Átalakul a múltunk… mondhatnánk így is, de a valóság az, hogy egyre többet tudunk róla. Gyermekeink tankönyveiben azonban még az évtizedekkel ezelőtti tudományos ismeretek szerepelnek.
Honfoglalás kori lovas vitéz (Nyári Zsolt rajza - forrás: mek.oszk.hu)
Csakhogy ma már több honfoglalás-kori sírt tártak fel a régészek, mint néhány évtizede, s a mai kormeghatározási, genetikai, s egyéb eszközökkel több információt csikarhatnak ki a leletekből, mint korabeli szaktársaik.
Ilyen alapon vitatják például régészek és hadtörténészek azt, hogy nagy, döntő vereséggel járó besenyő támadás érte volna a magyarságot az Etelközben, s ezért menekült volna - az asszonyok, gyerekek, öregek, jószágok javarészét a besenyők kezében hagyva - a Kárpát-medencébe.
A régész szerint a honfoglalás kori sírokban ugyanolyan rítussal eltemetett nők és férfiak nyugszanak. Sem a rítusban, sem a díszítőművészetben, sem a ruházatban nincs semmiféle jele annak, hogy az idejövő férfiak idegen asszonyokat választottak vagy raboltak volna maguknak. Egységes, azonos hitvilágú nép temetkezett itt.
A hadtörténész szerint logikátlan, a keletről jövő támadások eddigi feltételezése, azaz, hogy a Számánida birodalom által megvert úzok nyugatra mennek, megverik a besenyőket, a megvert besenyők nyugatra mennek, megverik a magyarokat, majd a megvert magyarok végigverik Európát… Ha egy nép elveszti a jószágait, az asszonyait, a gyermekeit, akkor a következő években nem vezethet nagyszabású győztes hadjáratokat. Gondoljunk végig csak egy elemet a lovas hadviselésből: egy magyar harcos 3-4 lóval ment csatába. Ezek kiképzett harci lovak voltak. Egy ló kiképzéséhez a megszületésétől kezdve 4-6 év szükséges. Egy lovas hadsereg ellátásához szükséges lóállomány évtized alatt fejlődik ki. Ehhez képest a magyarok meghódítják a Kárpát-medencét, majd 899-ben a brentai csatában tönkreverik Berengár itáliai király hadseregét, miközben egyes seregrészek itthon is helytállnak.
Valamelyes besenyő támadás persze lehetett, így kellett összevonni az eredetileg nyolc magyar törzsből kettőt. A Kürt és a Gyarmat törzs keleti szállásterületeit valószínűleg alaposan megtépázhatták a besenyők, de a magyarok a kor egyik nagyhatalmaként visszaverték őket, miközben tervszerűen végrehajtott diplomáciai, logisztikai és harcászati lépésekkel áttelepültek arra a területre, ahova évtizedek óta szerettek volna, s amelynek elfoglalására 895 körül jött el az idő: a Kárpát-medencébe.
Ideje lenne átvezetni mindezt a tankönyvekbe is…
Ilyen alapon vitatják például régészek és hadtörténészek azt, hogy nagy, döntő vereséggel járó besenyő támadás érte volna a magyarságot az Etelközben, s ezért menekült volna - az asszonyok, gyerekek, öregek, jószágok javarészét a besenyők kezében hagyva - a Kárpát-medencébe.
A régész szerint a honfoglalás kori sírokban ugyanolyan rítussal eltemetett nők és férfiak nyugszanak. Sem a rítusban, sem a díszítőművészetben, sem a ruházatban nincs semmiféle jele annak, hogy az idejövő férfiak idegen asszonyokat választottak vagy raboltak volna maguknak. Egységes, azonos hitvilágú nép temetkezett itt.
A hadtörténész szerint logikátlan, a keletről jövő támadások eddigi feltételezése, azaz, hogy a Számánida birodalom által megvert úzok nyugatra mennek, megverik a besenyőket, a megvert besenyők nyugatra mennek, megverik a magyarokat, majd a megvert magyarok végigverik Európát… Ha egy nép elveszti a jószágait, az asszonyait, a gyermekeit, akkor a következő években nem vezethet nagyszabású győztes hadjáratokat. Gondoljunk végig csak egy elemet a lovas hadviselésből: egy magyar harcos 3-4 lóval ment csatába. Ezek kiképzett harci lovak voltak. Egy ló kiképzéséhez a megszületésétől kezdve 4-6 év szükséges. Egy lovas hadsereg ellátásához szükséges lóállomány évtized alatt fejlődik ki. Ehhez képest a magyarok meghódítják a Kárpát-medencét, majd 899-ben a brentai csatában tönkreverik Berengár itáliai király hadseregét, miközben egyes seregrészek itthon is helytállnak.
Valamelyes besenyő támadás persze lehetett, így kellett összevonni az eredetileg nyolc magyar törzsből kettőt. A Kürt és a Gyarmat törzs keleti szállásterületeit valószínűleg alaposan megtépázhatták a besenyők, de a magyarok a kor egyik nagyhatalmaként visszaverték őket, miközben tervszerűen végrehajtott diplomáciai, logisztikai és harcászati lépésekkel áttelepültek arra a területre, ahova évtizedek óta szerettek volna, s amelynek elfoglalására 895 körül jött el az idő: a Kárpát-medencébe.
Ideje lenne átvezetni mindezt a tankönyvekbe is…
