháborúba azzal, hogy megengedték a fiatalok ellenzékiekhez csatlakozását, és a Peshmerga megelőző csapást hajtott végre a kialakuló ellenzéki gócpontokon.

A dzsihádista erők korábban a világi fegyveres csoportok felett aratott könnyű győzelemhez voltak szokva, azonban a Peshmerga esetében egyik vereséget szenvedték a másik után, kivéve azokat a helyzeteket, ahol aránytalan létszámbéli vagy fegyverzetbéli fölényben voltak. A gyorsan lezajló harcok végeztével az ellenzékieket kiszorították a török határ mentén a kurd lakta övezetekből. Az áldozatok száma több százra tehető. A frontvonal közel 70 kilométerre terjedt ki. Több kurd enklávé még jelenleg is el van zárva, ők abban reménykednek, hogy a kormányerők felismerik, egy újonnan kikiáltott emirátusban a kurd kisebbségnek már nem lenne helye.

A Ras al-Ain határ menti falu mellett zajló harcok jól példázzák a fentieket. A kurd csapatok nem csak vereséget mértek a terroristákra, de azok térségi szervezőit is élve elfogták - a helyi terroristák térségi vezetője pedig csecsen származású volt. Válaszul a terroristák mintegy 500 kurd civilt ejtettek túszul, főként nőket, időseket és gyermekeket. A lázadók azt követelték, hogy engedjék szabadon a vezetőjüket, és megkezdték az áldozatok lefejezését. Később a túszcsere megtörtént, de a lázadók 200 foglyot megtartottak élő pajzsnak. Az orosz külügyminisztérium közbelépett, de a nyugati országok hozzá sem szóltak a történtekhez.

Tel Abyad falva mellett a helyzet a Kurd Demokrata Egység Párt javára változott, mikor a Szabad Szíriai Hadsereg helyi civilekből toborzott milíciái egy az egyben besoroltak a Peshmerga erőibe. A dzsihádisták teljes ellenőrzést akartak a helyi milíciák felett, de a helyi kurd vezetők ellenálltak. Azt követően a Szabad Szíriai Hadsereg 313. brigádja a Jabhat al-Nusra oldalára állt, így most más frontokon egymás ellen folytatnak harcot. A szír reguláris hadsereg 17. divíziójának 93. ezrede, és a szír légierő támogatást biztosított a kurd szervezeteknek. Ezzel a kurdok és a kormányerők közt katonai szövetség formálódik, vagyis nem számít, hogy a térség átmenetileg mennyire tűnik megosztottnak, a helyzet hamar stabilizálódni fog.

Jelenleg a Peshmerga az iraki határ menti falvak feletti ellenőrzés megszerzésére összpontosítja erőit. Ya'arubiya megszerzése utat nyit Mosul felé, ami egy Szíria és Irak közti hagyományos kereskedelmi útvonal. Válaszul a török csapatok saját területeiken blokkolták a kurd ellenőrzés alatt lévő területek ellátó útvonalait. Szíriában a kurd enklávék azóta is blokád alatt vannak. A Mosul melletti fronton elért áttörés véget vethet az ostromállapotnak és közvetlen kapcsolatot hozhat létre az iraki Kurdisztánnal. A szír hadsereg ugyanebbe az irányba folytat mozgást és támogatóan lép fel a kurd erők mellett, akik megtisztítják a térséget a lázadó milíciáktól.

Az iszlamista ellenzékiek ellencsapást készítenek elő. A Jabhat al-Nusra és az Irak Iszlám Állama megkezdte a "Vulkán a Keleten" műveletet, melynek elsődleges célja, hogy elfoglalja Hassake városát, mielőtt a Peshmerga erői összpontosulni tudnak. Ezek az iszlamista lázadó milíciák mintegy 2500 fős fegyveres erőt jelentenek, miközben Raps al-Ain közelében további 3000 fegyveres gyülekezik a település visszafoglalására.

