Folyamatos kommunikációs küzdelmet vív egymással a kormány és az ellenzék a foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok kapcsán. A politikai küzdelem arról szól, hogy sikeres-e a magyar kormány gazdaságpolitikája, vagy éppen a munkahelyek elvesztését hozza magával. A Policy Agenda heti elemzésében azt vizsgálta meg, hogyan is állunk a munkaerőpiac kapcsán nemcsak 2010-hez, hanem a gazdasági válság előtti időszakhoz viszonyítva.
Annak érdekében, hogy összehasonlítható legyen a három év teljesítménye azonos időszakokat hasonlítottunk össze, és néztük meg, hogy jelenleg a munkanélküliségi adatok miképpen alakulnak 2008-hoz és 2010-hez képest. A számok azt mutatják, hogy a válság előtti időszakhoz képest 141 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma. Ez 44%-os emelkedést jelent négy év alatt. Ezen a jelenlegi kormány nem tudott jelentősen változtatni, igaz kb. 20 ezer fővel csökkent azoknak a száma, akik a KSH adatgyűjtése során arról számoltak be, hogy az elmúlt időszakban nem volt munkájuk. Ennek oka lehet, hogy míg 2010. májusában 104 ezer fő dolgozott közfoglalkoztatás keretében, most 124 ezer főt mutatott ki a KSH.
Ezzel a folyamattal együtt egy másik, társadalmi szempontból nagyon veszélyes változás következett be. A munkaügyi rendszer nyilvántartása szerint a válság kezdete óta 120 ezerrel nőtt azoknak a száma, akik semmilyen ellátást sem kapnak az államtól. 2008 májusában még 155 ezer voltak olyanok, akik szerettek volna munkát találni, és ezért rendszeres időközönként megjelentek a munkaügyi szolgálatnál, de valamilyen kizáró ok miatt még szociális ellátásra sem voltak jogosultak. 2010-re a számuk meghaladta a 223 ezer főt, míg a legfrissebb adatok szerint már 276 ezren vannak az ellátás nélküliek. Ez azt jelenti, hogy 2013-ban a munkaügyi rendszer ügyfeleinek 54%-a olyan személy, aki nem kap tanácsadáson és információn kívül segítséget az államtól ahhoz, hogy elhelyezkedhessen.
Csökkenő álláskeresési idő eredménye
Európa legrövidebb ideig tartó álláskeresési támogatási rendszerét vezette be a jelenlegi kormány. Ennek hamar megjelent a társadalmi hatása, mivel 2010-hez viszonyítva 104 ezer fővel csökkent az álláskeresési támogatásban részesítettek száma. Ez mintegy 60%-os csökkenést jelent, amely rendkívül radikális ilyen rövid idő alatt.
Nehéz felmérni, hogy mi történik azokkal, akik elvesztették a jogosultságukat a munkanélkülieknek járó támogatásra. Ha valaki egyedülálló, vagy olyan a család jövedelmi helyzete hogy a háztartásban vele együtt élőknek lényegében nincsen jövedelmük, akkor bekerülhet az illető a szociális segélyesek rendszerébe. Az adatok azt mutatják, hogy ezen háztartásokban élők száma 159 ezer főről 187 ezer főre nőtt. Azaz az álláskeresési támogatás letelte után 28 ezer fő átkerült a segélyezettek közé.
41 ezer fővel csökkent azok száma, akik kikerültek a munkaügyi hálózat nyilvántartásából. Véleményünk szerint ezek jelentős része olyan személy, akik a munkanélküli ellátás letelte után semmilyen segítséget sem kapnak az államtól, és nem is látják értelmét, hogy időközönként megjelenjenek a munkaügyi szolgálat irodáiban.
Amennyiben ehhez hozzászámoljuk azt az 53 ezer fő növekedést, amennyivel megugrott az ellátás nélküliek száma 2010-hez képest, akkor már 122 ezer fővel számolhatunk. Nagyságrendileg megkaptuk azokat, akiket kiszorított az állam az álláskeresési támogatási rendszerből.
