2013. április 29.-én jelent meg egy rövid híradás a Magyar Szociális Fórum honlapján, melyben tájékoztatják a nyilvánosságot arról az embertelen bánásmódról, melyet Budapest X. kerületi önkormányzata tanúsít egy elszegényedett, 11 fős családdal szemben. A családot, gyermekeikkel együtt az önkormányzat – tartozás okán – védelem és segítségnyújtás helyett ki akarja lakoltatni.
A Magyar Szociális Fórum már 2013. április 15-én megkereste a kerület polgármesterét azzal a kéréssel, hogy ha már ilyen sorsra szánta a kisgyermekes családot, legalább biztosítson számukra a kilakoltatást követő más, emberhez méltó lakhatási körülményt annak érdekében, hogy a gyermekeket ne szakítsák el sem az anyjuktól, sem az apjuktól, sem pedig egymástól. Kovács Róbert polgármester rideg hozzáállását bizonyítja, hogy a kérés hidegen hagyta, hiszen a mai napig nem válaszolt a Szociális Fórum megkeresésére.
2013. május 02.-án Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapítója Faragó Ferencék ingatlanába sajtótájékoztatót hívott össze, ahol a családanya, Emőke vázolta fel a családja helyzetét. Elmondta, hogy ő maga rokkant, legnagyobb fájdalma pedig az, hogy a nagyobb gyermekeit fel tudta nevelni, a kisebbeket pedig már nem. A család 2 200 000 Ft-tal tartozik a közüzemi szolgáltatók felé.
Részemről felháborítónak tartom, hogy egy ilyen mértékben rokkant családanya, aki fizikai munkavégzésre, betegségei folytán képtelen, a szakértő orvosok szerint csupán 46%-os rokkantsági fokozatot kaphatott, az ehhez illő jövedelem nélkül, amelyből a rezsijét kifizetni nem tudja. Felháborítónak tartom, hogy az eset kapcsán gyermekjogi szakértőt nem vont be sem az önkormányzat, sem pedig a bíróság, mielőtt a kilakoltatásról szóló végzését meghozta volna. Felháborítónak tartom, hogy az önkormányzat – szemben a jogállamiság elvéből adódó jogbiztonság követelményének előírásaival – nem reagál semmiféle megkeresésre. Kijelenthető: mivel a nyilvánosság bevonása melletti, civil érdekvédelmi szféra megkeresésére sem reagál egy közigazgatási hivatal, akkor a bajba jutott család megkeresései, már a tartozás felhalmozódását megelőzően is süket fülekre találtak ennél a hivatalnál.
Az eset kapcsán a közigazgatási hatósági eljárások áldozatát, Faragóné Emőkét kérdezem.
- A Faragó családon segített-e egyáltalán az önkormányzat valamilyen szinten annak érdekében, hogy ekkora mértékű tartozás ne alakulhasson ki? Gondolok itt kifejezetten arra, hogy mivel önkormányzati lakásban élnek, az önkormányzat a Ket. előírása alapján méltányosságot gyakorolhat a család élethelyzetében, és elengedheti az önkormányzati lakás bérleti díját, ezzel együtt a szemétszállítási díj fizetését átvállalhatja, és mentesítheti a családot a helyi adónemek megfizetése alól. Ez megtörtént?
- Méltányosság? Én kérem, olyanban nem részesültem. Segítséget kértem Zsuzsikától, az önkormányzat családgondozójától, aki azon kívül, hogy kijött hozzánk környezettanulmányra, és két címet adott, hogy hívjam fel én (hogy miből, nem tudom) az átmeneti szállókat. Kezdetektől fogva tudott a problémánkról, de azon kívül, hogy a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásként járó ingyenes iskolai étkezést megkaptuk, és az ehhez kapcsolódó, negyedéves szociális juttatással, semmi más segítséget nem kaptunk.
- Kapott egyáltalán bármiféle támogatást a család az önkormányzattól? Gondolok itt a gyermekvédelmi-, lakhatási-, szociális támogatásokra és a rokkant családanya közgyógyellátási igazolványára, amely a gyógyszerei kiváltását könnyíti meg.
- Be vagyok regisztrálva a Munkaügyi Központhoz, de a 46%-os rokkantságom után semmiféle járandóságot nem kapok. Kiközvetíteni nem tudnak, mert a látásom folyamatosan romlik, a gerinckopásom miatt pedig nem tudok fizikai munkát végezni. Most már havonta kellene látásvizsgálatra járnom, amit nem tudok megtenni. Az önkormányzatnál azt mondták, hogy az eddigi segélyezési formákat már eltörölték, nincsen. A foglalkoztatást helyettesítő támogatást azért nem adták meg, mert 1 984 forinttal léptem túl az előírt engedélyezési keretet. Nem is tudtam, hogy létezik közgyógyellátási igazolvány.