Törökország aktívan kiveszi a részét az események formálásából azzal, hogy a fegyveres szíriai ellenzéknek ellátmányt biztosít. Ankara komoly aggodalmakat táplál a Szíriában felemelkedő kurd autonóm térséggel szemben, és a török hadsereg a két Kurdisztán elkülönítésén munkálkodik. Miután a kurd szervezetek támadásba lendültek, a török karhatalmi erők vezetői rendkívüli tanácskozást tartottak, amin Erdogan elnök személyesen megjelent.

A török tüzérség rendszeresen csapásokat mér a kurd pozíciókra a határ túloldalán, miközben török drónok repülnek a front felett. Törökország teljes kiképző-kapacitását a Ras al-Ain visszafoglalására gyülekezők felkészítésére összpontosítja. A vezérkar teljes készültséget rendelt el a közelben állomásozó 2. divízió számára és a Diyarbakir légibázison. A létesítmény vadászgépei rendszeres repülésekbe kezdtek a határmenti térségek felett.

Törökország gyakorlatilag szövetségre lépett a szomszédos országban működő terroristákkal, melyek a több mint 900 kilométeres határszakaszt ellenőrző Kurd Demokratikus Egység Párt ellen fegyveres harcot folytatnak. Törökország politikai erői ebben a kérdésben is megosztottak, az ellenzékiek javaslatai szerint inkább arra kellene törekedni, hogy a kurdokat be tudják vonni az Asszád-kormány ellen harcoló nemzetközi szövetségbe. A török ellenzékiek közül többen annak adtak hangot, hogy az Asszád-kormány és a kurd vezetők közt megállapodás jött létre, miszerint a harcokat követően Észak-Szíriában létrejön majd a kurd autonóm térség, ami Törökországban a szeparatizmus robbanásához vezethet. Az ellenzékiek főként amiatt sürgetik Asszád hatalomból való eltávolítását, mert a kurd kérdés "nem megfelelő" kezelésével Törökország területi egységét is veszélybe sodorta.

A kurd média arra hívta fel a figyelmet, hogy mindezidáig az Asszád-kormány és az ellenzéki erők is ellenezték a kurd autonóm térség létrehozását. Évekkel ezelőtt a kurd kisebbség diszkriminációja elleni fellépés Szíria belpolitikájának egyik fő problémáját képezte, majd a helyzet azon nyomban megváltozott a háború kezdetekor. Az Asszád-kormány már igen hamar lépéseket tett a kurd vezetőkkel való megbékélésre. A külső ellenség elleni harc ahelyett, hogy megosztottságba taszította volna, összekovácsolta a szír kormányerőket és a fegyveres függetlenségi harcra készülő kurd kisebbséget. Mára a szír hadsereg segíti a Peshmerga alakulatok szervezését. A szükséghelyzetben a kurd kisebbségi szervezetek is felismerték, hogy a fegyveres ellenzék hatalomra jutása esetén még rosszabb pozícióba kerülhetnek, a kormány pedig a megfelelő pillanatban hajlott az engedményekre.

A térségi hatalmi átrendeződést kihasználva az etnikai alapon szerveződő fegyveres ellenzék több évtizednyi építkezést követően előléphetett a homályból, és rövid idő alatt a belpolitikát befolyásoló tényezővé lépett elő. A történtek tanulságait feltétlenül le kell vonni, mert az állam nélkül, meghatározó gazdasági potenciállal nem rendelkező nemzeti-kulturális önszerveződés belső szervezettségének, fegyelmének és a felkészülésbe fektetett évtizedeknek köszönhetően jutott el arra a szintre, hogy egy átrendeződés idején a térségben a hatalmi egyensúlyt meghatározó erővé váljon. Ez önmagában egy politikai szerveződésnek soha nem sikerült volna, a változás időszakában a szigorú szervezeti rendre alapozott fegyveres erő volt az egyetlen, ami képes volt a jobb pozíció kikényszerítésére. Ez hazánk esetében sem lesz máshogy. Mikor az állóvíz felbolydul és a valós változások megkezdődnek, minden, pusztán politikai alapon építkező szervezet súlytalansága, jelentéktelensége láthatóvá válik majd.