Városi pályázatot benyújtó nagyközségek (2008)
A 2009. év új városai
A Magyar Közlönyben megjelent határozat szerint Mágocs (Baranya megye), Mélykút (Bács-Kiskun), Medgyesegyháza és Újkígyós (Békés), Mezőkeresztes és Sajóbábony (Borsod-Abaúj-Zemplén), Csanádpalota (Csongrád), Rácalmás (Fejér), Beled (Győr-Moson-Sopron), Jászkisér és Rákóczifalva (Jász-Nagykun-Szolnok), Budakalász, Tápiószele és Zsámbék (Pest megye), Igal (Somogy), Nyírmada és Vaja (Szabolcs-Szatmár-Bereg), Gyönk és Nagymányok (Tolna), Vép (Vas), Balatonkenese (Veszprém), valamint Pacsa (Zala) kapott városi címet.
A rendszerváltás óta idén maximumát elérő várossá nyilvánítási hullám (22 új város) eredményeként kiosztott címek idén minden eddiginél nehezebben születtek meg. A sajtó által is élesen és joggal (HVG 2009/06/05 és 11., Demokrata 2009/24) kritizált eljárás szokás szerint végig mellőzte a nyilvánosságot, ugyanakkor átpolitizáltságát tekintve is elérte maximumát. 1989 óta a budapesti agglomerációból nem utasítottak el pályázatot, elismerve, hogy a főváros térségében jelen lévő intenzív kilakosodás sajátos szerkezetű és adottságú településképződményeket eredményez. Így jöhettek létre a közel 10 000 fős óriásfalvak, amelynek mindegyike - a dominánsan városias foglalkozásszerkezetre, fejlett infrastruktúrára, stabil gazdálkodásra is tekintettel, térségi szerepek hiányában is - várossá válhatott az elmúlt években, amennyiben ezt kezdeményezte. Kivételt mindössze az 1978 és 1994 között kényszerházasságban élő Kistarcsa és Kerepes jelentett a fenti megállapítások alól. Kistarcsa 2005-ben lopta vissza magát, míg Kerepesnek idén ez nem sikerült.
A politika hatását jelezheti, hogy a két éven keresztül hiába próbálkozó Békés megyei Medgyesegyháza és Újkígyós végre célba értek: a megyei kötődésű miniszter helyismerete itt vélhetően sokat segített, bár várossá nyilvánításukat semmiképpen sem lehet érdemtelennek tekintetni. Vélhetően Borsod-Abaúj-Zemplén megye politikai lobbiereje segített Sajóbábonynak, amely egy egyutcás borsodi falu és a mellé épült szocialista miniváros sajátos kombinációja, kétségkívül jelentős gazdasági funkciókkal és részben városias megjelenéssel.
Nem minden esetben tűnnek ilyen egyértelműnek a döntés mögött meghúzódó okok. Az agglomerációs jellegű települések közül Rácalmás (Dunaújváros mellett), Vép (Szombathely mellett) és Rákóczifalva (Szolnok mellett) befutott, de kimaradt Kerepes - amely település várossá nyilvánítása ellen szakmai indokokat igen nehéz lenne felhozni. Azt sem könnyű megérteni, hogy ha a Bonyhád mellett fekvő, döntően lakófunkcióju Nagymányok város lehet, vajon a szintén urbanizált térben található, lényegesen népesebb Tát miért nem?
A kistérségi központ, Pacsa előléptetése nem meglepetés, a két nyírségi (Vaja és Nyírmada) nagyközségé sem, ha az utóbbi évek tendenciáit figyeljük: utóbbiak esetében a területfejlesztési motiváció mindig is jelentős volt. Térszerkezeti szempontok indokolják Gyönk és Mágocs várossá nyilvánítását: ugyanakkor a térségi szerep nem volt elegendő Szászvár, vagy Csákvár várossá nyilvánításához. Utóbbi, a Fejér megye északi részén fekvő nagyközség kétségkívül újra az idei év legnagyobb vesztesének érezheti magát: harmadszorra pályázik sikertelenül, annak ellenére, hogy intézményi és arculati szempontból is városias, többek között négy kórházi osztály telephelye. Teljességgel érthetetlen, hogy miképpen maradhatott ki újfent, hiszen miképpen a korábbi próbálkozások alkalmával is, a szakmai értékelő bizottság ezúttal is kifejezetten ajánlotta várossá nyilvánítását. Csak arra lehet gondolni, hogy a településnek nincsenek elég befolyásos barátai - és valamiképp a végén mindig a rövidebbet húzza.
Vannak még további furcsaságok: Sülysáp, amelynek jelentős mérete mellett a kereskedelem területén határozott térségi szerepkörei vannak, a csatornázás hiányában elbukik - míg a határozottan kevésbé fejlett Mélykút szintén csatornázatlanul befutó lehetett.
Az átlagos lélekszám jelentősen csökkent, mintegy 4200 fő, és új városaink közül találunk két 2000, további négy 3000 fő alatti települést.