- Az országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság támogatta-e a bajba jutott, rokkant édesanyát az évente egyszer adható 0,5%-os nyugdíjemeléssel? Az Országos Egészségbiztosító Pénztártól megkapta-e a beteg asszony az évente egyszer adható gyógyszerár támogatást? Konkrétan arra vagyok kíváncsi: az állam és az állami hivatalok, miután a jogalkotók alkotta szabályok következtében ellehetetlenítette a rokkant emberek megélhetését – köztük ezét a családét is -, vállalva a döntésük következményét, támogatták-e, segítették-e a családot?
- A Nyugdíjfolyósító a rokkantságom után sem nyugdíjat, sem rehabilitációs járadékot nem folyósít, az emelt összegről nem is tudtam. Azt mondták, amikor kértem, hogy nekem nem jár. Annak ellenére sem, hogy 22 év leigazolt szolgálati időm van.
- Mi volt az elutasítás indoka?
- Az, hogy ez a 22 év GYES és GYED ellátásból állt, mert főállású anyaként vagyok jogosult a szolgálati időre, de a Nyugdíjfolyósítótól jövedelemre nem. Becsülettel neveltem és nevelem a gyermekeimet, de a főállású anyaság nem jogosít sem nyugdíjra, sem rehabilitációs járadékra.
- Az önkormányzat felajánlotta-e a családnak az előre mérő órák felszerelésének lehetőségét?
- Erről még nem hallottam, meg amúgy sem lehetne, mert távfűtéses lakásban lakunk, így nem is lehetne semmiféle órát felszerelni.
- Az önkormányzat vizsgálja-e a felelősségét a kialakult helyzetért a családsegítő szolgálatnak és a gyermekjóléti szolgálatnak? Arra gondolok, hogy a családot nekik kellett volna első körben az önkormányzat adósságrendezési szolgáltatásába bekapcsolódásra javasolni. Ha ők nem tették meg, ezt az önkormányzat szociális irodájának a munkatársainak kellett volna javasolnia. Miért nem vehette igénybe a család az önkormányzat adósságrendezési szolgáltatását, hogy elkerülhessék a tartozás ilyen mértékű felhalmozódását?
- Adósságrendezési szolgáltatás? Nekem ilyet nem mondtak. (Mikor beszélgetünk arról, ez a szolgáltatás mit is takarna valójában, és milyen segítséget jelentett volna számukra, sírva fakad, a beszélgetés közben. Kiderül: sem a családgondozó, sem a szociális iroda erről a lehetőségről őt nem tájékoztatta. Kis idő múlva folytatjuk a beszélgetést.) A Vagyonkezelő ügyvédje, Antal Attila azt mondta, hogy ha a tartozásom felét, 1 millió egyszázezer forintot kifizetem, akkor hajlandó tárgyalni velem a maradék tartozás részletekben történő kifizetéséről. Zsuzsika ezt nevetve közölte velem, hogy ennyit segíthetett, mint családgondozó. Higgye el, sírva fakadtam, amiért kinevetett. Szegény ember vagyok, de becsületes és büszke. És kinevetnek. Egy olyan ember nevet ki, aki Budán, családi házban él, fogalma nincs arról, mi az a szegénység.
- A bírósági eljárásban, ahol a kilakoltatásról szóló végzést meghozták, volt Önnek jogi képviselője?
- Nem is tudtam arról, hogy lehet ilyenem, nem mondták azt el nekem. Nekem nem volt a bíróságon más dolgom, mint tudomásul venni a döntést, hogy június 11.-én kilakoltatnak. Hogy hová megyünk, még nem tudom. Én állami gondozott voltam, nem akarom, hogy a gyermekeim is erre a sorsra jussanak. Én kimegyek az utcára, de velük mi lesz? Véber Tibor alpolgármester azt mondta, menjek le vidékre, törjek fel egy házat, lakjak ott. Még hálás is lesz nekem azért a tulajdonos, hogy feltöröm a házát, mert legalább lesz, aki lakja és rendben tartja. Azt is mondta, hogy ha ezt nem akarom, akkor kéredzkedjek be valaki udvarára. (Sírások szakítják meg ezeket a mondatokat, érezni, Emőke nagyon el van keseredve.)
- Mit tett egyáltalán az önkormányzat annak érdekében, hogy e helyzet kialakulását megelőzze?
- Semmit. Azóta sem állnak velem szóba, csak annyiban, hogy ilyen tanácsokat adnak, amit már mondtam, mindezt úgy, hogy közben nevetnek rajtunk és a helyzetünkön.
- Ha e riportot olvasva, egy jó szándékú ember úgy döntene, akár pénz, akár jogi segítségnyújtást, vagy bármilyen más segítséget fel tudna ajánlani a család számára, ezt hogyan és miként teheti meg?
