Vlagyimir Putyin Moszkvában fogadta a japán miniszterelnököt, Abe Sindzót. A látogatás célja elsősorban a Távol-Keleten kialakult politikai (válság) helyzet, és Észak-Korea. Legalábbis hivatalosan. Valójában most sem volt másról szó, mint pénztől. Arról, hogy Oroszország továbbra is nyitott a gazdasági együttműködésekre, és a nyugat igyekszik nyomulni, amennyire csak lehet. A japán miniszterelnök nem valószínű, hogy a koreai helyzet miatt vitte magával a több tucat üzletembert, cégek képviselőit, gazdasági tanácsadókat.

A megbeszélés folyamán Putyin elnök jelezte, abnormálisnak tartja, hogy miközben itt beszélgetnek, az üzletemberek pedig az újabb üzleti lehetőségeket vitatják meg, a két ország valójában háborúban áll egymással. Kifejezte azon igényét, hogy 67 év után ideje lenne békét kötni. Persze ehhez az is hozzá tartozik, hogy ha Japán békét köt Oroszországgal, azzal aláírta azt is, hogy Oroszország jogutódja a Szovjetuniónak. (A NATO arra hivatkozva nem tart be egyetlen megállapodást sem Moszkvával, hogy az nem Oroszországgal köttetett, hanem a Szovjetunióval.)

A japán miniszterelnök teljesen jogosnak vélte Putyin felvetését, és kész megkezdeni a béketárgyalásokat. A békekötés akadálya a mai napig a vitatott hovatartozású Kurill szigetek. Ami persze Japán részéről vitatott csak, Moszkva részéről nem annyira. Azt súlyos harcokban elfoglalták, és orosz területként kezelik. Ennek ellenére Japánban a mostani kijelentéseket a sajtó már úgy tálalta, hogy Putyin visszaadná a szigeteket a békekötésért cserébe. Mindazonáltal a két vezető által aláírt dokumentumban csak annyi szerepel, hogy olyan feltételek mellett kezdik meg a tárgyalásokat, amely mindkét félnek még elfogadható. Emellett számos üzleti lehetőséget beszéltek meg, és 53 pontos záródokumentumot írtak alá. Ezek tartalmaztak humanitárius, ipari és üzleti megállapodásokat.