Végül is az az előzetes feltevésünk, hogy a választások miatt és a bizonytalan belpolitikai helyzet következtében egyfajta amnesztia hangulat uralkodik majd el - ez az arányokat tekintve bejött, de sajnos nem mindenki számára hozott sikert ez a hullám. Most egy év szünet következik a várossá nyilvánításokban, de 2011-ben új esélyek nyílnak, talán részben megváltozott feltételek között. A nagyon sok új város azt is jelenti, hogy csökkent a sorban állók száma, és a következő körben már lényegesen kevesebb ellenféllel kell majd megküzdeniük a potenciális pályázóknak.
Gratulálunk minden olyan közösségnek és vezetőiknek, ahol a következő napokban a városavató ünnepség megszervezése jelenti a legfontosabb kellemes gondot. Örülünk, hogy néhányuk sikerének tevőlegesen is részesei lehettünk - sajnos így van ez néhány érthetetlen és fájó bukással is.
Trócsányi András - Pirisi Gábor
Új városok nélkül - várossá nyilvánítás 2011-ben
Hosszú idő telt el azóta, hogy 2009 júliusában új városokat köszönthettünk Magyarországon. 2010-ben az általános országgyűlési és önkormányzati választások évében a törvény szerint nem lehet városi címet elnyerni. A választások nyomán megalakuló képviselő testületek közül azonban többen is úgy gondolták, hogy megpróbálkoznak a cím elnyerésével, hiszen az összes, e területet érintő jogszabály hatályban és változatlanul maradt 2010 őszére. Ráadásul, mivel várható és látható volt, hogy jogalkotási és átszervezési hullám el fogja érni az önkormányzati szférát, bizonyos sietség is jellemezte a pályázókat. Ez érthető volt: ekkor még kevés konkrétum volt ismert a kormány önkormányzatot érintő tervei közül, de a híresztelések és spekulációk centralizációról, önkormányzatok összevonásáról, illetve akár a várossá nyilvánítások befagyasztásáról is szóltak.
Így talán nem meglepő, hogy jelentős számú városi pályázatot nyújtottak be 2011 januárjában. A kandidálók között voltak olyan települések, amelyek már több alkalommal is nekifutottak, és korábbi kudarcaikat nem egyszer politikai ellenszélnek tulajdonították. De voltak teljesen új próbálkozók is, köztük olyanok, akik egyértelműen a (talán) utolsó esélyek egyikét szerették volna kihasználni.
A korábbi évek sikertelen kísérletei után újra pályázott Csákvár, Kerepes, Sülysáp és Verpelét. korábban szintén próbálkozott már a miskolci agglomerációban fekvő Onga. Új volt a kandidálók között a Fejér megyei Aba (az ország utolsó, nem városi rangú kistérségi központja, amely korábban nem mutatott érdeklődést a városi cím elnyerésének lehetősége iránt), a Tolna megyei Hőgyész (amely vélhetően a szomszédos Gyönk 2009-es sikere nyomán bátorodott fel), Jánosháza (Vas megye), amely a dunántúli történeti kismezővárosok egyik tankönyvbe illő példája. Pályázott a gyönyörű Árpád-kori templomáról ismert, térszerkezeti jelentőségű Győr-Moson-Sopron megyei Lébény, a szintén jelentős mezővárosi hagyományokkal büszkélkedő Jászladány (Jász-Nagykun-Szolnok megye), valamint az elsősorban a környékbeli agrárgazdaság centrumaként kiemelkedő Fejér megyei Lepsény.
A mezőny létszáma tehát, ha nem is érte el a legutóbbi szintet, de jelentősnek volt mondható, és számos, megítélésünk szerint kifejezetten erős aspiráns is volt a nagyközségek között. Joggal reménykedtek tehát Lébénytől Ongáig számos polgármesteri hivatalban, de sajnos végül mindenkinek csalódni kellett. A felkért szakértői bizottság ugyanis a miniszterrel egyetértésben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az új önkormányzati rendszer kialakításáig nem célszerű újabb településeket várossá nyilvánítani. Így aztán ezen a nyáron, ahogy a HVG fogalmazott, se ágyúlövésekre, se huszárokra nem volt szükség a városavató ünnepségeken.
2011 őszén már formálódott az önkormányzatok helyzetét újraszabályozó törvényjavaslat, amelyből a korábbi várakozásokkal ellentétben azt lehetett kiolvasni, hogy nem lesznek jelentős változások a várossá nyilvánítások tekintetében, illetve, ami változik, az is inkább enyhítésnek, mint szigorításnak tűnik (ld.: a jogi hátteret bemutató írásunkat). Ezen felbátorodva néhány település a 2010/11-es pályázók közül megerősítette szándékát, és néhány új aspiráns is feltűnt, köztük olyan települések, mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem révén felsőfokú funkciókat is betöltő Piliscsaba, vagy a budapesti agglomeráció egyik legdinamikusabban növekvő települése, Diósd.
A döntés mostanra (2012. június 9.) vélhetően már megszületett, de egyelőre még nem ismert előttünk. Reméljük, hogy ismerve a pályázó nagyközségek adottságait és értékeit, hamarosan újra bővülhet hazánk városhálózata.
