Gomba módra szaporodnak a mecsetek, az iszlám iskolák, a saría bíróságok, valamint a muszlim tulajdonban álló üzletek és bankok Nagy-Britanniában. A folyamatot jól tükrözik a legutóbbi népszámlálási adatok is, amelyekből kiderül, hogy a szigetországban az elmúlt évtizedben megduplázódott a muszlimok száma. Mindez annak is köszönhető, hogy egyre több „fehér” tér át a muszlim hitre. Meglepő módon döntő többségük nő. A Hetek írása.
„Ami egykor főként keresztény ország volt, azt most a növekvő muszlim lakosság lepi el, amelynek célja, hogy megőrizze iszlamista identitását és megvédje magát Nagy-Britannia sátánista értékeitől” – így beszélt a muszlimok jövőjéről az a szélsőséges szervezet, amelynek a tüntetésén 2007-ben az egyik woolwichi támadó, Michael Adebolajo is részt vett. A „muszlimok a keresztesek ellen” nevű csoportot 2011 novemberében betiltották, de az tény, hogy gyökeres demográfiai változás szemtanúi lehetünk a szigetországban.
A legutóbb készült, tavaly év végén nyilvánosságra hozott népszámlálási adatokból kiderül, hogy az elmúlt évtizedben négymillió bevándorló érkezett Nagy-Britanniába. A fővárosban, Londonban most először kisebbségbe kerültek a „fehér britek”, és majdnem kétszer annyi muszlim él az országban, mint tíz évvel ezelőtt. 2001 és 2011 között másfél millióról 2,7 millióra nőtt a muszlimok száma, ami a teljes népesség 4,8 százaléka. Néhány brit város lakosságának mintegy fele már muszlim, az olyan nagyvárosokban pedig, mint London és Manchester, a népesség 14 százalékát teszik ki. Egyesek azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy ezek az arányok valójában nagyobbak lehetnek, mert a népszámláláskor a válaszadók 7 százaléka nem nyilatkozott vallásáról. De ha ilyen ütemben halad a muszlim népesség növekedése, akkor 2030-ra már öt és fél millió muzulmán fog élni Nagy-Britanniában, ami több, mint például Kuvait muszlim lakossága.
A muszlim népesség jelentős növekedése több okkal magyarázható: egyrészt továbbra is érkeznek iszlám országokból bevándorlók a szigetországba, másrészt pedig a muszlim családokban sokkal több gyermeket vállalnak, mint a briteknél. Ennek eredményeként a fiatalabb generációkban nagyobb a muszlimok aránya. Figyelemre méltó emellett az a jelenség, hogy egyre több brit tér át az iszlám hitre. Becslések szerint évente mintegy ötezer „fehér” választja az iszlámot; ami viszont még meglepőbb, hogy az áttérők többsége – egyes felmérések szerint 60 százalékuk, más beszámolók szerint háromnegyedük – nő. Ráadásul sokan közülük a keresztény hitnek fordítottak hátat. Ezt a tendenciát is jól tükrözi a népszámlálás eredménye, amely megállapította, hogy a keresztények száma csökkent az elmúlt tíz évben.
Az biztos, hogy a muszlim szervezetek és az egyetemeken működő iszlám diáktársaságok rendkívül aktív tevékenységet folytatnak, hogy vallásukat terjesszék, népszerűsítsék. Több, a sajtónak is nyilatkozó áttért brit – többségük fiatal nő – elmondta, hogy a főiskolákon és az egyetemeken találkoztak muszlimokkal, akik megismertették velük az iszlámot. Egyeseknek a felsőoktatási intézményekben tapasztalt kicsapongó életvitellel szemben nyújtott alternatívát az iszlám, mások pedig muszlim udvarlójuk miatt fordultak a vallás felé. Ezek a nők önként és dalolva viselik a hidzsábot, vesznek fel muszlim neveket, buzgón imádkoznak a mecsetekben, sőt olyan is akad közöttük, aki még azt is megszokta, hogy pakisztáni férjén egy másik feleséggel is osztoznia kell.
