Oroszország betartja azokat a szerződéseket, amelyek alapján védelmi fegyvereket szállít Szíriába. Ezek a szerződések megfelelnek a nemzetközi normáknak. Ezt Dmitrij Peszkov, az államfő sajtótitkára jelentette ki.
Moszkva nem egyszer hangsúlyozta, hogy csak védelmi fegyvereket szállít Szíriába, nem szegi meg a nemzetközi jogot, sem pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát.
A New York Times az amerikai kormány magukat meg nem nevező képviselőire hivatkozva közölte, hogy Oroszország hajók elleni cirkáló rakétákat szállított Szíriának.
(Oroszország Hangja)
Ha a friss médiaértesülések igazak, Oroszország biztosíthatja Damaszkusz számára - ha mostanra már meg nem tette - az S-300 légvédelmi rendszer módosított változatát. Az Asszád-rendszer ezzel hathatós védelemhez jut a nemzetközi - nyugati - beavatkozás következő lépcsőfokát jelentő légi támadások ellen.
Az S-300-as eladásával kapcsolatos információk ellentmondásosak; volt-e hivatalos megállapodás is, és mi állt abban a megállapodásban? Leszállították-e már a rendszer első elemeit? Az S-300 Szíria általi megvételéről szóló értesülések többnyire később eltüntetett dokumentumokon, névtelen forrásokon, szóbeszédeken és következtetéseken alapszanak. A Moszkva és Washington közt létrejött megállapodás értelmében Szíriának nem szállítanak fegyvert, azonban az izraeli légitámadásokkal a Nyugat átlépett egy határt, amin túl az orosz fél sem tarthatja magát a látszat-megállapodásokhoz.
Az S-300 szíriai jelenlétére utaló egyetlen bizonyíték az S-300-as gyártója, a Nyizsnyij Novgorod Gépgyár 2011-es éves jelentése, ami említette a szír kormánnyal kötött, rakétarendszerek leszállítására vonatkozó egyezményt. A jelentést később eltüntették a gyártó honlapjáról, majd korábbi adatok alapján a Vedomosti üzleti napilap hivatkozott a megállapodásra, említvén, hogy annak értéke 105 millió dollár és meghatározatlan számú S-300 rendszer 2012 és 2013 közti leszállítását tartalmazza.
Más jelentések kiszivárogtatott információkra hivatkoztak, névtelen diplomáciai forrásokra. A Wall Street Journal és az orosz Kommerszant napilap szerint a megállapodás az S-300 rendszer négy elemére és 144 rakétára vonatkozik (900 millió dolláros áron), amit majd a nyár végén kezdenek leszállítani.
Mindeddig se Damaszkusz se az exportot bonyolító Roszoboronexport nem kommentálta az üzletkötésről szóló információkat. Az orosz külügyminisztérium közleménye szerint Moszkva a korábban Szíriával kötött szerződések rá vonatkozó részét teljesíti és ennek keretében védelmi rendszereket is szállít Szíriába, de soha nem említették konkrétan az S-300-at.
Az üzletkötés közvetlen Moszkva és Damaszkusz között történt, vagyis a feltételek az orosz elnökön múlnak, nem valamiféle távoli, nemzetközi megállapodáson.
A látszat diplomácia egy dolog, de a színfalak mögött valamennyi ország saját érdekeinek érvényesítésére törekszik - amit soha semmilyen nemzetközi egyezmény nem fog tudni lekorlátozni. Bár Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül blokkol minden fegyvereladást Szíria számára, ez inkább irányul a szír fegyverpiacon az orosz monopolhelyzet megtartására, mintsem a szír konfliktus "külső beavatkozástól való mentesítésére". Oroszország már korábban megkötötte a számára fontos üzleteket, az ENSZ BT határozatain keresztül pedig szankciók alá vonhat valamennyi országot, amely hivatalos úton akar Szíria számára fegyvert eladni. Az ENSZ BT döntései fontosak ebből a szempontból, hiszen az Irán elleni szankciók is bizonyítják; a nyugati cégek semmiféle embargót nem tartanak mérvadónak, ha az nem összeegyeztethető az üzleti érdekeikkel.
Az S-300-as rendszer többszöri modernizáción van túl. Az S-300MPU2 egyszerre hat rakéta indítására képes, melyek - amellett, hogy interkontinentális ballisztikus rakéták elfogására is alkalmasak - az F-16 és F-22 vadászgépek maximális sebességének sokszorosával haladó célpontokat képesek megsemmisíteni. A védelmi rendszer telepítése relatíve gyors és egyszerű, és bár földi egységek által szabotálható, ez igen bonyolult műveletet igényel, ami fokozottan kockázatossá teszi a Nyugat Szíria ellen tervezett műveleteit, és a Szíria elleni légi támadások során elszenvedett veszteségek is drámaian megnőhetnek.
Egyértelmű, hogy a potenciális célpont nem a "szíriai lázadók". Bár az S-300 technikailag átprogramozható földi célpontok megsemmisítésére, ez az üzletkötés sokkal inkább arra irányul, hogy az ENSZ BT számára a beavatkozást megelőző "repüléstilalmi övezet" létrehozását megnehezítse.
Az Asszád-rendszer gazdasági helyzetéről a nyugati médiában terjesztett hírek ismét hazugságnak bizonyulnak, hiszen a szír állam láthatóan továbbra sincs pénzszűkében és képes az ország védelme szempontjából szükséges rendszerek megvásárlására. Az S-300-as megvételének kockázata inkább a szállítási útvonal; Szentpétervárról a tartusi kikötőbe eljuttatni legalább kéthetes időtáv, de ez is csak közelítőleg igaz, ha a szállítmányt nem tartóztatják fel Finnországban, vagy az EU más szerve nem tagadja meg a belépést a térségbe a biztosítás érvénytelen volta miatt - ami korábban többször is megtörtént már a Szíriába fegyvert szállító orosz teherhajókkal.
A Wall Street Journal izraeli forrásokra hivatkozva azt állította, augusztusban kezdenek el érkezni az első szállítmányok, miközben több arab média szerint a védelmi rendszer valamennyi eleme már rég Szíriában van, bár még orosz ellenőrzés alatt. A leszállított S-300-asok kezeléséhez szükséges több száz fő képzése is mintegy hat hónapba telik. Orosz szakértők szerint ez év novembere, illetve 2014 tavasza lehet az Asszád-rendszer legoptimistábban számított határideje arra vonatkozóan, hogy az ország saját vezérlésű S-300-as védelmi rendszerhez jusson.
