Micsoda hétvége! Miközben idén július 4-én szomorú szívvel emlékeztem meg szeretett hazám haláláról és a világ egyik legnagyszerűbb gazdaságának elpusztításáról, elképesztett, hogy milyen sebességgel rohan vesztébe az amerikai és tulajdonképpen az egész tőzsde.
Hihetetlen mértékű kötvényeladásokat tapasztalunk és erre már hónapokkal ezelőtt figyelmeztettem olvasóimat. A ravaszt az alapkezelők húzták meg, miközben a dollár nevű adósságbombától próbáltak megszabadulni.
Az elmúlt hónapban közel 100 milliárd dollár értékben adtak el kötvényeket a nagyfiúk, a PIMCO-val az élen. A bukáshoz túl nagy bankok alapkezelői idegesen figyelik a fejleményeket. Érzik, hogy süllyed egy hajó, miközben a cápák már gyülekeznek, hogy az árutőzsde jelentette part biztonsága felé úszókra lecsaphassanak. Egyesek talán arra számítanak, hogy a Fed a megmentésükre siet egy újabb kötvényvásárlási szteroiddal. A kötvénypiacot egyetlen hajszál választja el a teljes összeomlástól és jelen esetben a Japán zsenik az elsőszámú vesztes jelöltek.
Könnyen lehet, hogy a központi bankok közötti legújabb együttműködés eredményeként mind elkezdenek őrült tempóban amerikai kötvényeket vásárolni. Végtére is a tőzsde kétszeresét képviselő kötvénypiac összeomlása az egész világgazdaság összeomlását hozná.
Érdekes jelenség a fennálló ezüst és aranyhiány is. Bár a papírnemesfémek piacát mesterségesen lenyomták, a fizikai piacok továbbra is jól teljesítenek. Már senki sem hisz a nyugati bankok színjátékának, bűneik egyre nyilvánvalóbban látszanak. Olyan hírek is érkeztek az utóbbi napokban, hogy a Londoni Aranyrúd-piac Szövetségnél (LMBA) is hiány van, azonkívül a szállítások is késnek. A beszámolók szerint a várakozási idő akár a 100 napot is elérheti, amire nem volt még példa.
Az átverést keleten is kezdik felismerni, és ezt a piacokon lehet leginkább megfigyelni, a toxikus adósságban fuldokló Japán kivételével. Néhány napja bizonyos piacok, mint a SENSEX és Shanghi például 300 pontot estek, miközben Japánban szinte változás nélkül zártak az árfolyamok. Ez teljesen értelmetlen, kivéve, ha tudjuk, hogy az adott gazdaságot a központi bank tartja életben, a kormánnyal és a bennfentes pénzintézetekkel együttműködve. Ezt nemcsak Japánban figyelhetjük meg. Ugyanezt a modellt követi Nagy-Britannia, az USA és az EU is.
Hol találunk egy szabadpiacot ebben a szabad világban?
Pontosan. Sehol. A részrehajlás világában élünk, ahol az átlagpolgár maximum arra jó, hogy bakot tartson.
Elmondok még valamit. Ma hajnalban volt egy látomásom. Fekete belbiztonsági páncélozott járműveket láttam, az utcákon káoszt, lázongást, bezárt benzinkutakat, a néhány nyitva tartó kútnál pedig 15 dolláros benzinárakat (900 Ft/liter). Keselyűket és varjakat láttam és tömegeket, mintha egész New York útra kelt volna. Majd egy hang azt kérdezte: „Mit gondolsz, mikorra vonatkozik mindez?” – az előtte látottakra utalva. Majd a válasz (ami tudom, hogy Istentől jött): „90 nap”.
Egész nap máshol jártak a gondolataim. Érkeztek a tőzsdei adatok, de amikor az ember tudja, hogy a számok már semmit sem jelentenek, mert manipulálják őket és az egésznek hamarosan vége, mit számít mindez? Imádkoznunk kell.
Figyeljük a kötvénypiacot. A dollár vagy a japán Nikkei mozgása semmit sem jelent. Hogyan is nyűgözhet le valakit egy bűvészmutatvány, miután megismerte a trükköt? Szomorú szívvel írom ezeket a sorokat. Az olcsó kis bűvészek kifogytak a trükkökből és a műsornak hamarosan vége. A nyári forróság lesz az utolsó emlék a történelem következő zűrzavara előtt.
Imádkozzunk, hogy Isten adjon még egy kis időt a felkészülésre.
