- A végrehajtás kitűnő üzlet! – Bűnös kapitalizmus! – A bárányok már nem sokáig hallgatnak -

…De ki kell mondanunk végre: nem maga a végrehajtási eljárás az igazán bűnös dolog, – hanem a Rendszer maga, – mely az ilyen ügyek garmadáját, (félmilliót évente), gerjeszti. – A bűnös maga a kapitalizmus, és az ezt irányító hihetetlenül mohó pénzügyi tőke, – melynek hatalmát nem korlátozni, hanem megszüntetni kell! – Egyszer és mindenkorra…”

Tartalom: 1. Ennyi végrehajtó van ma az országban – 2. A végrehajtás kitünő üzlet – 3. Bűnös kapitalizmus – 4. A burzsuj pénze, a nép pénze – 5. Bűnös állam – 6. Ám a küzdelem csak most kezdődik -

1. Ennyi végrehajtó van ma az országban

Az aktív önálló bírósági végrehajtók számáról különféle legendák és szóbeszédek keringenek az emberek között. Volt szó már 500 végrehajtóról, de egyes információk akár 1000 aktívan tevékenykedő végrehajtóról is szóltak.

Ezzel szemben Schmidt Zoltán, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnökségi titkára nemrégiben azt nyilatkozta, hogy, mindössze csak közel 200 végrehajtó van az országban.

Nos, mi erre vettük a fáradtságot és végigbogarásztuk a Végrehajtói Kamara honlapját (mbvk.hu), – mely információi szerint az adatgyűjtésünk napján, 2013 május 14-én, valóban csak közel 200, – pontosan: 194 önálló bírósági végrehajtó tevékenykedett az országban.

Ez a szám csakis az aktív végrehajtókra vonatkozik, – akit helyettesítenek és nem aktív, azt nem számoltuk bele.

Alább tehát az aktív végrehajtók számát soroljuk fel, megyénkénti elosztásban:

- Budapest: 28

- Baranya: 9

- Bács-Kiskun: 8

- Békés: 7

- Borsod: 16.

- Csongrád: 9

- Fejér: 8

- Győr-Sopron: 9

- Hajdú-Bihar: 8

- Heves: 8

- Jász-Nagykun-Szolnok: 8

- Komárom-Esztergom: 8

- Nógrád: 5

- Pest: 15

- Somogy: 10

- Szabolcs: 14

- Tolna: 7

- Vas: 3

- Veszprém: 6

- Zala: 8

_________ +

Összesen: 194 aktív végrehajtó.

2. A végrehajtás kitűnő üzlet

De talán önök is észrevették, ennek az első látásra korrektnek tűnő információnak az alapvető hibáját: Ugyanis hihetetlenül kicsinek tűnik ez a szám ahhoz társadalmi méretű bajhoz képest, mely végül a közjegyzőnél, esetleg a bíróságon, ezt követően pedig a végrehajtóknál csapódik le. És kilakoltatásokat, otthonvesztéseket okoz.

Nos éppen ezért gondoljuk mi azt, hogy ez mindössze csak a jéghegy csúcsa.

De merüljünk le a jéghegy alá is. Kezdjük azzal, hogy mivel az önálló bírósági végrehajtók, (bár tagadják), de cégszerűen működnek, mintegy üzleti vállalkozásként, – ennek könnyen utána lehet nézni a tudakozókban és a cégbejegyzésekben, – ezért tehát a végrehajtó sosem dolgozik egyedül. És az alkalmazottainak a bérét is ki kell termelnie, a saját nyereségén kívül. – (Mely nyereség a KDNP frakcióvezetője, Harrach Péter szerint; nem ritkán eléri a végrehajtási összeg 5-8, nem egyszer a 10 százalékát.)

El lehet képzelni, egy több 10 milliós, vagy akár 70-80-100 milliós összegű végrehajtásnál ez mekkora összeget jelenthet.

