A Dunakeszi vagongyárat az első világháború alatt kezdték építeni “Magyar Királyi Államvasutak Dunakeszi Főműhelye” megnevezéssel. Trianon elcsatolta Érsekújvárt és Sátoraljaújhely egy részét az ottani főműhelyekkel, így vált sürgetővé itteni felépítése. Dolgozóinak nagy részét is ide telepítették, így a főműhellyel együtt lakóházak építése is feladattá vált.
Elsőként az u.n. “Körönd” épületei készültek el 1923-ra. Mivel a dolgozók száma egyre növekedett, így a lakások számát is növelni kellett. Az akkori Dunakeszi falu őslakossága nem szívesen fogadta – mint a földművelő nép – a “gyütt-ment” gyári dolgozókat. Így lélekben is és fizikálisan is távol maradtak egymástól. A falu akkori határa a régi temetőnél volt. Kapcsolatot egymással nem is tartottak. A gyártelep lakói így fokról-fokra kialakították a maguk önálló világát. A gyár akkori műhelyfőnöke, Lányi Ferenc, mindezek tudatában, mindent megtett, hogy az itt lakók otthonosan érezzék magukat. Felépült az iskola 3 tanteremmel, alagsorában tornateremmel. A tornaterem úgy készült, hogy egyben kápolna is volt. Templom építése is komoly tervük volt, ezért orgonát is építettek a helységbe. A luwigsburgi Walcker gyár építette és a Jelos Marczell Endre orgonagyára telepítette az orgonát egyelőre az iskola - kápolnába, 1928-ban. Harangokat is készítettek, szintén ismertnevű harangöntővel - éspedig egy 51 cm-es és egy 41 cm-es átmérőjűt, melyeket Slezák László aranykoszorús mester készített. Ezeket az iskola udvarán felállított haranglábban helyezték el. Általában Lányi Ferenc mindent megtett, hogy az új település vallási élete biztosított legyen. Abba az iskolakápolnába meghívta magát az akkor bíborost, Szerédi Jusztirián esztergomi hercegprímást és gondoskodott Pestről ide kijáró lelkipásztorokról is. Később a váci püspök, melyhez a terület tartozik a faluból küldött lelkipásztorokat, akik a gyár épületeiben kaptak lelkészlakást. Később megalakították a Templomépítő Egyesületet és szorgalmasan gyűjtögették a templomépítéshez szükséges anyagiakat, a gyárban pedig a hozzáértő, ügyes mesterek számtalan dolgot készítettek el a közben megkezdett épülethez. Kerényi Béla volt a Bizottság ügyvezetője és Pázmándi István okl. építészmérnök egyet. adjunktus tervezte meg és volt kivitelezője is és a gyár dolgozói készítették el a tető vasszerkezetét, úgyszintén a toronyét is. A templom belső falait és mennyezetét Csetényi Antal okl. iparművész tervei alapján és közreműködésével ugyancsak a gyár dolgozói készítették el. Áthozták az orgonát az iskolából, Marczell Endre építette be. A harangokat pedig most már a templom főbejárati ajtajánál helyezték el, az iskolából áthozott haranglábbal együtt.