Az áttértek „buzgalmának” egyik legszélsőségesebb példája a 2005. július 7-ei londoni robbantás egyik elkövetőjének özvegye. Samantha Lewthwaite 17 éves korában lett iszlámhívő. 2002-ben feleségül ment a jamaicai származású Germaine Lindsay-hez, akivel az interneten ismerkedett meg. Amikor férje felrobbantotta magát az egyik londoni metróvonalon, ő hét hónapos terhes volt. Azóta viszont férje nyomdokaiba lépett: a négygyermekes özvegy évek óta külföldi terrorszervezeteknek dolgozik, és jelenleg Afrikában folytatja „tevékenységét”, valószínűleg az al-Kaidához köthető Al-Shabaab terrorcsoport tagjaként. A 29 éves, kék szemű nő feladata a Nagy-Britanniában és máshol összegyűjtött pénzek eljuttatása szomáliai terrorsejteknek. Részt vett merényletek kitervelésében: 2011 karácsonyán nyugati turistákat akartak megtámadni az Indiai-óceán partján fekvő Mombasában, de a kenyai rendőrség meghiúsította az akciót. A hatóságok szerint köze lehetett egy tavalyi merénylethez is, amelynek célpontja egy zsúfolt pub volt Mombasában, és amelyben három ember, köztük egy kilencéves fiú halt meg. Állítólag a Twitteren nőkből álló öngyilkos osztagot igyekszik toborozni Kelet-Afrikába.
Az iszlám hit terjedését mutatja Nagy-Britanniában a mecsetek épülése is. Míg 1961-ben mindössze hét mecsetet tartottak hivatalosan számon, addig 2011-ben már ezerötszáz muszlim imahely működött a szigetországban. A muszlimok politikai befolyása pedig a 2010-es választásokon lett nyilvánvaló: rekordszámú muzulmán képviselő jutott be a brit törvényhozás alsóházába, miután a voksoláson muszlimok tömegei vettek részt. És amire még nem volt példa, a nyolc képviselő közül ketten a konzervatív párt színeiben foglalhatták el helyüket a parlamentben.
Terjed a szigorú iszlamista törvénykezés, a saría alkalmazása is, amiért egyébként teljes erőbedobással kampányolnak a radikálisok. A muszlimok közel 81 százalékánál ugyanis elsőbbséget élvez a muszlim identitás a brit állampolgársággal szemben. Egy 2009-es jelentés szerint 85 saría bíróság működhet Nagy-Britanniában párhuzamosan a hagyományos bíróságokkal, amelyeken a családi viták, válások mellett pénzügyekben és kisebb bűncselekményekben is ítélkeznek az iszlamista bírók. Egy 2011-es felmérés szerint a muszlim családok 40 százaléka támogatja a szigorú iszlamista törvénykezés bevezetését, míg egy másik közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy a fiatal muszlimok több mint egyharmada élne szívesen a saría előírásai alatt. Ahogy arról lapunk már beszámolt, a helyzet már odáig fajult, hogy az év elején Londonból olyan videofelvételek kerültek fel az internetre, amiken muszlim járőrök utasítanak rendre nem éppen udvarias formában járókelőket a brit főváros egyes részein, hogy tartsák be az iszlamista előírásokat, mert muszlim területen vannak (Erkölcsrendőrök Londonban. Hetek, 2013. január 25.)
Egy globális iszlamista csoport egykori tagja szerint mindez csak az előjele annak, ami Nagy-Britanniában és más európai országokban várható. Maa-jid Nawaz a The Telegraphnak elmondta: az ilyen muszlim járőrök sokkal veszélyesebbé válhatnak, ha harcban edzett dzsihádisták csatlakoznak hozzájuk. Nawaz felhívta a figyelmet arra, hogy egyre több brit és Európában született dzsihádista használja ki az arab tavasz okozta káoszt, és utazik olyan országokba, mint Szíria, Líbia, Mali vagy Szomália, hogy valódi harcokban szerezzen tapasztalatot, majd pedig hazatérjen.
ATV„Ami egykor főként keresztény ország volt, azt most a növekvő muszlim lakosság lepi el, amelynek célja, hogy megőrizze iszlamista identitását és megvédje magát Nagy-Britannia sátánista értékeitől” – így beszélt a muszlimok jövőjéről az a szélsőséges szervezet, amelynek a tüntetésén 2007-ben az egyik woolwichi támadó, Michael Adebolajo is részt vett. A „muszlimok a keresztesek ellen” nevű csoportot 2011 novemberében betiltották, de az tény, hogy gyökeres demográfiai változás szemtanúi lehetünk a szigetországban.
