„Nem gondoltam volna, hogy megérem az időt, amikor ezek az emberbe kerülnek és lám, most arról beszélünk, hogy mikor és hogyan.”

Theodore Berger, a Dél-Kalifornia Egyetem orvosbiológiai mérnöke már látja azt a nem túl távoli napot, amikor a súlyos memória kieséssel küzdő betegeken egy elektromos agyimplantátummal segíthet. Az Alzheimer-kórban és egyéb hasonló betegségekben szenvedő vagy agyvérzésen átesett betegeknél a neuronok működésében bekövetkezett változások megakadályozzák a hosszú távú memóriák rögzítését. Berger két évtizede próbál olyan szilícium chipeket kifejleszteni, amik utánozzák az egészséges neuronok működését, azaz lehetővé teszik, hogy egy percnél régebbi ismeretekre is emlékezzünk. A végcél, hogy ezeknek a chipeknek az agyba történő beültetésével lehetővé tegye a hosszú távú emlékek tárolását.

„Régen azt mondták, hogy őrült vagyok,” mondja Berger nevetve, azonban a közelmúlt eredményeinek hatására az „őrült” jelzőt inkább az „úttörő” kezdi felváltani kollégái körében.

Berger kutatása még nem érkezett el az emberkísérletek stádiumához, azonban a patkányokon és majmokon végzett tesztek azt mutatják, hogy az agyhoz hozzákapcsolt chipek éppen úgy képesek továbbítani az információkat, mint a neuronok.

„Nem az egyes memóriákat tesszük az agyba, hanem a memóriák létrehozásának képességét,” mondja. Egy tavalyi kísérlet során Berger csapata bebizonyította, hogy segíteni tudtak a majmoknak előhívni hosszú távú memóriáikat az agy egy bizonyos területéről.

Berger rámutatott, hogy az orvostudomány egyes területein már most is alkalmaznak idegimplantátumokat. Ma jelenleg 200,000 süket beteg használ olyan készüléket, ami egyenesen a hallóidegeknek továbbítja az információkat.

A paralízisben szenvedő betegek pedig az agyukba ültetett elektródák segítségével, a gondolataikkal tudják irányítani művégtagjaikat. A szemészet területén pedig részleges sikereket értek el a műretinák beültetésével.

Az ismeretek helyreállítása nyilván kicsit nagyobb falat és Berger immár 35 évet töltött ennek kutatásával. „Tudjuk, hogy a hippokampusz alakítja a rövidtávú memóriákat hosszú távúvá.” Amire a tudósok azonban eddig nem tudtak rájönni, hogy hogyan is teszi ezt. Berger különböző matematikai képleteket állított fel arra, hogy modellezze az elektromos jelek útját a neuronok át és bebizonyította, hogy képletei fedik a valóságot.

„Nem kell tudnunk mindent elvégezni, amire az agy képes, de vajon képesek lehetünk bizonyos dolgokat utánozni?” kérdezi. „Képesek lehetünk ezt úgy modellezni, hogy azt egy eszközben rögzíthessük? El tudjuk érni, hogy ez az eszköz működjön az agyon belül is? Ez a három kérdés készteti kollégáimat arra, hogy őrültnek nevezzenek. Egyszerűen úgy gondolják, hogy ez túl nehéz.”

Forrás: countdowntozerotime.org