Erről már a HVG is cikkezett januárban. Idézet: “2011-ben Szabó Máté alapjogi biztos azt állapította meg, hogy az önálló bírósági végrehajtók munkadíja a rendelet szabályai szerint számolva az ügy értékéhez képest akár aránytalanul magas is lehet, ami a végrehajtási eljárások sikerét önmagukban befolyásolhatja. Erre példaként egy 10 millió forintos, két adóst érintő tartozást említettek, ahol a sikeres végrehajtáskor másfél millió forintnál is több a végrehajtó díja…”

De, ha elveszik egy átlagember kis házát is, mely 3-4-5 milliót ér, vagy, ha nagyon sokat dolgozott érte, akkor 10-et, – de ebben az esetben is 300 ezertől 1 millióig terjedő összeget kereshet a kisember otthonfosztásán csak a végrehajtó. (És, akkor még a bankról, ügyvédekről, és egyéb pénzügyi léhűtőkről nem is beszéltünk). – De te kisember! Mikor látsz ennyi pénzt egyben? – Mely nekik csak egyetlen ügyből leesik. A te nyomorba döntésed árán.

És van végrehajtási ügy egy évben: 500 ezer!

Ezért lehet találkozni olyan elnevezésekkel, mint például XY végrehajtó és társa, – vagy fellelhetünk azonos vezetékneveket más és más körzetekben, – melyek annak bizonyítékai, hogy nem egy végrehajtói iroda szó szerint, családi vállalkozásként működik.

Na és ott vannak még az alkalmazottak, s a személyzet: a közel 200 végrehajtónak lehet akár több végrehajtó segédje, adminisztrátora, de még gépkocsivezetője, vagy akár biztonsági őre is. – Így hát, ha ezeket összeadjuk, ki is jöhet a majd ezres létszám.

Lehet persze ezt cáfolni, – azonban elég nehéz lesz. Sok adósnak és otthonvédőnek vannak bizonyítékai a cégszerű, és nyereség orientált működésre, (elvégre kapitalizmus van), – és szinte mindegyikük találkozott már segédvégrehajtóval, adminisztrátorral, de még gépkocsivezetővel és a nagyobb irodákat, végrehajtó válalkozásokat időszakosan, vagy állandóan védő biztonságiakkal is.

Azonban ez még mindig majdnem csak a jéghegy csúcsa. Azé a jéghegyé, mely szó szerint meglékeli a magyar társadalmat, s az egész államot.

Mert mindenki csak a végrehajtókról beszél, az ő köreikben elkövetett visszaélésekről, és mára már úgy tűnik, mintha valahonnan felülről kiosztották volna rájuk az ügyeletes rossz fiú szerepét, – amit ők jól, rosszul, de eljátszanak. (Bár nem sajnáljuk őket ezért).

A tények azonban valóban makacs dolgok. Mert a társadalom hatalmas bajai itt csapódnak le, a végrehajtói irodák küszöbén, – de oda valahogyan el is kellett jutnia minden egyes ügynek.

3. Bűnös kapitalizmus

Magukat az adósokat mi nem hibáztatjuk, – bár van némi igazsága annak az ellenérvnek is, mely azt mondja: “Senki nem tartott a devizahitelesek egy részének a fejéhez pisztolyt, hogy hitelt vegyenek föl.” – Nekünk és sok otthonvédőnek nincs és nem is volt sohasem devizahitelünk. Pusztán csak a mélységes felháborodásunk az, mely az Otthonvédelem oldalára terelt minket, – hiszen egy normális embert fel kell, hogy háborítsanak egyes végrehajtási eljárások embertelenségei, az adósok halálba kergetése, nyomorba döntése, családok szétszakítása.

De ki kell mondanunk végre: nem maga a végrehajtási eljárás az igazán bűnös dolog, – hanem a Rendszer maga, – mely az ilyen ügyek garmadáját, (félmilliót évente), gerjeszti. – A bűnös maga a kapitalizmus, és az ezt irányító hihetetlenül mohó pénzügyi tőke, – melynek hatalmát nem korlátozni, hanem megszüntetni kell! – Egyszer és mindenkorra.

