JÁSZLADÁNY Sarlós Boldogasszony-templom
Az első kőből készült templom építése 1734-ben kezdődött. A ma is látjható formájára építése 1765-ben kezdődött és 1785-ben fejeződött be, Franz Zillack építész vezetésével. Felszentelése 1804-ben történt. 1911 körül nagyobb felújításra került sor.
ÚJSZÁSZ Szent István király-templom
Az újszászi egyházközség historia domus-a az 1787-es évvel kezdődik. A historia domus (ház történet) első bejegyzései arra engednek következtetni, hogy Újszász a zagyvarékasi plébánia filiája, leányegyháza volt. Az 1787. november 10-i felterjesztésben kéri az abonyi kerületi esperes, a zagyvarékasi plébános és báró Orczy Lőrinc a váci püspöktől, hogy engedélyezze a helyben lakó káplánt. A kérelmezők felterjesztésének Zerdahelyi Gábor püspök - aki Migazzi Kristóf bécsi bíboros, váci püspök bécsi távollétében irányította az egyházmegyét - 1788. augusztus 30-án kelt levelében adott helyt, és megbízta a szolnoki ferences atyákat, hogy gondoskodjanak az újszászi helyben lakó káplán személyéről.
Az egyházközség Rékastól való önállóságát 1807-ben nyerte el. Ekkor lett plébánia, s mind a mai napig önálló plébánosok, alkalmanként plébániai adminisztrátorok vezetése alatt áll. A historia domusból nem derül ki, hogy az önállósodás idején rendelkezett-e templommal, vagy kápolnával. Minden valószínűség szerint igen, mert a későbbiekben többször szerepel a kápolna illetve "templom" javíttatása. Az 1744. évi Canonica Visitatio szerint 1740-ben báró Orczy István torony nélküli, Szent István tiszteletére felszentelt kőtemplomot építtetett Újszászon.
A ma is látható templom 1885. decemberére készült el. A főoltár a tiroli Gröden városkában készült 1885-ben, Josef Runggaldier műfaragó intézetében az 1977-ben lebontott szószék és egyéb kőfaragott munkák mellett. Az eredeti oltárképet, Szent István első apostoli király képét, ismeretlen müncheni festő készítette. Ez a kép az 1944. november 9-i tűzvész alkalmával elpusztult. A mai főoltárképet Muszély Ágoston (1877-1966) festette. A főoltár jobb és bal párkányzatán Szent István király és Szent Imre herceg fából faragott szobrai állnak, amely a régi templomból való.
A Mária-oltár (Szeplőtelen Fogantatás) 1954-ben készült carrarai márványból. Oltárképét Kovács Mihály (1818-1892) festette 1874-ben még a régi templom részére. A fafaragás Kovács Lajos faszobrász munkája (1886-1858). A kovácsoltvas kivitelezője Farkas Sándor. Az oltárt 1954. november 21-én Dr. Endrey Mihály Püspök Úr konszekrálta (szentelte fel).
A Szent György-oltár a régi templomból való. Tamási György uradalmi asztalos munkája, aki 1884-1885-ben vett részt a templom berendezésének elkészítésében. Az oltárok fa munkái mellett ő faragta a padokat, zsámolyokat, oltárlépcsőket is. A Szent György oltár faragványait legkorábban 1860 körül készíthette. Bár stílusában nem illik a templomba, éppen az őstehetség megbecsülése miatt őriztük meg. Az eredeti oltárképről és festőjéről nem tudunk. A mai oltárképet Kovács Mihály festette 1876-ban még a régi templom részére, báró Orczy György kegyúr emlékére, leánya Orczy Tekla kérésére.
A Jézus Szíve oltár (beépített Szentsírral) Tóth Gyula tervei szerint készült 1967-ben. Az oltár képe Pogány Géza festőművész alkotása. A Szent Rita szobor ifj. Máriahegyi János szobrászművész munkája. Szobrai több magyarországi templomban megtalálhatók!
A Stáció-képeket tempera-technikával 1943-ban festette Salkovics Zoltán, mivel az 1941-1942. évi templom felújítást követően kapott megbízást arra.
Az orgona mechanikus rendszerű, két manuálos 17 szóló regiszteres. 1889-ben készült Salzburgban a Mathias Mauracher cég által, Orczy báró kegyúr rendelésére és költségére. 1885-től az aradi Unger cég orgonáját használták, melynek hangja "elveszett" a templomban. 1889-ben ezt a gyártó visszavásárolta és helyére építették fel a Mauracher-orgonát. Az orgona felállítását Lévay Mihály plébános Vácra írott levele jelzi 1889. augusztus 4-én. Az orgonán az Orczy család címere látható. A hangszert a közelmúltban védetté nyilvánították.
"Az építészet remekel a toronnyal, mely hazánkban már különlegességénél fogva is imponál messze vidéknek. Vastag vörös rézzel fedve, és villámhárítóval biztosítva, valóban remeke az építészetnek." - írja Lieszkovszky plébános.
Ez a valóban építészeti remek a II. világháborúban a templom tragédiáját okozta. 1944. november 9-én a németek a torony tölgyfa lépcsőjét petróleummal fellocsolták és felgyújtották. Az égő toronysisak, az akkor még fazsindelyes tetőre zuhant. Az egész tetőszerkezet és a kazettás mennyezet leégett, a padok kiégtek. A főoltárt és az oldalhajóban lévő oltárokat, képeket, valamint az orgonát a boltívek mentették meg. Elpusztultak a templom színes ablakai is. 1944. november 10-én a háború áldozata lett - egy belövés során - Prukker István esperes-plébános. 1945. február 3-ig nem volt a községnek papja, ekkor érkezett Vácról Oláh Károly, aki hamarosan megkezdte a templom újjáépítését. A templomot 1946. december 8-án benedikálta újra Dr. Pétery József váci megyéspüspök.