1944-re a templom elkészült és azon év június 29-én az akkori váci püspök, Dr. Pétery József szentelte fel, a sajnálatos bombázások miatt a reggeli órákban. Azonban sem a templomért sokat fáradozott Lányi Ferenc, sem a hívek nem sokáig örülhettek a szép új templomnak, mert Vác irányából belövés érte a templom falát és a tornyot is. A gyár dolgozói azonban az okozott károkat helyrehozták, s bár a belövéseknek még máig is látható nyomai vannak – a templom és annak berendezései fokról-fokra szépült és lett teljessé. Elkészült az egész falat betöltő, vászonra festett főoltárkép. Alkotója Keszthelyről Károly Gyula festőművész volt, az akkori lelkész Fehér Zoltán megrendelése alapján. A templom belső, fából készült berendezési tárgyait, így a padokat is Csizmadia Károly faszobrász irányításával már előbb ugyancsak a gyár szakmabéli dolgozói készítették. Az elektromos berendezéseket id. Bozsó Sándor irányításával és közreműködésével szintén a gyár dolgozói csinálták meg az építés során. Ezután a háborút követő idők során - érthetően – mind dolgozói a gyárnak, mind hozzátartozóik nagy fokban elidegenedtek attól a templomtól is, melyet maguk, illetve elődeik építettek oly nagy készséggel. Azonban egyházhű emberek a későbbiekben is bőven akadtak, főleg az akkor már a gyárhoz nem tartozó családok is egyre növekvő számban kezdték a környéket benépesíteni és a később előadódó feladatokhoz – mind anyagi mind két-kezükkel segítséget nyújtani. Ebben különösképpen kitűnt Bazsó Sándor két fia, akik közül Bazsó Zoltán főmérnök ma is világi elnöke az egyházközségnek. 25 évvel később a tetőt át kellett palázni, a toronysisakot már előbb is kétszer át kellett festetni, a csatornákkal együtt. 1980-ban pedig a templom külső falait kellett teljesen felújítani. Még 1967-ben a harangokat felvittük a toronyba az eredeti vasállványzattal együtt és ezzel egy-időben automatikus és elektromos működtetésre alakítottuk át. Mivel a templom ablakai számtalan rongálásnak voltak kitéve törhetetlen fémszálas polyeszterrel cseréltük ki valamennyi ablakot, mely ugyancsak jelentős kiadást jelentett. Mikor az iskolában nem volt lehetőség hittanórák megtartására, ehhez a feladathoz a sekrestye kevésnek bizonyult, ezért a templomon belül a hátsó részt üvegfallal választottuk le és azzal egy hittantermet is nyertünk és magát a templomot is zártabbá alakítottuk. 1984-ben pedig hőtárolós kályhákkal megoldottuk a templom és sekrestye fűtését, két évvel előbb elkészítettük a templom hangerősítését, hangszórókat, hangerősítőt, s mikrofonokat beszerezve. Miután az ifjúsággal történő foglalkozás egyre intenzívebbé válhatott, nagyszámú csoportjaink részére először béreltük a Gárdonyi Szakiskola diákotthonának helységeit, később pedig 1994-ben számtalan engedély beszerzése után hozzáfoghattunk a templom Pest felőli oldalán történt bővítéshez. A templom tere a MÁV tulajdona volt, így a bővítéshez is az ő engedélyük is kellett, az építéshez különben is fontos, számtalan engedélyeken kívül. Végül 1996-ban sikerült az épületrész felépítése, mely ugyancsak 62 m2 területű, de három szintes és benne 3 nagy helység, plusz kiszolgáló helységek is készültek. Ehhez is és már máskor is jelentős összeget kaptunk a város Önkormányzatától. Jelenleg orgonánk átépítése van folyamatban, ugyanis a félig pneumatikus, félig elektronikus orgona tűzveszélyessé vált. Ehhez alapítványt is létesítettünk, mivel ennek felújítása, illetve átépítése erőinket meghaladja. A rövid kronológiához még az is hozzátartozik, hogy az utolsó 10 évben kétszer is történt betörés a templomba, s ezek során nemcsak jelentős rongálások történtek, hanem felszerelési, berendezési tárgyainkban, valamint értékes kegyszereinkben is jelentős veszteség ért bennünket, mivel az ellopott tárgyaknak csak kisebb értékű része került vissza templomi felszereléseink közül.


