Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé

Armageddon nyomában

Armageddon nyomában

Cigánykérdés

2013. május 08. - Andre Lowoa

Mert van. Így, ahogy mondjuk: cigánykérdés. Az elfogultak számára az egyik oldalon cigánybűnözés, a másikon semmi, legfeljebb szociális kérdés. Mind a két megközelítés részleges, elfogult, ezért hamis. Így megoldást sem adhatnak. A cigányok helyzetét csak szociális szemszögből vizsgálni, pont úgy hiba, mint a közbiztonsági ügyként cigánybűnözés kérdésévé egyszerűsíteni. Attól függetlenül, hogy az egyoldalúsítás tudatlan vagy szándékos, a két szélsőséges szemlélet csak fokozza a problémát, megoldásra nem vezet. Két dologra jó: feszültségkeltésre és populizmusra. A cigánykérdés (ezen belül a létező cigánybűnözés) tudomásul nem vétele csak ront a helyzeten, minden egyes (különösen kirívó, közfigyelmet kapó) bűncselekmény csak élezi a helyzetet. A cigánykérdés cigánybűnözéssé egyszerűsítése szintén (bár ez a feszültségfokozás már szinte szükséges az antitézis, a többségi nemzet immunreakciójának kiváltásához). Viszont mind a két megközelítés jól kamatoztatható politikai populizmus. A struccpolitikát folytatók építhetik a cigány szavazótábort, valamint teljesítik a nemzetközi háttérerők elvárásait, a másik oldal pedig az elégedetlen tömegek körében igyekszik népszerűséget szerezni.

Tisztázzuk hát, az igazságosság talaján állva, populista felhangok nélkül: mi a cigánykérdés? Arra a kérdésre, hogy van-e cigánykérdés, nagyon egyszerűen választ lehet kapni, csak meg kell kérdezni az érintetteket. (A cigányokat romákká átkeresztelő, minden érintettől idegen liberálisok nem érintettek a cigánykérdésben, hanem érdekeltek. Így őket nem kérdezzük.) A többségi magyar társadalmat meg kell kérdezni, jelent-e számukra problémát a cigányság, illetve a részükről tapasztalható nagy arányú bűnözés, vagy ha úgy tetszik, a napi bűnözés nagy arányú cigány érintettsége? Magyarul: van-e szerintük cigánybűnözés? Sejtjük a választ. Tehát a többségi társadalom szerint van cigánykérdés.

De ne elégedjünk meg ennyivel, hogy liberálisék is örüljenek (nem fognak), kérdezzük meg a cigányokat is: érte-e már őket hátrány például elhelyezkedés terén (függetlenül attól, hogy a munkaadók előítéletei jogosak-e vagy sem), elégedettek-e sorsukkal, netán a mindenkori államvezetés cigánypolitikájával? Nos, hamar kiderülne, hogy a cigányok szerint is van cigánykérdés! (Az egyik nagy kérdés, hogy miért romázzák le őket, mikor a cigány mindig cigány volt? Ezzel gyakorlatilag az önazonosságuk veszik el, de ez már az ő bajuk, ha hagyják!)

Tetszik, nem tetszik: van cigánykérdés! A cigányság számára kérdés a szegénység, kérdés a munkanélküliség, az igényeikről tudomást nem vevő oktatási rendszer, az előítéletek, az általánosítás. A többségi társadalom számára kérdés az állam részéről tapasztalható pozitív diszkrimináció a cigányok felé, az ingyenélés, a cigánybűnözés. (A kétoldali mérleg az egymásról alkotott általános képet szemlélteti, állásfoglalás és kifejtés nélkül! Tehát a "de a cigányok nem is akarnak dolgozni" és a "de nem minden cigány bűnöző" közbeszúrások itt érdektelenek.)

A kép ez. A helyzettel senki sem lehet elégedett - az pedig csak tovább romlik. Az etnikai arányok felborulnak, munka nincs, a bűnözés nő. A feszültség pedig fokozódik. A felelős állam pedig mit csinál? Megoldás, vagy arra való érzékelhető próbálkozás helyett csak tovább élezi a kérdést, szítja a feszültséget. Ennek válik jelképévé a cigánysátor.

