Egyre nyilvánvalóbb, hogy fékeveszett kapkodás jellemzi a Szíria körül összpontosuló izraeli és amerikai tevékenységeket. Ray Odierno tábornok, az amerikai hadsereg vezérkari főnöke gyorsan akar cselekedni, bár elismerte május 8-i nyilatkozatában a terroristák jelenlétét az FSA soraiban. Az adminisztráció félmilliárd dollár "segélyt" juttatott az "ilyen" csoportoknak a CIA felügyelte "titkos fegyverek és felszerelés légi szállításához", és még nyár elejéig pontot kíván tenni a szíriai kérdés végére. A legutóbbi Reuters/Ipsos felmérés megállapította, hogy az amerikaiak csak 10%-a támogatta a katonai beavatkozást Szíriában, amíg 61% ellenezte a bekapcsolódást a háborúhoz, főleg, mivel az egyetlen megbízható bizonyíték arra utal, hogy valóban használtak vegyifegyvereket, de az ún. 80%-ban nem szíriai lázadók és nem Assad hadereje. Izrael közben szűköl az S-300 rakétavédelmi rendszerek oroszok általi szíriai felszerelése miatt, pedig nagyon jól tudják, hogy Irán már 2010-ben saját gyártásban rendelkezett ilyen fegyverekkel. Ez egy színjáték a világ számára, mivel a Brookings Institution-ban Irán és Szíria megtámadásának tervezetét bárki elolvashatta már korábban is.


Az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu Szocsiba indul a jövő hét elején Putyin személyes meghívására. Dmitrij Peskov, Putyin szóvivője közölte, Netanjahu kérte, hogy sürgősen találkozhassanak. John Kerry, amerikai külügyminiszter és Netanjahu beláthatatlan következményekről beszél a tervezett S-300-as rendszerek szíriai alkalmazásával kapcsolatban, de jól tudják, hogy a szíriai kezelőszemélyzet már kiképezve várja az orosz szakértőkkel a rakétákat. Lavrov azt mondta az újságíróknak: "Oroszország nem tervezi, hogy eladja az S-300 rakétavédelmi rendszert Szíriának. Oroszország már rég eladta őket. Már sokkal korábban aláírták a szerződést, és a befejezik a szállításokat, összhangban a légvédelmi technológia berendezéseivel".


Moszkva nem enged meg egy amerikai vezetésű NATO légi hadjáratot Assad ellen, hasonlót, mint amilyen megdöntötte és kifosztotta Muammar Kadhafi rendszerét Líbiában, 2011-ben. Hozzátette, hogy az orosz fegyvereladások Szíria és Irán irányába Moszkva válasza a "nagy összefonódásra" amit az amerikai védelmi miniszter, Chuck Hagel hozott létre Izrael és USA szövetségeként április utolsó hetében. Izraelt aggasztja, hogy Moszkva esetleg úgy dönt, elküldi a hat S-300-as blokkot, ami egyenként 144 rakétát hordoz, valamint az orosz rakéta-és légvédelmi szakembereket. Hivatalosan kiképző-oktató legénységet adnak a kifinomult légvédelmi fegyverek kezeléséhez. Izrael kénytelen lesz kétszer is meggondolni, mielőtt megtámadja az S-300-as védelmet és az orosz tiszteket. A "légvédelmi fedél" súlyos korlátokat szab Izrael felforgató -és leigázó tevékenységének, akár Bashar Assad katonai erői, akár a Hezbollah, akár az iráni Basij Szíria mellett harcoló erőinek védelméről van szó. Az "affér" nem utolsó sorban, izraeli-orosz konfliktushoz vezethet.

