Több ezer félkarú rabló és több száz játékasztal üzemeltetésére írna ki meghívásos koncessziós pályázatot a nemzetgazdasági tárca. A kormány tíz vidéki kaszinó létesítésének jogát ajánlaná fel.
Varga Mihály gazdasági miniszter levélben kérte az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának véleményét a meghívásos pályáztatásról, amelyben több ezer félkarú rabló és több száz játékasztal üzemeltetését írnák ki.
A levél szerint a meghívásos pályázatban tíz vidéki kaszinó létesítésének jogát ajánlanák fel. A lap szerint a tavaly októbert követő 3 hónapban az állam 3,2 milliárd forint adóbevételtől esett el az intézkedés miatt, amelynek nyertese a három nagy kaszinó volt. Az azokban működő pénznyerő automaták bevétele tavaly az előző évinek majd a háromszorosa lett. A tárca a 10 új kaszinótól évente egyenként 850 millió forint adóbevételre számít.
A levél szerint azok, akik eddig is hódoltak szerencsejáték-szenvedélyüknek, most kisebb részben külföldön, illetve az interneten, nagyobb részben az illegális piacon játszanak tovább.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a liberalizált piac megszüntetése óta több mint 9000 ellenőrzést tartott, ebből összesen csak 137 esetben talált illegálisan működtetett nyerőgépeket.
(MTI)
Nem tudni az elnevezésnek ez a divatos módja mennyire kötelező, ha költségvetési adósarcbázisú pénzekhez van vágyad jutni, vagy ez, az egybrancsbélieknek csak úgy dukál? Néhányan már megint gyanakszunk, hogy a megtévesztés szándéka lehet a trikolorra írt elnevezésekben, mert a cégérek mögötti intézmények, hatóságok, cégek működését a magasztosságnak e megfelelője nem járja át.
Sőt, mintha tervezetten az ilyen olyan, a tisztesség rostáján mindenképpen fennakadó s persze a hatalom védelmét élvező, kebelbeliek közt firtathatatlan, mások számára
tilos tevékenységek magátólértetődő jelzője volna. Van ilyen kicsi bolt a cigarettázók örömére a korzón, de az érdekesen „áriásítottak” bánatára, egy felhergelt ország ellenszenvétől kísérten. Aztán valahogy ilyenné lett az adókat akár vér formájában is kipasszírozó hatóság, mely előtt kucsmagyűrögető Tiborcnak lenni pusztán az előnév okán milyen más. A régi jóbarátok egyik másik milliárdos magánvállalata az előnevet előjogként uralva fejheti döglöttre a közös tehenet, miközben a jelzőt nem birtokló hasonlóprofiluak végigjárhatják a tönkrementek haláltáncát.
Azon sem kell megütköznünk, ha ugyanezzel kezdődik egy miniszteriális hely neve, mert ha nem volna valami huncutság a falai mögött, ezer év államiság után, becsületes magyarnak eszébe sem jutna annak nevét előtitulálnia. Ennek tetejébe, látva mekkora hangerővel hirdeti magát hasonlóképpen a nemidevalóknak örömére a lábát oly nagyon széttevő magas kormányzat, hát eléggé kibúvik a szög a zsákból. Mindezek miatt tehát nem lepődhetünk meg azon, hogy nekünk gyalogmagyaroknak, ha lépést nem váltunk, ezzel az előtaggal lassan már csak a tragédia marad.