Mi a baj önmagában a cigány sátor elképzelésével? Ha az elvi tartalmat nézzük, tulajdonképpen semmi. Egy normális rendszerben. Egy egészségesen működő rendszerben, mely az elvárható, legtermészetesebb normákat betartja, különösebb kifogás nem lehetne egy ilyen kisebbségi kulturális központtal szemben, sőt senkinek fel sem tűnne. Egy normális világban az emberek (a törvényben rögzített munkajog és munkakötelesség alapján) dolgoznak, a bűnözők bűnhődnek, a gyilkosok kötélen lógnak, egészségesen szabályozott népesedéspolitika folyik, és nincsenek fenntartott feszültségek. Ki-ki ápolja a saját kultúráját, nem zavartatja magát a másiké vagy történetesen annak állami támogatása miatt. Mert az igazságosan és arányosan történik, minden más fontosabb kérdést követően.

Nos, most nem ez van. Most cigánykérdés van, méghozzá robbanásig élezve. Felborult etnikai arányok, munkanélküliség, abnormális segélyezési rendszer, szabadjára engedett bűnözés, gátolt önvédelem, struccpolitika. Mindennek köszönhetően pedig lassan polgárháborús helyzet. Ezt lehet letagadni, de attól még Szögi Lajos koporsóban fekszik. Marian Kozma szintén. Bándy Kata szintén. Azokkal a százakkal és ezrekkel együtt, akik halálhíre nem érte el az ingerküszöböt. Ennek pedig jó vége nem lesz!

A felelős államvezetés pedig mit tesz? Semmit! Legalábbis a helyzet rendezése érdekében. A meggondolatlan, vagy sokkal inkább tervszerű cselekvés inkább a helyzet fenntartását, sőt tovább súlyosbítását célozza. Amin nem kell nagyon csodálkozni, ha megvizsgáljuk, egyáltalán hogy jutottunk ide? Mert már a helyzet kialakulásáért okolható az államvezetés, és egyáltalán nem túlzás a szándékoltság feltételezése. Magyarországon gyakorlatilag cigánytenyésztés folyik, a faji adottságok negatív tartományának erősítésével kombinálva. Párhuzamosan a többségi társadalom érdekeinek nyílt semmibevétele, a bűnözés elfedése és szabadjára engedése, végül a konfliktushelyzet fokozása a nonszensz intézkedésekkel.

Nincs hosszú távú, nemzetstratégiai demográfiai program, mely megállítaná és megfordítaná az etnikai arányok felborulását. Nincs életszerű oktatási program, mely az igényekhez igazított oktatással valóban előrevinné a cigányságot (a liberális egyenlősdi hamis lózungjai helyett). Nevelés pedig abszolút nincs. Nincs munkajog és munkakötelesség, nincs munka. Nincs valódi szociális program. Nincs hatékony bűnmegelőzés és bűnüldözés. Sőt, ha már kulturális világsátor, alapvető kulturális élet sincs, sem többségi, sem kisebbségi. A többségi társadalom érdekeinek figyelembe vétele meg pláne nincs - de valójában a szóban forgó kisebbség valós érdekeiről sincs szó.

Mi van helyette? Cigánysátor! Mely nem tető alá hozza a cigánykérdés rendezését, hanem kirakatba helyezi azt. Ez nem sátor, hanem pavilon, melynek kizárólag arra jó, hogy az államvezetés cigánypolitikájának eredménytelenségére, pontosabban a felelősök tétlenségére felhívja a figyelmet. Mert népesedési program, oktatás, munka, közbiztonság és minden vonatkozó, szükséges intézkedés helyett ez a legfontosabb. Ez a legfontosabb?!

Ezért a cigány világsátor tervezete érthető módon irritálja a többségi társadalmat, függetlenül attól, hogy az valóban csupán egy töméntelen pénzbe kerülő kulturális intézmény, vagy annak megvalósulása kézzel fogható további problémákat fog hozni a városra, melyre rákényszerítik azt.

Az ellenérzést pedig csak fokozzák az államvezetés cigánypolitikájának azok a megdöbbentő lépései, melyek kapcsán joggal fogalmazódik meg a felelős vezetéssel szemben a hazaárulás vádja. Tudniillik a felzárkóztatás és esélyegyenlőség jegyében bokszolni tanítják, "honvédelemre" oktatják, és fegyveres harcra képzik a cigány fiatalokat. Lásd vonatkozó cikkünket!

Az emberek szemében a cigánysátor mindennek megjelenítője. Megtestesíti a nonszensz állapotokat, a negatív diszkriminációt, mely saját hazájában éri a magyart, és az államvezetés hazaárulásnak minősíthető hozzáállását.

A cigánysátor egyszerre merénylet a többségi nemzettel szemben, és a cigányság helyzetének megoldása helyett azok kigúnyolásának jelképe is!

Következő írásunkban a cigánykérdés megoldásával foglalkozunk.

Bánfalvi Béla

süti beállítások módosítása