Heves társadalmi és szakértői vita övezi a bankkártya-piac körüli terveket, hisz a változások szinte mindenkit érintenek majd. A kártyás fizetések terjedése a készpénz rovására ugyanis jelentős, akár több tíz milliárd forintos megtakarítást is hozhat éves szinten. A kereskedők magas díjakat fizetnek a kártya elfogadásáért, ami hátráltatja az elfogadói oldal fejlődését. A boltosok által fizetett kereskedői jutalék nemcsak a bankok pénztárába kerül, hanem ezzel fedezik a POS-terminálok bérlését, üzemeltetését is. De mit is kell tudni ezekről a hétköznapjaink részévé vált eszközökről?
Drága a kártyaelfogadás - De miért?

A kereskedői jutalék az a díj, amelyet a kártyákat elfogadó kereskedők fizetnek az elfogadó bankoknak a szolgáltatásért cserébe. Ez általában tartalmazza az elfogadás költségeit (amelynek fix részét képezi az interchange díj), valamint a POS-terminálok bérlésére és üzemeltetésére fordított összeget. A kereskedői jutalék minden egyes kereskedőnél alku tárgya, amelyet az elfogadókkal kell megkötnie, ezért nehéz megállapítani, hogy átlagosan mekkora a mértéke, de összességében körülbelül 1 és 5 százalék között mozog. Ez a teher főleg a kisebb kereskedők hasznát teljesen elviheti.


Hogyan szerződnek a kereskedők az elfogadókkal?

Magyarországon jellemzően az a gyakorlat, hogy a terminálok az elfogadást biztosító szolgáltató tulajdonában vannak, erre pedig vagy egy bérleti díjat számolnak fel, vagy az amortizációt, és ezt beépítik a kereskedői jutalékba. A bérleti díjas konstrukciókat jellemzően a kisebb kereskedőknél alkalmazzák, mert náluk általában nincs meg az a kellő mértékű forgalom, ami a terminál árát "kipörgetné". Egy másik fontos oka annak, hogy a POS-terminálokat általában az elfogadók tulajdonolják, hogy a kereskedőknek sokszor egyszerűen nem áll rendelkezésére a terminál megvételére elegendő összeg, ezért inkább a bérlés mellett döntenek. Fontos megjegyezni azt is, hogy az elfogadók által biztosított terminálokon nem mindegy, hogy milyen szoftver fut, ezeket ellenőrzött körülmények között kell telepíteni, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Ez úgy történhet, hogy a megvásárolt POS-terminálra az elfogadó utólag telepíti a szoftverét, vagy előre kötnek szerződést, és a gyártónál kiválasztott POS-ra ez után kerül fel a szoftver.


A fentinél Magyarországon jóval kevésbé elterjedt módszer (de külföldön létező megoldás), amikor a kereskedő megveszi a terminált, így elvileg megspórolhatja a bérleti díjat, azonban ez utóbbi nem feltétlenül teljesül. Ugyanis elképzelhető, hogy gyenge alkupozíciója miatt egy kiskereskedő nem tudja a POS-terminál bérlés teljes költségét megspórolni, mivel a vele szemben erőfölényben lévő elfogadó a saját POS-bérlés címszó alatt beszedett prémiumát (vagy annak egy részét) is bevasalja rajta (vagy egyszerűen nem kínál olyan konstrukciót, amiben a kereskedő saját maga veheti meg a POS-terminált).

Mitől függ, hogy mennyit fizet a kereskedő?

1. A POS-terminálok üzemeltetésétől: az elfogadó bankok a POS-terminálok üzemeltetését nem mindig saját maguk végzik, hanem sokszor kiszervezik. Ilyen POS-üzemeltető cégek Magyarországon például a First Data, vagy a SIA. Ez azért is fontos, mert a kereskedői jutalék egy jelentős részét az elfogadók a POS-terminálok üzemeltetési költségéből eredeztetik. Ide tartozhat például a terminálok telepítése, karbantartása, a tranzakciók kezelése, elszámolása, az adatok eljuttatása a banki vagy kártyatársasági rendszerekbe, a terminálok engedélyeztetése és integrálása a kereskedő pénztárgépéhez.