***

A devizahiteleseknek pedig mindössze csak annyi a “bűnük,” hogy hiszékenyek voltak, mert jobban akartak egy kicsit élni. – Például új otthont szerettek volna, vagy kibővíteni a házukat, vagy új tetőt felhúzni, központi fűtést, vagy egy rendes fürdőszobát, és még sorolhatnánk.

A számlaadósokat pedig még ennyi “bűn” sem terheli. – Hiszen, aki önhibáján kívül már nem tudja fizetni az egyre magasabbá és magasabbá váló (már sarcként is felfogható) rezsiköltségeket, – számlákat, – mert munkanélküli lett, vagy lerokkant, vagy csak egyszerűen nem keres eleget… – azt nem lehet hibáztatni egyetlen politikusnak sem. – Nem is teszik igazából, és az út szélén sem hagyják őket. – Hanem egyszerűen berúgják az árokba, hogy ne legyenek szem előtt.

4. A burzsuj pénze, a nép pénze

És a még talpon maradt áldozatok, (devizahitelesek és számlaadósok), fosztogatása tovább folyik. Akár a végletekig is, ha hagyják. – Mert lényegében nekik kell eltartaniuk a bankárokat, a multikat, de magát az államot is.

A nép biztosítja a bankárok hihetetlenül magas életszínvonalát, az elképesztő luxust, amiből még akkor is részük van, mikor az általuk tönkre tett devizahitelesekről tanácskoznak, mint például a “Hitelezés 2013″ pénzügyi konferencián, – melyet a Hilton szállóban rendeztek meg május 8-án.

Bizony a szálloda konyhája nem fukarkodik a földi jókkal, ha jól megfizetik. Például ilyen választék állt az ételekből, szegény megfáradt bankárok számára:

És, hogyan lesz a nép értékéből a bankár pénze? Úgy, hogy megszerzi trükkel, vagy erőszakkal. – Hiszen már Zola óta óta tudjuk, hogy; “A Bank vagyona nem más, mint a hitel, s ha azok tömegestől bedőlnek, a bank is a tönk szélére kerül.”

Ezt nem engedheti meg a bankárkaszt, és a lakások elárverezéseivel lényegében már a saját vagyonát menti és nem az adósét. – Mert az adós otthona már akkor megszűnt a sajátja lenni, amikor ő először átlépte a bank küszöbét.

A kapitalista bank nem teremt értéket. Csak elvesz, lefölöz, kifoszt. A saját gyarapodása érdekében.

De a multik léhűtő tulajdonosai és menedzsmentjei sem különbek ezeknél. – A mesés összegű nyereségek, osztalékok és vezetői fizetések mind-mind az irreálisan magasra emelt számlákból, árakból és egyéb díjakból adódnak össze, – vagyis megint csak a lakosság, az átlagemberek fizetik őket. Állják luxus kiadásaikat.

Ha kicsit keményebben akarunk fogalmazni, akkor bizony meg kell állapítanunk, hogy mivel gyakorlatilag maga a nép fizeti a bankárokat és a multikat, – akkor azok vagyona végeredményben a nép tulajdona. És már csak idő kérdése, hogy mikor veszik az emberek a birtokukba jogos tulajdonukat.

5. Bűnös állam

De hát hogyan is kívánhatnánk bármiféle emberséges magatartást, mértéktartást, erkölcsöt, a mesterségesen rokkanttá tett országunk gazdasági és pénzügyi hatalmasságaitól, – ha maga az állam sem mutat példát ebben.

A magyarországi kapitalista állam, maga a legnagyobb fosztogató, és a pénzügyi elvonásokkal, az egekig emelt adókkal nemcsak hogy hűbéresként szolgálja urát a Pénzügyi Háttérhatalmat, – hanem bizony jócskán önmagának is juttat, a már sarcként behajtott bevételekből. Nota bene: a nép nyúzásából.