A legutóbb készült, tavaly év végén nyilvánosságra hozott népszámlálási adatokból kiderül, hogy az elmúlt évtizedben négymillió bevándorló érkezett Nagy-Britanniába. A fővárosban, Londonban most először kisebbségbe kerültek a „fehér britek”, és majdnem kétszer annyi muszlim él az országban, mint tíz évvel ezelőtt. 2001 és 2011 között másfél millióról 2,7 millióra nőtt a muszlimok száma, ami a teljes népesség 4,8 százaléka. Néhány brit város lakosságának mintegy fele már muszlim, az olyan nagyvárosokban pedig, mint London és Manchester, a népesség 14 százalékát teszik ki. Egyesek azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy ezek az arányok valójában nagyobbak lehetnek, mert a népszámláláskor a válaszadók 7 százaléka nem nyilatkozott vallásáról. De ha ilyen ütemben halad a muszlim népesség növekedése, akkor 2030-ra már öt és fél millió muzulmán fog élni Nagy-Britanniában, ami több, mint például Kuvait muszlim lakossága.
A muszlim népesség jelentős növekedése több okkal magyarázható: egyrészt továbbra is érkeznek iszlám országokból bevándorlók a szigetországba, másrészt pedig a muszlim családokban sokkal több gyermeket vállalnak, mint a briteknél. Ennek eredményeként a fiatalabb generációkban nagyobb a muszlimok aránya. Figyelemre méltó emellett az a jelenség, hogy egyre több brit tér át az iszlám hitre. Becslések szerint évente mintegy ötezer „fehér” választja az iszlámot; ami viszont még meglepőbb, hogy az áttérők többsége – egyes felmérések szerint 60 százalékuk, más beszámolók szerint háromnegyedük – nő. Ráadásul sokan közülük a keresztény hitnek fordítottak hátat. Ezt a tendenciát is jól tükrözi a népszámlálás eredménye, amely megállapította, hogy a keresztények száma csökkent az elmúlt tíz évben.
Az biztos, hogy a muszlim szervezetek és az egyetemeken működő iszlám diáktársaságok rendkívül aktív tevékenységet folytatnak, hogy vallásukat terjesszék, népszerűsítsék. Több, a sajtónak is nyilatkozó áttért brit – többségük fiatal nő – elmondta, hogy a főiskolákon és az egyetemeken találkoztak muszlimokkal, akik megismertették velük az iszlámot. Egyeseknek a felsőoktatási intézményekben tapasztalt kicsapongó életvitellel szemben nyújtott alternatívát az iszlám, mások pedig muszlim udvarlójuk miatt fordultak a vallás felé. Ezek a nők önként és dalolva viselik a hidzsábot, vesznek fel muszlim neveket, buzgón imádkoznak a mecsetekben, sőt olyan is akad közöttük, aki még azt is megszokta, hogy pakisztáni férjén egy másik feleséggel is osztoznia kell.
Az áttértek „buzgalmának” egyik legszélsőségesebb példája a 2005. július 7-ei londoni robbantás egyik elkövetőjének özvegye. Samantha Lewthwaite 17 éves korában lett iszlámhívő. 2002-ben feleségül ment a jamaicai származású Germaine Lindsay-hez, akivel az interneten ismerkedett meg. Amikor férje felrobbantotta magát az egyik londoni metróvonalon, ő hét hónapos terhes volt. Azóta viszont férje nyomdokaiba lépett: a négygyermekes özvegy évek óta külföldi terrorszervezeteknek dolgozik, és jelenleg Afrikában folytatja „tevékenységét”, valószínűleg az al-Kaidához köthető Al-Shabaab terrorcsoport tagjaként. A 29 éves, kék szemű nő feladata a Nagy-Britanniában és máshol összegyűjtött pénzek eljuttatása szomáliai terrorsejteknek. Részt vett merényletek kitervelésében: 2011 karácsonyán nyugati turistákat akartak megtámadni az Indiai-óceán partján fekvő Mombasában, de a kenyai rendőrség meghiúsította az akciót. A hatóságok szerint köze lehetett egy tavalyi merénylethez is, amelynek célpontja egy zsúfolt pub volt Mombasában, és amelyben három ember, köztük egy kilencéves fiú halt meg. Állítólag a Twitteren nőkből álló öngyilkos osztagot igyekszik toborozni Kelet-Afrikába.