2. A kereskedő méretétől: a kisebb kereskedők általában jóval nagyobb díjat fizetnek, mint a nagykereskedők. A kereskedői jutalék ugyanis nagyban függ attól, hogy egy szereplő mekkora forgalmat bonyolít, hiszen az elfogadónak ebből származik a bevétele. Ugyanakkor a nagykereskedők, benzinkút-hálózatok alkupozíciója jóval erősebb, mint egy sarki fűszeresé, hiszen a multik olyan nagy tranzakciós forgalmat bonyolítanak, amelyért az elfogadók erős árversenyre kényszerülnek.

3. A kereskedő kockázatától: egy másik fontos szempont a kereskedői jutalék árazásánál az is, hogy egy POS-terminál kihelyezése jelentős kockázatokkal jár az elfogadóknak. Például egy kiskereskedőnél elhelyezni, üzembe helyezni a terminált, telepíteni rá a szoftvereket, az alkalmazottaknak oktatást tartani egy kezdeti befektetést igényel részükről. Ha azonban a kiskereskedő néhány hónap múlva valamilyen okból bezár, akkor ezek a költségek soha nem térülnek meg, illetve akár maga az eszköz is könnyen "eltűnhet".

4. A kereskedői szegmensre jellemző kártyatípustól: a kártyaelfogadás fix eleme az interchange díj, ami viszont a belföldi és a nemzetközi kártyás tranzakcióknál, illetve például kártyatípusonként is eltérő lehet. Ezért az sem mindegy, hogy egy adott kereskedő vagy szolgáltató melyik üzleti szegmensben fogadna el kártyát. Így például egy hotelnek adott ajánlat, ahol jellemzően több a nemzetközi tranzakció, jelentősen eltérhet egy azonos forgalmú és kockázatú élelmiszerboltnak tett ajánlattól.


Mennyibe kerül egy POS-terminál?

Egy modern POS-terminál beszerzési ára körülbelül 80-100 ezer forintra tehető, de a technológiai tulajdonságok változásával ez az összeghatár jelentősen módosulhat. Fontos jellemző, hogy milyen kártyákat képes elfogadni az eszköz, vagyis hogy csak mágnescsíkos, vagy ezen felül chipes, illetve érintésmentes fizetésre alkalmas kártyákat is kezel-e a terminál. A különböző dizájnelemeken és kijelzőkön kívül a mobilan használható, hordozható eszközökért felárat kell fizetni, utóbbiak például futárszolgálatoknál, mozgó kereskedőknél használatosak. Összességében akár 2-300 ezer forintba is belekerülhet egy profi, modern, prémium terminál.


Hogyan kommunikál a terminál a bankkal?

Fontos jellemző még az adatkapcsolat gyorsasága is a kártyaolvasóknál: a régebbi, elavult, "betárcsázós" gépeknél akár egy percig is eltart egy tranzakció feldolgozása, az újabb, gyorsabb adatkapcsolatra alkalmas eszközök néhány másodperc alatt elküldik a tranzakciós adatokat. A terminálok ebből a szempontból "szűk keresztmetszetnek" számítanak, de ha a mögöttes telekommunikációs kapcsolat nem megfelelő minőségű, az ugyanúgy lassíthatja az elfogadást. A betárcsázós terminálok üzemeltetésére bérelt telefonvonalat kell fenntartani, de léteznek már SIM-kártyával ellátott gépek is, amelyek GPRS-adatkapcsolatra képesek. Ezek mellett a modernebb eszközök interneten, vagy 3G mobilinternet hálózaton küldik a tranzakciós adatokat az elfogadóknak.

Változóban az elfogadói piac

Az elfogadókat tekintve már nem csak a bankok versenyeznek az ügyfelekért, egy uniós irányelv ugyanis lehetővé tette, hogy nemzetközi szolgáltatók is megjelenjenek a magyar piacon. Az új szereplők nem bankok, hanem kifejezetten az elfogadásra specializálódott cégek, amelyek alaptevékenységként foglalkoznak a kártyaelfogadással. A legnagyobb ilyen szereplő a Six Payments Services, amely néhány év alatt jelentős ügyfélkörre (és forgalomra) tett szert Magyarországon.

Emellett az elmúlt néhány évben a hazai pénzforgalmi szolgáltatók közül is többen kezdték el kiépíteni az elfogadói hálózatukat. A legnagyobb szereplő ugyanakkor továbbra is az OTP Bank, amely nem hivatalos információnk szerint közel 60 százalékát uralja a piacnak, nagyobb szereplő mellette még a K&H Bank. A versenyt várhatóan élesebbé teszi a közeljövőben a Sixhez hasonló nemzetközi cégek piacra lépése, illetve az, hogy az Európai Bizottság a folyamatot további szabályozásokkal készül támogatni. A verseny szorosabbá válása összességében a kereskedői jutalékok csökkenésének irányába hathat.

