Ha ezt a törvényt elfogadják, tényleg jobb, ha minden jó érzésű ember menekül ebbõl az országból, ha teheti.

Legelsõnek jelezni szeretném, hogy az alábbi sorok olvasását csak erõs idegzetűeknek ajánlom a tartalom miatt. És egyúttal elnézést is szeretnék kérni a brutális tények leírása miatt, de ez sajnos ehhez a témához tartozik, ami a komoly valóság.

Nézegetve a hírportálokat egy megdöbbentõ cikkre bukkantam. Többször elolvastam, mert azt hittem, vicc az egész. Sajnos nem az, hanem a valóság (lenne), ha a parlament is elfogadja. Ebben az esetben viszont le merem írni, érzés nélküli, embertelen lények ülnek ott a padsorokban.

Még tervezet, hogy bevezetik a szociális temetés intézményét. Eddig rendben is lenne a történet, hiszen nagyon sok szegény ember van nálunk, aki szeretett hozzátartozójának önerőből nem tudná megadni a végtisztességet.

Nem írom, hogy ez rendben van, mert nincs, koránt sem. Ami viszont mélységesen megdöbbentett és felháborított, a részletek:

A tervezet szerint, aki ezt a temetkezési szolgáltatást veszi, venné igénybe, tevékenyen kellene, hogy közreműködjön a szertartás és az előkészületek lebonyolításában, a szükséges kellékeket pedig az állam finanszírozná.

És most következik a brutális része a dolognak.

A tervezet szerint a hozzátartozónak kellene megborotválnia, lemosdatnia, felöltöztetnie az elhunyt hozzátartozóját. Ez különösen falun, talán megszokott dolog. De ez még nem elég, a hozzátartozó ássa ki a sírgödröt, eressze le a koporsót, és temesse be a sírt. Különösen, ha idősebb az életben maradt hozzátartozó, családtag.

És ennél a pontnál kezdtem el gondolkodni, mit is akarnak bevezetni pontosan.

Jómagam számtalan halálesetnél voltam, balesetnél, öngyilkosságnál, természetes halálnál. Nem egy esetben jártam a bonctanon, az ország különbözõ kórházainak hullakamráiban. Láttam hamvasztó üzemet közelről, egyszóval, lehet mondani, ami az elmúlással kapcsolatos, ismerem egészen a legapróbb részletekig.

És még jobban ledöbbentem, mit is terveznek egyes képviselõk. Takarékoskodni ezen a területen is. És még jobban megalázni, idegileg eltaposni a lakosság egy részét.

Gondoljunk bele egy konkrét példába.

Szeretett hozzátartozónk közúti baleset következtében eltávozik közülünk. Nincs pénzünk a temetésre, igénybe szeretnénk venni a szociális temetés lehetõségét. Semmi akadálya, a kellékeket, sírhelyet adja az állam.

De! A hozzátartozó menjen be a klinika bonctanára, tolassa ki a balesetben sok esetben szétroncsolt, boncolás nyomait magán viselõ hozzátartozóját és kezdje el megborotválni, felöltöztetni és egyebek. Vajon hány ember lesz erre képes? Nem csak lelkileg, fizikailag is???

Vagy lehetne példának említeni azokat az eseteket, mikor valaki önkezével vet véget az életének. Sok esetben félreesõ helyen történnek ezek a tragédiák, ahol a test több napig is észrevétlen maradhat. Most gondoljunk bele. Az öngyilkosságok nagy részét a szegényebb rétegbõl követik el. Ha nekik marad ez a temetkezési lehetõség, fogják bírni? Nincs elég bajuk enélkül is?

Tegyük fel a kérdést magunknak: NORMÁLIS AZ A KÉPVISELÕ, aki ezt kitalálta? És a többi normális, aki ezt helyesli, és megszavazza?

Mindenesetre lenne ezeknek egy javaslatom. Menjenek be a bonctanra, nézzenek körül. Aztán próbálják meg azt megvalósítani, amit el akarnak fogadni. Végül, kerüljenek õk is abba a helyzetbe, hogy ezt kelljen végigcsinálniuk.

Végül lenne javaslatom a tervezett jogszabály kiegészítésére. Javaslom, tegyék kötelezõvé, hogy hamvasztásos temetés esetén a hozzátartozónak kelljen betolnia a hamvasztó kemencébe a hozzátartozóját, majd az el nem hamvadt csontokat kaparja ki a tűztérbõl, majd ezeket szakszerûen darálja le, majd a hamvakat helyezze be az urnába. De belegondolva, akár a kazánt is kezelheti…..

(orbottyani-hirhatar.hu)