Az iszlám hit terjedését mutatja Nagy-Britanniában a mecsetek épülése is. Míg 1961-ben mindössze hét mecsetet tartottak hivatalosan számon, addig 2011-ben már ezerötszáz muszlim imahely működött a szigetországban. A muszlimok politikai befolyása pedig a 2010-es választásokon lett nyilvánvaló: rekordszámú muzulmán képviselő jutott be a brit törvényhozás alsóházába, miután a voksoláson muszlimok tömegei vettek részt. És amire még nem volt példa, a nyolc képviselő közül ketten a konzervatív párt színeiben foglalhatták el helyüket a parlamentben.
Terjed a szigorú iszlamista törvénykezés, a saría alkalmazása is, amiért egyébként teljes erőbedobással kampányolnak a radikálisok. A muszlimok közel 81 százalékánál ugyanis elsőbbséget élvez a muszlim identitás a brit állampolgársággal szemben. Egy 2009-es jelentés szerint 85 saría bíróság működhet Nagy-Britanniában párhuzamosan a hagyományos bíróságokkal, amelyeken a családi viták, válások mellett pénzügyekben és kisebb bűncselekményekben is ítélkeznek az iszlamista bírók. Egy 2011-es felmérés szerint a muszlim családok 40 százaléka támogatja a szigorú iszlamista törvénykezés bevezetését, míg egy másik közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy a fiatal muszlimok több mint egyharmada élne szívesen a saría előírásai alatt. Ahogy arról lapunk már beszámolt, a helyzet már odáig fajult, hogy az év elején Londonból olyan videofelvételek kerültek fel az internetre, amiken muszlim járőrök utasítanak rendre nem éppen udvarias formában járókelőket a brit főváros egyes részein, hogy tartsák be az iszlamista előírásokat, mert muszlim területen vannak (Erkölcsrendőrök Londonban. Hetek, 2013. január 25.)
Egy globális iszlamista csoport egykori tagja szerint mindez csak az előjele annak, ami Nagy-Britanniában és más európai országokban várható. Maa-jid Nawaz a The Telegraphnak elmondta: az ilyen muszlim járőrök sokkal veszélyesebbé válhatnak, ha harcban edzett dzsihádisták csatlakoznak hozzájuk. Nawaz felhívta a figyelmet arra, hogy egyre több brit és Európában született dzsihádista használja ki az arab tavasz okozta káoszt, és utazik olyan országokba, mint Szíria, Líbia, Mali vagy Szomália, hogy valódi harcokban szerezzen tapasztalatot, majd pedig hazatérjen.
Angliából is elmennek a diplomások
Naponta átlagosan 986 ember vándorol ki Angliából, több mint a felük a gazdaságilag legaktívabb 25 és 44 év közötti korosztályból kerül ki – írja a Daily Mail.
A problémára Nick de Bois konzervatív parlamenti képviselő hívta fel a figyelmet, aki szerint az agyelszívás katasztrofális hatással lehet a brit gazdaságra. De Bois szerint az angol közéleti viták többnyire a bevándorlással kapcsolatos problémákra összpontosulnak, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják azt a „hatalmas kárt”, amit a tehetséges angolok kivándorlása okoz a gazdaságnak.
A brit statisztikai hivatal adatai szerint 2001 és 2011 között összesen 3 millió hatszázezer ember hagyta el végleg az Egyesült Királyságot, közülük mindössze 125 ezer lépte át a nyugdíjkorhatárt elköltözése előtt. A kivándorlási hullám 2008-ban tetőzött 427 ezer emigránssal, a számok azonban a konzervatív képviselő szerint azóta is riasztóan magasak.
Angliából többnyire diplomás gyógyszerészek, vegyészek, légiközlekedési szakemberek és mérnökök vándorolnak ki. A legnépszerűbb célpont Ausztrália, ezt követi az Egyesült Államok és Spanyolország, de szintén sokan választják Franciaországot, Németországot, Kanadát és Új-Zélandot is új lakóhelyüknek.
Nick de Bois szerint a megoldást az egyéni eredmények magasabb szintű elismerése jelentheti, amit a személyi jövedelemadók csökkentésével kéne kezdeni. A képviselő ennek ellenére úgy látja, a magasabb jövedelem nem mindenkit motivál, a konkrét intézkedések mellett az is rendkívül fontos lehet, hogy a kormány hogyan kommunikál az állampolgáraival.
http://index.hu/kulfold/2013/01/23/angliabol_is_elmennek_a_diplomasok/
