A mai nap megkezdődött Moszkvában az európai biztonságpolitikai konferencia. Az Európai Unió és a NATO vezetőinek Oroszországgal folytatott párbeszédének új állomása ez, ahol az átrendeződés utáni Európa erőegyensúlyáról döntenek.

Az Európai Biztonság Katonai és Politikai Aspektusai nevű kétnapos konferencián az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kanada vezető tisztviselőin kívül független katonai és politikai szakértők is részt vesznek. Abban mindkét hatalmi tömb vezetői egyet értenek, hogy Európában ahhoz hasonló, új konfliktusok fognak fellángolni, melyek a '90-es években a Balkán-félszigeten vagy 2008-ban a Kaukázusban, és a jelenlegi védelmi egyensúly mellett ez mind Európát mind pedig Oroszországot felkészületlenül érintheti.

Oroszország védelmi tisztviselői az új európai erőegyensúly mechanizmusának pontos meghatározását tűzték ki célul, mivel az Európában katonai erőt képviselő nagyhatalmak közti erőegyensúlyt rögzítő CFE-szerződés érvényét vesztette.

Az eredeti CFE-szerződést 1990-ben írta alá a NATO 16 tagállama és a Varsói Szerződés 6 tagja, majd 1992-ben lépett érvénybe. Az egyezmény egyenlő arányban maximálta a két nagyhatalom számára az Európába telepített csapatok és harceszközök számát, beleértve a tankokat, valamennyi egyéb páncélozott harceszközt, tüzérséget, helikoptereket és vadászgépeket.

A CFE-szerződés stabilizálta Európa katonai egyensúlyát Kelet-Európában a Szovjetunió felbomlását követően. A megállapodás azonban elavulttá és érvénytelenné vált a katonai és politikai környezetben bekövetkezett radikális változások miatt. 1999-ben ennek megfelelően a szerződés módosításra került, de a NATO-tagállamok már nem voltak hajlandók aláírni a módosított egyezményt, mondván, hogy Oroszország csapatokat állomásoztat Grúziában és Moldva térségében.

Oroszország 2007-ben ultimátumot adott a NATO számára annak keleti terjeszkedése, az Európába telepített amerikai rakétarendszer, valamint a szerződésmódosítás aláírásának visszautasítása miatt. Emiatt a NATO 2011 novemberében bejelentette, hogy innentől fogva nem osztják meg Oroszországgal az Európában jelen lévő konvencionális NATO haderő létszámára és elhelyezkedésére vonatkozó adatokat. Moszkva a NATO hazugságai ellenére is betartotta a CFE-egyezmény feltételeit, ami azonban a nyugati tömb sorozatos szerződésszegései miatt érvényét vesztette. A CFE-egyezmény elavulásával pedig Európában az erőegyensúly felbomlott.

A jövő Európájának nagyhatalmi erőegyensúlyát újra a nyers katonai erő határozza meg. A helyzet letisztulását követően pedig a nyugati hatalmi tömb olyan megalázó feltételekkel fogja az új egyezményt aláírni, ami a korábbi megállapodások betartása mellett soha nem történhetett volna meg. A jövő Európájában a két nagyhatalmi tömb erőegyensúlya helyett Oroszország katonai monopolhelyzete lesz szerződésben rögzítve. Persze, diplomatikus tárgyalások és kétoldalú megállapodások során keresztül, de ez a lényegen, a tartalmon mit sem változtat.

Ennek ékes bizonyítéka, hogy az Európai Biztonság Katonai és Politikai Aspektusai konferencia nem Washingtonban vagy Brüsszelben, hanem Moszkvában került megrendezésre.

Európa új erőegyensúlya már kialakult, a kérdés csak az, hogy a nyugati hatalmi tömb elfogadja-e az új, számára megalázó feltételeket, vagy a térségből való kivonulása közben felforgatja Kelet-Európát. Utóbbi esetben Európában nem olyan állapotok lesznek, mint a '90-es évek Balkánján vagy 2008-ban a Kaukázusban, hanem jóval rosszabb - a nyugati hatalmi tömb keleti határvonala pedig mégsem Közép-Európában, hanem valahol az Atlanti-óceán partvidékén lesz.