Lovagegyleti Nepomuki Szent János kápolna

1906-ban készült el a lovásztelepi kis templom. Három grófi család, a Cziráky, az Almássy és a Pejacsevich 200.000 koronás alapítvánnyal teremtették meg a templomépítés anyagi fedezetét. E családok három fiatalon elhunyt tagjuk emlékére építtették a Nepomuki Szent János nevére szentelt kápolnát. A fiatalok emlékét két márványtábla is őrzi.
"Örök emlékül szeretett unokámnak, Beniczky Istvánnak és nejének, Waldeck Valéria grófnőnek, akik meghaltak 1900. szeptember 14-én Singapoore közelében a tengerben, 26 és 23 éves korukban."
Az emléktáblát özv. Gróf Almássy Kálmánné állíttatta. (A kápolna jobb oldalán.)
"Legkedvesebb leányom, Cziráki Johanna emlékére, aki 1900. július 10-én 21 éves korában gróf Pejacsevich Alberttal szentségi házasságot kötött, s 1901. március 16-án az örök hazába költözött."
Az emléktáblát a gyászoló édesanya, Czirákiné Gróf Almássy Erzsébet állíttatta. (A kápolna bal oldalán.)

1952. szeptember 8-án azonban rendkívül súlyos csapás érte a Kápolnát. Tőszomszédságában úgynevezett nyári istállók, valójában titkos fegyverraktárak voltak. Ezek reggel 1/2 7-kor kaptak lángra, s 3/4 8 -kor rázkódtatta meg a községet a hatalmas detonáció, s ezek kora délutánig ismétlődtek, felrobbantak a raktárak. a Kápolna mennyezete beszakadt, ablakai mind elpusztultak. A belső berendezések súlyosan megrongálódtak. A Kápolnát és a paplakot nem csupán a tűz és a robbanás, de vandál kezek is tönkre tették. A plébános, Dr. Vass Gyula sok zaklatásnak volt kitéve, vele lakó rokonai nem csupán értékeiket veszítették el a robbanás következtében, de szabadságukat is, a Hortobágyra száműzték őket.

A "Historia domus" tanúsága szerint Dr. Vass Gyula plébános rendkívül nagy lelki erővel viselte az eseményeket.
2001-ben és 2002-ben a Kultúrális Örökség Minisztériumnak, a Szociális és Családügyi Minisztériumnak, valamint a Széchenyi Terv pályázatainak a támogatásával sikerült felújítani a Plébániát és a Kápolnát. A hívek adományaiból pedig színes üvegablakok és a bejárat fölé gyönyörű mozaik (Tölg-Molnár Zoltán és Bráda Tibor alkotása) készült. Egyúttal egy közösségi terem is kialakításra került a plébánia épületében.