Az izraeli Szíria és Irán elleni agresszió tevékenységeit 2007-óta tervezik. A Nyugat gondosan ápolta a "regionális zsarnokot" Izraelt, felhasználva hallatlan háborús bűncselekmények elkövetésére a szomszédos Szíriában, abban a reményben, hogy a provokációt megtorlás követi, amely indokot teremt az Egyesült Államok és a regionális tengely számára a hosszútávú katonai beavatkozásra. A provokációk célja, hogy a régióban szélesebbre húzza a konfliktust az amerikai szponzorok számára. Mi több, amíg az USA azt hazudja, hogy elhatárolódik Izraeltől, aki megsértette a nemzetközi békét, közösen, népirtó szektariánus konfliktust hozott létre Szíria határain az elmúlt két évben. Dokumentált az a tervezet, hogy az USA és Szaud-Arábia Izraellel katonai támadásokat hajtson végre Irán és Szíria ellen, amelyeket politikai, jogi vagy stratégiai érdekek sem indokolnak, hacsak a nyílt "népirtási és rablási érdekeket" nem tekintjük annak.


Az alattomos trükköt tervezésekor dokumentálták 2007-2009 között. Már 2007-ben azt jelentették, hogy egy amerikai-szaudi izraeli összeesküvés megdöntené Irán és Szíria kormányát, élesítve a szektás terroristákkal, akik közül sokak közvetlenül kapcsolódnak az al-Kaidához. A Pulitzer-díjas újságíró Seymour Hersh, a 2007-ben megjelent New Yorker cikkében azt írja:

"Cél, hogy aláássák Irán rendszerét, amely többnyire síita. A Bush-adminisztráció úgy döntött, hogy átalakítják prioritásokat a Közel-Keleten. Libanonban az adminisztráció együttműködött Szaúd-Arábia kormányával, a szunnita, titkos műveletekkel, amelyek célja, hogy gyengítse a Hezbollahot, a síita szervezetet, amely mögött Irán áll. E tevékenységek mellékterméke a militáns iszlám víziója". Az Izrael és Szaúd-Arábia közötti partnerségről konkrétan kijelentette:

"Politikai váltást hozott Szaúd-Arábia és Izrael új stratégiai ölelkezése, főleg azért, mert a két országra Irán egzisztenciális fenyegetést jelent. Közvetlen tárgyalásokat folytattak a szaúdiak, mert azt hiszik, hogy nagyobb stabilitást Izrael és Palesztina adhat, Irán befolyását csökkentve a régióban".

Hogy még egyértelműbbé tegyük, a zsidó származású szaudi "dinasztia" hatalmát már régóta az USA biztosítja. Emellett Szaúd-Arábia hivatalosan is megemlítette "gondos mérlegelése eredményét" arról, hogy nemzetet kell játszania ahhoz, hogy eltitkolja a szerepét a támogatott amerikai-izraeli, régiót érintő törekvésekben. Úgy tartották jobb, ha Szaud-Arábia nem keveredik bele, még akkor sem, ha Izrael nyilvánosan hajt végre támadásokat Irán ellen:

"A szaúdi azt mondta, hazája álláspontja az, hogy politikai kockázatot jelent csatlakozni az Egyesült Államokhoz Irán ellen: Bandar már látható az arab világban, az is, hogy túl közel van a Bush-kormányzat . "Van két rémálmunk," az egykori diplomata mondta nekem. "Irán megszerzi a bombát, és az Egyesült Államok megtámadja Iránt. Inkább az izraeliek bombázzák az irániakat, így őket lehet hibáztatni, ha Amerikát nem is"".
(Akkoriban beszámoltunk arról a Posta-oldalon, hogy mielőtt Szaúd-Arábiát patriot rakétavédelmi rendszerekkel szerelte fel az USA, a szaudiak S-400-as rendszert vásároltak az oroszoktól, valamint T90C harckocsikat és harci-helikoptereket. Nyilván nem véletlenül, a "kettős fedezék" reményében.)