Az elmúlt négy évtized restaurálásai közül kiemelkedik az 1991-es tető felújítás és torony rekonstrukció. A műemlék palával fedett tető és vörösréz toronysisak az eredeti állapotokat idézi fel újra.
Az egyházközség Rékastól való önállóságát 1807-ben nyerte el. Ekkor lett plébánia, s mind a mai napig önálló plébánosok, alkalmanként plébániai adminisztrátorok vezetése alatt áll. A historia domusból nem derül ki, hogy az önállósodás idején rendelkezett-e templommal, vagy kápolnával. Minden valószínűség szerint igen, mert a későbbiekben többször szerepel a kápolna illetve "templom" javíttatása. Az 1744. évi Canonica Visitatio szerint 1740-ben báró Orczy István torony nélküli, Szent István tiszteletére felszentelt kőtemplomot építtetett Újszászon.
A ma is látható templom 1885. decemberére készült el. A főoltár a tiroli Gröden városkában készült 1885-ben, Josef Runggaldier műfaragó intézetében az 1977-ben lebontott szószék és egyéb kőfaragott munkák mellett. Az eredeti oltárképet, Szent István első apostoli király képét, ismeretlen müncheni festő készítette. Ez a kép az 1944. november 9-i tűzvész alkalmával elpusztult. A mai főoltárképet Muszély Ágoston (1877-1966) festette. A főoltár jobb és bal párkányzatán Szent István király és Szent Imre herceg fából faragott szobrai állnak, amely a régi templomból való.
A Mária-oltár (Szeplőtelen Fogantatás) 1954-ben készült carrarai márványból. Oltárképét Kovács Mihály (1818-1892) festette 1874-ben még a régi templom részére. A fafaragás Kovács Lajos faszobrász munkája (1886-1858). A kovácsoltvas kivitelezője Farkas Sándor. Az oltárt 1954. november 21-én Dr. Endrey Mihály Püspök Úr konszekrálta (szentelte fel).
A Szent György-oltár a régi templomból való. Tamási György uradalmi asztalos munkája, aki 1884-1885-ben vett részt a templom berendezésének elkészítésében. Az oltárok fa munkái mellett ő faragta a padokat, zsámolyokat, oltárlépcsőket is. A Szent György oltár faragványait legkorábban 1860 körül készíthette. Bár stílusában nem illik a templomba, éppen az őstehetség megbecsülése miatt őriztük meg. Az eredeti oltárképről és festőjéről nem tudunk. A mai oltárképet Kovács Mihály festette 1876-ban még a régi templom részére, báró Orczy György kegyúr emlékére, leánya Orczy Tekla kérésére.
A Jézus Szíve oltár (beépített Szentsírral) Tóth Gyula tervei szerint készült 1967-ben. Az oltár képe Pogány Géza festőművész alkotása. A Szent Rita szobor ifj. Máriahegyi János szobrászművész munkája. Szobrai több magyarországi templomban megtalálhatók!
A Stáció-képeket tempera-technikával 1943-ban festette Salkovics Zoltán, mivel az 1941-1942. évi templom felújítást követően kapott megbízást arra.
Az orgona mechanikus rendszerű, két manuálos 17 szóló regiszteres. 1889-ben készült Salzburgban a Mathias Mauracher cég által, Orczy báró kegyúr rendelésére és költségére. 1885-től az aradi Unger cég orgonáját használták, melynek hangja "elveszett" a templomban. 1889-ben ezt a gyártó visszavásárolta és helyére építették fel a Mauracher-orgonát. Az orgona felállítását Lévay Mihály plébános Vácra írott levele jelzi 1889. augusztus 4-én. Az orgonán az Orczy család címere látható. A hangszert a közelmúltban védetté nyilvánították.
"Az építészet remekel a toronnyal, mely hazánkban már különlegességénél fogva is imponál messze vidéknek. Vastag vörös rézzel fedve, és villámhárítóval biztosítva, valóban remeke az építészetnek." - írja Lieszkovszky plébános.
Ez a valóban építészeti remek a II. világháborúban a templom tragédiáját okozta. 1944. november 9-én a németek a torony tölgyfa lépcsőjét petróleummal fellocsolták és felgyújtották. Az égő toronysisak, az akkor még fazsindelyes tetőre zuhant. Az egész tetőszerkezet és a kazettás mennyezet leégett, a padok kiégtek. A főoltárt és az oldalhajóban lévő oltárokat, képeket, valamint az orgonát a boltívek mentették meg. Elpusztultak a templom színes ablakai is. 1944. november 10-én a háború áldozata lett - egy belövés során - Prukker István esperes-plébános. 1945. február 3-ig nem volt a községnek papja, ekkor érkezett Vácról Oláh Károly, aki hamarosan megkezdte a templom újjáépítését. A templomot 1946. december 8-án benedikálta újra Dr. Pétery József váci megyéspüspök.
Az elmúlt négy évtized restaurálásai közül kiemelkedik az 1991-es tető felújítás és torony rekonstrukció. A műemlék palával fedett tető és vörösréz toronysisak az eredeti állapotokat idézi fel újra.