Alagi Szent Imre templom

1929. december 17-ei keltezéssel küldtek az alagi hívek és lelkipásztoruk, Csík József levelet a váci püspöknek, amiben azt kérik, hogy "a hívek lelki szükségletének jobb ellátására, valamint kulturális és hazafias szempontokból" önálló egyházközséggé váljanak, s templom, valamint plébánia ház építésére engedélyt kapjanak.
1930. február 19-én érkezett meg a főpásztor jóváhagyása. Május 13-án megalakult az első önálló képviselőtestületi tanács és a templomépítő bizottság. Megkezdődik az adományok felajánlása is a létesülendő templom számára. Gutai János, Hitch György, Kaposi József, Kleiszner Rezső, Pretzner Imre, Petanovits József, Szigeti Nándor, Szahlender Béla és Csík József az első adományozók, fejenként 500 és 3200 pengő közötti összeggel.
1931. május 5-én a templom építéséhez szükséges 1373 négyszögöl kiterjedésű telket a község központjában 12.830 pengőért megvásárolták.
Az építendő templom neve 1931-ben magától adódott: Szent Imre halálának 900. évfordulója volt. 1935. szeptember 1-jén Dr. Fábián Gáspár műépítész tervei szerint, 60.000 pengő költségvetéssel megindult a templomépítés. A tervező a XII. század stílusában, neoromán külsőt és ókeresztény bazilika belső tervezett. A kivitelező vitéz Kapuvár Gusztáv építész mérnök lett. A templom hossza: 37 és fél méter, szélessége: 11,40 méter, belső magassága: 8 méter. Az építéshez szüksége terméskövet Üröm községből szállították. A Magyar Lovaregylet 250 köbméter dunai kavicsot adott és az építés területére bevezetett vizet biztosította.
Az alapkőletétel 1935. november 17-én történt Hanauer Á. István megyéspüspök jelenlétében.
Az eukarisztikus kongresszus évében, 1938. május 22-én szentelik fel a három harangot. A 404 kg-os Szent Imre, a 1035 kg-os Szűz Mária és a 185 kg-os "d" vagy "lélekharangot".
December 19-én volt az első szentmise a templomban. A fakazettás mennyezet ugyan még nem készült el, de a püspök engedélyt adott, hogy már a felszentelés előtt is használni lehet a templomot.
1940. december 15-én hangverseny keretében szentelik fel és adják át a templom orgonáját, aminek 17.000 pengős költségéhez özv. Szlatényi Béláné, született Gidófalvi Vitályos Gida úrnő 12.000 pengővel járult hozzá.
Az orgona 18 regiszteres, 3 manuálos. Geyer József tervezte és Rieger Ottó orgonagyára készítette.
A háborúban több találat érte a templomot. Valamennyi ablak kitört, megrongálódott a sekrestye tetőzete és az egyik kistorony, beszakadt az oldalfal, a templomfedél a légnyomástól komolyan sérült, használhatatlanná vált az orgona is. Csík József plébános a háború befejeztével azonnal hozzálátott a helyreállítási munkák szervezéséhez.
1947-ben Günther András, helybéli süketnéma műasztalos elkészítette a sekrestye bútorzatát.
1951-ben elkészül a fakazettás mennyezet kijavítása. Dr. Vass Gyula plébános elkezdte a kőből készült főoltár kararai márvánnyal történő burkolását. Ezt a munkát egy idős olasz mester, Del Medico Albaerico végezte. Hattyúdala lett a munka, mert befejeztével elhunyt. 1952-ben ünnepélyesen felszentelik. A Historia domus nem említi, miért maradt el magának az oltárlapnak a burkolása. Ugyanebben az évben elkészült a szószék Günther mester közreműködésével.
1955. szeptember 1-jén Dr. Tamás Győző veszi át az alagi plébánia irányítását és a hívek lelki gondozását. Az 1952. december 8-án történt robbanás óriási kárt okozott a plébánia és a Szent János kápolna épületében. 1965. november 7-én felszentelték a Szent Imre templom új szembemiséző oltárát és benedikálták a templomot. Gyakorlatilag most történt meg a templom felszentelése.
1977-ben festették ki utoljára a templomot, mintegy harminc hívő segédkezett a munkálatokat vezető Sáreczky Ferencnek és Szabó Istvánnak.


Szent Mihály-templom

Vác 71. püspöke Gróf Althmann M. Frigyes 1725-ben szervezett plébániát Dunakeszin. A község első plébánosa Budai János volt 1725-26-ban. Anyakönyvei viszont csak 1746-tól maradtak ránk.
Dunakeszi fiókegyházai 1782-ig Fót, 1845-ig Rákospalota, Káposztásmegyer valamint Alag. Canonica Visitatója 1828-ban kelt.
A Magyar Lovar Egylet -az egyházközség akkori kegyura- tartotta fenn és festette ki 1913-ban az 1725-ben épült templomot.
1936-37-ben építették fel az új Nagytemplomot közvetlenül az Öregtemplom mellé. Kivitelezője és tervezője Oszvaldik Gyula műépítész, az építtető Faludi Fieszl János esperesplébános volt.

1937. október 10-én szentelte fel Szent Mihály tiszteletére Hanneauer István váci püspök. A templomszen telés 25. évfordulójára megújult templombelsőt 1962. szeptember 30-án áldotta meg Dr. Kovács Vince címzetes püspök, váci apostoli kormányzó Dr. Vass Gyula esperesplébános kezdeményezéseként.

Az Öregtemplom felújított belsejét, oltárait 1965. december 8-án áldotta meg Dr. Endrey Mihály címzetes püspök.
1970-72-ben a templom külsejét teljesen felújították.
1978-ban Dr. Brusznyai József plébános kezdeményezésére megáldották az új Liturgikus Szentélyt.