Mondhatnánk itt példákat is számtalant, – a magánnyugdíjpénztárak kifosztásától kezdve, – az üzemanyagok mesterségesen magasan tartott árán keresztül, – az általános közfelháborodást okozott “trafikmutyiig”, – vagy a július elsején bevezetésre kerülő (és a magyar fuvarozókat lényegében teljesen tönkre tévő), E-útdíjig, - vagy a mindezekre a sátáni koronát feltévő, mélységesen embertelen és undorító ötletig, a “temetkezési mutyiig”.

Önmagát már szinte nem is tudja felülmúlni ez a hihetetlenül emberidegen bűnös állam, – a kegyetlenségben, fosztogatásban és erkölcstelenségben.

Mely mostmár a saját kollaboránsait is lenyúlja, – azzal például, hogy rájött, hogyan is veheti ki, a végrehajtók kezéből a magyar otthonok és anyagi javak elárverezésnek a nyereségét.- Már az állam saját maga árverez, a végrehajtási eljárás megkerülésével, – mégpedig a Nemzeti Adó és Vámhivatal honlapján: https://arveres.nav.gov.hu/ – S amely oldalon tudunk olyan esetről, melyben magától a behajtó cégektől vette át az adóhivatal az elárverezendő ingatlan, otthon adatait.

***

És, ha ez mindez nem lett volna elég, említsük meg néhány szóval mindezen fent leírt folyamatoknak a hátterét. Mégpedig azt, hogy bizony gőzerővel folyik az országban a pénzügyi gyarmatosítás, – melynek ötödik hadoszlopaként funkcionálnak ennek az országos méretű fosztogatásnak az összes szereplői; a multik, a bankok, a behajtók, a közjegyzők, a végrehajtók, s maga az állam.

“A tavaly kényszerértékesített ingatlanok fele volt lakás, a másik felét mezőgazdasági területek, illetve gazdasági épületek adták” – nyilatkozta nemrégiben Schmidt Zoltán, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnökségi titkára.

Ez is rávilágít arra, hogy az egyre akutabbá váló társadalmi és gazdasági válságban, a pénzügyi gyarmatosítás immáron – ingatlan gyarmatosításba fordul át, – ennek minden velejárójával egyetemben. – Vagyis; ha minden így folytatódna tovább, – nem lenne többé magyar ember kezében egyetlen otthon, egyetlen hold föld, egyetlen teherautó, egyetlen kisüzem, vagy üzlet sem. A magyar nép a gyarmatosítás befejeztével, – csak rabszolga lenne saját hazájában.

6. Ám a küzdelem csak most kezdődik

A 2012-es évben az ingatlan árveréseket követően 234 kilakoltatásra került sor, a fennmaradó közel 1300 esetben az adósok önként hagyták el otthonukat. – Önként. Szégyen… szégyen, hogy nem küzdöttek otthonukért, hanem rútul és gyáván önként hagyták azt el.

Más országokban; Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, – de még az Egyesült Királyságban is tíz, százezrek mozdulnak meg a pénzügyi, végrehajtási és kilakoltatási válságok kapcsán. – Magyarországon mindössze csak néhány száz otthonvédő ugrál, – és jár kilakoltatásról, kilakoltatásra, szerte az országban.

Persze, a magyar nehezen ébred, ezt tudjuk. – De, hamarosan eljön ennek az ideje is, – ezt szintén tudjuk. – A társadalmi változás robbanásszerű lesz, – hiszen, akár mint a lefojtott kazán, melyet szétvisz a nagynyomású gőz, – ugyanígy a lefojtott társadalom is föl fog robbanni. – Ez a rosszabbik variáció a társadalmi változások sorában, – mert ilyenkor az események hosszú időre ellenőrizhetetlenné válnak. – A bosszú és a megtorlás fogja motiválni a népet.

Ám egyenlőre még mindig nincs akkora nyomor, még mindig nem feszülnek annyira az indulatok, hogy ezeket a folyamatokat elindítsák. – Viszont a kormányzat és maga a Rendszer fog gondoskodni róla,- hogy ez nemsokára bekövetkezzék.

De addig is csak idézni tudunk a klasszikus pszicho-thrillerből: “A bárányok hallgatnak”. – De már nem sokáig.

Fort András – Szabad Riport Tudósító Iroda