A magyarországi dohánytrafik-piac újraosztása erős lendületet adott a magyar–ukrán cigarettacsempészetnek. Debrecenben nem feltétlenül csak az ár miatt választják sokan fekete terméket, hanem mert “be nem teszik a lábukat a Fidesz csókosaihoz”.
A magyarországi dohánytrafik-piac újraosztása erős lendületet adott a magyar–ukrán cigarettacsempészetnek, mert anyagi és elvi okokból hirtelen megugrott a feketén árult dohány iránti kereslet. Moderáltan fogalmazva így összegezhető az a megállapítás, amely a debreceni Fényesudvar piacon az eredeti, trágár változatában még így hangzott:
– Ki olyan hülye Debrecenben, hogy mostantól kib…tt drágán trafikban vegye a cigit, ha egyszer feketén feleannyiért hozzájuthat?
A fele árat szó szerint kell érteni: a cívisvárosban egy doboz ukrán cigaretta „pult alól” jelenleg 500 forintba kerül, de aki nagyobb tételben vásárol, akár 450 forintért is hozzájuthat. A „pult alól” való vásárlást azért tettem idézőjelbe, mert az igazán profik már azzal sem fáradnak, hogy elmenjenek a Fényes udvari piacra, vagy akár a „Zsibire” – ahogyan Debrecenben a bolhapiacot hívják. Beszéltem egy olyan dohányossal, akinek a lakására már biciklis futár viszi ki a csempészárut.
– Telefonálok az emberemnek, aki felpattan a keróra, és egy órán belül nálam van a cuccal – mesélte a hatvan év körüli, debreceni férfi. – Általában tíz doboz cigit veszek egyszerre, plusz hozatok egy liter ukrán vodkát, mert az is sokkal olcsóbb, mint a boltban.
Megtudtam tőle, hogy a csempészáru minősége kiváló, igaz, előfordul, hogy a paklikon lévő, külföldi zárjegy fel van szakítva. De ilyen esetben az eladó kedvezményt ad: 500 forint helyett 470-et kér egy dobozért. Informátorom a beszerzési útvonalat nem ismeri, nem is érdekli, csak annyit tud, hogy a Szabolcs-Szatmár-Beregmegyei Vásárosnaményból szervezik a hálózatot.
Úgy tűnik, a virágzó csempészkereskedelemnek nem ártott meg, hogy idén júniusban a méltán hírhedt OLAF, vagyis az Európai Unió Csalásellenes Hivatala megállapodott Ukrajnával a törvényellenes cigarettakereskedelem és a cigarettacsempészet visszaszorításáról. Az Európai Bizottság szerint az alkohol- és cigarettacsempészet az Európai Unió keleti határain évi tízmilliárd euró adóbevételkiesést okoz az unió tagállamainak, ezért a bizottság kiemelt ügyként kezeli a Moldovából, Fehéroroszországból, Oroszországból és Ukrajnából kiinduló cigarettacsempészet visszaszorítását – igaz, a gazdag debreceni kínálatot elnézve eddig nem túl nagy sikerrel. Mert ha nem is rendelkezünk az említett biciklis „futár” elérhetőségével, de csempészcigire van szükségünk, akkor az említett Fényes udvari piacon vagy a Zsibin különösebb nehézség nélkül bevásárolhatunk – feltéve, ha az eladók megbíznak bennünk, s nem néznek minket adóellenőrnek vagy rendőrnek.
E piacokon korábban az volt a mindenki számára érthető, egyezményes jel, hogy az árus a legális portékája mellett elhelyezett a pultja sarkán egy kibontott doboz külföldi cigit. Ilyenkor a vevő rákérdezett, hogy mit árul, s ha a dohány találkozott az ízlésével, akkor megköttetett az üzlet. A csempészáru ugyanis ugyanolyan változatos, mint a legális: választhatunk hosszú és rövid, erős és könnyű, normál vagy mentolos ízesítésű fajták között. Egy időben közkedvelt volt a Ronson márka, most nagyon megy a Feszt. Egy középkorú, debreceni férfi azt mesélte, hogy évekig szívott Ukrajnából származó Ronsont, amely feketén éppen feleannyiba került, mint itthon egy doboz Sopianae. Az árut egy kis szabolcsi faluból származó csempésztől szerezte be havi rendszerességgel, ám a gyümölcsöző kapcsolat a közelmúltban váratlanul megszakadt: a beszerző ugyanis egy napon váratlanul eltűnt, s azóta sem került elő. Olyannyira nem, hogy hónapok óta a saját falujában sem látták. Informátorom azóta kénytelen piacra járni a cigiért – igaz, újabban ez is rejt veszélyeket magában. Az egyik árustól ugyanis megtudtam: a vámosok mostanában már azt is ellenőrzik, hogy kinek milyen cigaretta van a szájában. Szó szerint elveszik az embertől a cigijét, s megnézik, honnan való.
– Emiatt már az sem működik, hogy az ember kirak egy doboz külföldi cigit a pultra, merthogy újabban már ezért is büntetnek – panaszkodott. – Képzelje, a múltkor kijöttek a fináncok, megszámolták, hogy hány darab szál volt az egyik ukrán dobozban, és szálanként szabták ki a jövedelmi bírságot.
– Ez komoly? – kérdeztem vissza, mire az árus nevetve legyintett:
– Á, dehogy. Nehogy elhiggye, amit mondok. Lassan mondom, hogy megértse: a Fényes udvaron feketén soha senki sem árul cigit. Sőt itt senki sem dohányzik. Érti?
Habár az Európai Bizottságnak az a célja, hogy kevésbé érje meg cigarettát csempészni, s az érintett tagállamok súlyosabb büntetéseket helyezzenek kilátásba a csempészekkel szemben, Magyarországon az elhíresült „trafikmutyi” éppen ellenkező hatást ért el. Sok debrecenivel találkoztam, aki elvi és politikai okokból nem hajlandó a július elején megnyílt trafikokban vásárolni.
– Nekem Orbán Viktor ne szabja meg, hogy csak a Fidesz csókosainál hagyhatom ott a pénzemet! – mondta egy láncdohányos debreceni asszony, aki a második Fidesz-kormányzás legtragikusabb ügyének nevezte a trafikbotrányt.
Az ő személyes életében ennek az lett a következménye, hogy elhatározta: a jövőben őstermelőtől vásárolja a vágott dohányt, amelyet majd ő maga tölt bele a papírba.
– Legyünk pontosak: én nem sodrok, hanem töltök, méghozzá előregyártott szálakba!
Majd a pontosság jegyében hozzátette azt is: kiszámolta, hogy ha 90 gramm dohányból összesen mintegy 80 szál cigaretta állítható elő, akkor –egy kiló vágott dohányt 2000 forintjával számolva – töredékáron fogja beszerezni magának a napi adagot.
– Be nem teszem a lábamat fideszes trafikba, az biztos! – fogadkozott.
– Ráadásul éppen Orbán Viktor kívánságát teljesítem, nem? Azt mondta, hogy a trafiktörvénnyel a magyar kisembereket akarta helyzetbe hozni. Rendben van, mondom erre én. Akkor én is helyzetbe hozom a vágott dohányt áruló kistermelőket, de feketén – hogy Orbán ne örüljön annyira…!
(NOL)