- Nagyon szégyellem én ezt, hogy idáig süllyedtem. …
- Ne Ön szégyellje magát, hanem szégyellje az állam, a kormány, és a kormány alkalmazásában álló önkormányzat azért, amit Önnel és családjával tett. Ha az önkormányzat nem jogkövető jogalkalmazó, és nem nyújtja a tőle elvárható és előírt segítséget, amely egyébként munkaköri kötelessége volna, miért Önnek kellene szégyellnie magát?
- Én akkor is szégyellem, hogy idáig süllyedtem, pedig csak gyermekeket neveltem, és közben beteg lettem. Jövedelmet nem kapok, a gyermekek után járó állami juttatásokon kívül. Nekem nincs, de a lányomnak van bankszámlája. Szívből megköszönöm azt a segítséget, amit bárki el tud juttatni a számunkra. (Büszkén mondja: ettől a lányomtól most született unokám. És még unokázni sem tudok nyugodtam, mert nem hagyják az önkormányzatnál.) A lányomnak a CIB Banknál van bankszámlája. A száma: 107005436294285251100005. A lányom neve: Faragó Orsolya. Mindenkinek, előre is, szívből köszönöm, ha segíteni tud.
Köszönöm az interjút.
(Emőkének a beszélgetés közben eszébe sem jutott, hogy ma tulajdonképpen Anyák Napja van. Azoké az anyáké, akiket az állam így becsül meg, mint Emőkét is.)
A Faragó család ügyének megoldását felkaroló Magyar Szociális Fórum alapítójának, Simó Endrének a véleményét, álláspontját is kértem az ügyben. A Szociális Fórum FELSZÓLÍTJA Kovács Róbertet, Kőbánya polgármesterét az azonnali, és haladéktalan cselekvésre és problémamegoldásra a család lakhatásának, ezzel együtt tartozásának rendezése ügyben. Felszólítja a polgármestert, utólag orvosolja a munkatársai által elkövetett hivatali mulasztásokat, indítson az ügyben fegyelmi vizsgálatokat.
A Magyar Szociális Fórum és a Hírhatár Online közös felhívást tesz közzé:
A Faragó család kilakoltatásról szóló végzése 2013. június 11.-én végrehajtásra kerül, a családnak nincs hová mennie, az önkormányzat családsegítője kizárólag hatósági gondozásba vételt fog eszközölni a gyermekek számára, amellyel elszakítják őket egymástól és a szüleiktől is. A hivatásos nevelőszülői hálózat igénybevételét sem ajánlották fel a család számára, ennek érdekében nem is intézkedtek, pedig ebben az esetben a testvérek egymással maradhatnának, és a szülőkkel is tarthatnák a kapcsolatot.
Kérjük ezért olyan jogi képviselő jelentkezését, aki felkarolná a család jogi problémáját, és annak megoldását. Számítanánk a jogi képviselő jelentkezésére annak kapcsán is, hogy ha és amennyiben lehetőség volna egy perújítási kérelem benyújtására, amellyel a kilakoltatásról szóló végzést hatályon kívül lehetne helyezni, ennek bonyolítására is szükség volna, tekintettel arra, hogy ebben a bírósági eljárásban a Faragó család végig jogi képviselet nélkül szerepelt úgy, hogy a jogaikról és az eljáráson belüli lehetőségeikről őket még maga a bíró sem világosította fel. Gyermekjogi képviselőt sem a bírósági-, sem pedig az önkormányzati eljárásokba nem vontak be. Olyan jogi képviselőt keresünk, aki szociálisan érzékeny, és elfogadja azt a tényt: a családnak nincs pénze jogi képviseletre.
Amennyiben felhívásunkra nem érkezik szolgáltatás felajánlás jogi képviselő részéről, abban az esetben kérjük azokat a jó szándékú embereket, akik rendelkeznek olyan ingatlannal, melyet nem használnak, kérjük, adjanak a Faragó családnak lehetőséget arra, hogy ott megszállhassanak, míg szociális helyzetüket rendezni lehet, a felelősök kilétének megállapításával, és az eddig, tőlük megtagadott ellátások folyósítása is elkezdődik végre.
A szolgáltatás felajánlásokat a magyarszocialisforum@gmail.com, illetve az info@hirhatar.hu e-mail címek valamelyikén várjuk.
A videofelvétel bizonyítja azt, milyen körülmények között él jelenleg a család. A felvétel bemutatja azt is: ebben az élethelyzetben Kőbánya önkormányzata passzív, és mindenféle segítségnyújtást megtagad tőlük.
Ismétlésül a család bankszámlaszáma: Faragó Orsolya, CIB Bank 107005436294285251100005.
A család történetét a közigazgatási szervek megkeresésével folytatjuk.
Dudás Anna, az MSZF aktivistája