Svájcban már "váltogathatják" az elfogadókat

Ami viszont erősebb versenyhelyzetet teremthet az elfogadói oldalon, az egy olyan konstrukció, mint amilyet már Svájcban is alkalmaznak. Itt a díjstruktúra úgy alakul ki, hogy a kereskedő külön fizet a terminálért, és külön az elfogadásért.

Ez egy olyan megoldás, amely során egy kereskedő lízingel, vagy megvesz egy POS-terminált, és a terminál mögött az elfogadókkal kötött szerződéseket lehetősége nyílik megváltoztatni. Ehhez azonban egy olyan fejlesztést kellett elvégezni, amely lehetővé teszi az elfogadók közötti "váltogatást". Ez úgy valósítható meg, ha a terminál üzemeltetője (network service provider), aki a tranzakciókat képes küldeni az elfogadó bankoknak, már felépítette az elfogadó pénzintézetekkel az ehhez szükséges technikai kapcsolatokat.

Okostelefonból mobil kártyaolvasó

Már létezik több olyan eszköz is, amely okostelefonokat és táblagépeket képes kártyaolvasó terminállá alakítani. Az európai piacon már a svéd iZettle, a német Payleven, a brit mPowa, és a két amerikai, az Intuit és idén nyártól a PayPal megoldásai érhetőek el. Ezen kívül egy induló olasz cég, a Jusp is nemrég kezdett saját eszköze sorozatgyártásába. Magyarországon többnyire a hagyományos mobil kártyaolvasók terjedtek el egyelőre.

A Jusp eszköze audio jacken keresztül, a többi Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikál a mobiltelefonokkal és táblagépekkel. A kapcsolat létrejötte után egy alkalmazáson keresztül válik használhatóvá az "instant" POS-terminál. A megoldások chipes kártyákat kezelnek, az érintésmentes fizetésre jellemzően nem alkalmasak. Főleg olyan kiskereskedőknek és szolgáltatóknak jelenthet ez a hibrid eszköz jó megoldást, akik mobil fizetéseknél akarnak kártyát is elfogadni (például taxisok vagy mozgóárusok).

A kártyát elfogadó az okostelefon kijelzőjén megadja a fizetendő összeget (a Paylevennél például opcionálisan az eladott termékről készített fotót és megjegyzést is lehet csatolni a tranzakcióhoz). Ezután a kártyát a leolvasóba kell helyezni, a vásárló pedig megadja a PIN-kódját, és megtörténik a tranzakció. A számlát SMS-ben vagy e-mailen keresztül küldik el a vásárlónak, a fizetési adatokat pedig a kereskedő bármikor megtekintheti személyes platformján.

Az eszközök közül a legolcsóbb a Jusp megoldása, amely 39 euróba kerül majd, az elfogadást pedig 2,7 százalékos jutalékkal biztosítják az eszközön. Az iZettle és a Payleven 2,75 százalékos, az mPowa 2,95 százalékos jutalékkal, a PayPalról annyit tudni, hogy 3 százalék alatti jutalékkal dolgozik majd). A költségek számításánál fontos az is, hogy a táblagép vagy okostelefon megvétele is kiadást jelent.


Magyarországon még nem ez a kérdés

A hazai bankkártya-elfogadói piac fejlesztési irányairól az elmúlt néhány hónapban heves vita alakult ki, ugyanis a kártyapiaci szereplők között jelentős érdekellentétek állnak fenn. A legfrissebb hírek szerint az állam a nemzetközi interchange díjakban korlátozná a belföldi kártyáknál alkalmazott bankközi jutalék szintjét. Ezzel az lenne a cél, hogy a fejlettebb, de az európai átlagtól még mindig elmaradó kártyakibocsátói oldal helyett az elfogadói oldalt támogassák, és végső soron a készpénz-használatot visszaszorítsák. Ebben a vitában gyakran felmerül az az érv is, hogy a bankközi jutalék csökkentése valójában nem segíti kellően az elfogadói oldal fejlődését, csak a kibocsátást akadályozza, mert a kereskedők valódi terhe a POS-terminálok bérléséből, megvételéből fakad.

Fapipa