Ezt a trükköt fejlesztették tovább 2009-ben a Fortune 500-támogatott (19. oldal) Brookings Institution dokumentumban, "Melyik utat Perzsiába?" Atekintetben, hogy a szíriai lépéseket miként használják fel Irán ellen, a következőket írják:

"...Sokkal jobb lenne, ha az Egyesült Államok adhatna egy iráni provokáció miatt, igazolást a légicsapások elindítása előtt. Nyilvánvaló, hogy méginkább felháborító lenne, ha minél több halálos áldozattal, és minél több provokált iráni akcióval járna, amelyek még jobb indokok lehetnek az Egyesült Államok számára. Természetesen nagyon nehéz lenne az Egyesült Államokat Irán ellen ösztökélni egy ilyen provokáció nélkül. A világ többi része felismerné ezt a játékot . (Az egyik módszer, ami néhány lehetőséget biztosítana a sikerre az lenne, hogy fokozzák a titkos rendszerváltási erőfeszítéseket abban a reményben, hogy Teherán megtorlására nyíltan, vagy akár félig nyíltan válaszolnának, amelyet aztán iráni provokált agressziós aktusként festenének le.)" - 84-85 oldal, melyik utat Perzsiába?, Brookings Institution.

És:

"Izrael számára járható útnak tűnik, hogy alapos tervezés és gyakorlat után egy ilyen légicsapást hajtsanak végre repülőgépekkel, olyan közel Iránhoz, amennyire lehetséges, és ami már valószínűleg alapul szolgálhat. Izrael lehet, hogy elindítja a csapást néhány héten belül, vagy akár napok múltán, attól függően, hogy milyenek az időjárási és a hírszerzési körülmények. Sőt, mivel Izraelnek sokkal kevesebb szüksége van a művelet regionális támogatásának biztosítására, Jeruzsálem valószínűleg úgy érzi, kevésbé motivált abban, hogy várjon egy iráni provokációs támadás előtt . Röviden, Izraelt is mozgásra készteti, hogy nagyon gyorsan végrehajtsa ezt az opciót, ha az izraeli és amerikai vezetők azt akarják, hogy ez megtörténjen."

Azonban, amint azt az előző fejezetben szerepel, a légicsapások maguk valójában csak a kezdetét jelentik ennek a politikának. Az irániak kétségkívül ismét újjáépítik a nukleáris létesítményeket. Valószínűleg bosszút forralnak, Izrael és lehet, hogy az Egyesült Államok ellen is (ami létrehoz egy ürügyet az amerikai légicsapásokhoz, vagy akár egy invázióhoz.) - 91. oldal, Melyik utat Perzsiába?, Brookings Institution.

Izrael nem várt egy kézenfekvő indokra a támadáshoz Szíria ellen. Azt is meg kell jegyezni - különösen a Brookings Institution utolsó bekezdésben, amely betekintést nyújt abba, hogy az USA vezette tengely azt tervezi, hogy miután ezt a hallatlan nemzetközi bűncselekményt végrehajtotta - fokozatosan elnyelje a régiót a konfliktus, és végül igazolni tudja a hatályosságát a saját nyílt katonai agressziójához. Irán, Oroszország és más nemzetek, amelyek támogatják az ostromlott országot, minden bizonnyal tisztában vannak a Brookings Institution dokumentum tartalmával, és ismerik ezt a stratégiát, de el kell gondolkodni azon, hogyha minden lépést előre elterveztek és kikürtöltek, miben "egyeztek meg" az érintettek? Meddig hülyítik az emberek tömegeit a médián keresztül hazugságokkal, mikor fogy el a cérna a kormányokat irányítókkal szemben, és meddig tart ki még a hazug politikusok nemlétező becsülete? Mekkora pofon kell a tömegek ébredéséhez?
A cionista mohóság és kapzsiság legyőzte a józan észt. Már nem is titkolják aljas terveiket és tevékenységeiket. A nép, az "Isten adta nép" csak bambán bámul ki a fejéből, és nem akarja elhinni, hogy kormányaik, választott vezetőik pofátlanul a képükbe röhögve hazudják ki a szemüket, lopják el az életüket, életterüket....