Egy ország, nagyságától függetlenül akkor erős, ha a népi alapozású lakossága is erős (fizikailag és mentálisan), és minden vonatkozásban döntési helyzetben van. A népe javát szolgáló országvezetésnek a feladata ezért nem más, mint az erőt létrehozó két tényezőnek, a genetikai tisztaságnak, illetve a tisztaság megtartásának, és a kulturális fejlődésnek a biztosítása. Lehetnek egy népnek kritikus időszakai, amikor természeti, vagy történelmi katasztrófák következtében a saját életterében a gazdasági, vagy /és/ politikai vezető szerepét elveszíti, de ha a genetikai állománya és a kultúrája megmarad, képes az eredeti állapotot helyreállítani.

Ebből következik az, hogy népünk ellenségei pontosan ezt a két tényezőt igyekeznek felszámolni, uralmuk fenntartásának biztosítása érdekében. Jól tudják, hogy minden szabadságharcnak az eredője a népi erő, melyet a két tényező elgyengítése oly mértékében képes csökkenteni, ami már kizárja a szabadságharcos megoldásokat.

Elsődlegesen a népi kultúra megsemmisítése a cél, melyet a valódi kultúrahordozóink megismerésének ellehetetlenítésével, illetve hamisított változatának terjesztésével, és idegen, alsóbbrendű kultúráknak népszerűsítésével akarnak megvalósítani. Ezzel párhuzamosan ellehetetlenítik a népi magyarság életlehetőségeit, és összetűzéseket provokálnak ki a testvérnépekkel, valamint a veszélyes, és a rendkívül veszélyes genetikai állományú népek betelepülését, majd a szaporodását minden eszközzel támogatják.

Amikor egy nép nyitottá válik a tőle eltérő és számára veszélyt jelentő genetikájúak befogadására, akkor a hanyatlása elkerülhetetlen. A kérdés az, hogy mi az oka az ilyen viselkedésnek, amit természetellenesnek nevezhetünk.

Elsődleges oka a mesterségesen előidézett belső romlás, a természetes és a nép érdekeit szolgáló értékrend összeomlása. Ez a magyarságtudatot legyengíti és a közerkölcsöt is lerontja. Második a megosztottság (pártok, szekták). A sok okozati elem közül ki kell emelni a nép igazi, jól felkészült, köztiszteletet kiváltó vezetőinek a semlegesítési műveletét. Az értékrend és jó vezetők hiánya, kiegészülve a megosztottsággal és az általános elszegényedéssel, a népi magyarságra nézve tragikus következményekkel jár, mert minden eleme megvalósult a tudatos genetikai rombolás lehetőségének.

Az értékrend hiánya az erkölcsi rend felbomlását is jelenti. A közerkölcs helyébe az egyéni érdekérvényesítés elve kerül, mely minden olyasmit erkölcsösnek nevez, mely hasznos az egyén, vagy az ilyen felfogású egyénekből kialakult érdekérvényesítő csoportosulás számára. A nemi erkölcs ezen a szinten már nem létezik, így a genetikai felhígulásnak, illetve a genetikai fertőzésnek már nincs akadálya. A politikai és a gazdasági élet irányítói kivétel nélkül ebbe a kategóriába sorolhatóak, ezért ennek az életvitelnek nagy a romboló ereje a köreikbe került magyarság vonatkozásában.

A végső tragédiát csak egy össznépi ellenállás tudja megakadályozni. Ennek az ellenállásnak az első időkben kulturális/erkölcsi és genetikai síkon történő ellenállásnak kell lennie.

Népi kultúránkat csak úgy tudjuk megvédeni, ha erős erkölcsi alapokkal rendelkezünk és ismerjük a kultúrahordozóinkat. Ez a művelet kemény ellenállást vált ki, ezért nem elég megismerni a magyar kultúra értékeit, hanem szellemiségünk legerősebb meghatározó elemévé kell emelnünk. A kulturális összecsapásban pedig csak akkor tudunk győzni, ha ezeket az ismereteket minél szélesebb körben továbbadjuk.

Kultúránk hordozói: magyar nyelv; szellemi hagyományok (regék, mondák, népmesék); népszokások; népművészet (népdalok; néptáncok, népviselet; népi építészet; népi irodalom; népi foglalkozások és mesterségek). A kultúrahordozók tartalmának összességét magyar kultúrkincsnek nevezzük. Óriási érték és erő ez, és csak rajtunk múlik, mennyit tudunk belőle újra magunkénak mondani. (Volt egy kulturális vonatkozásban igen kedvező időszak népünk történelmében, 1970 -1990 között. A kultúrharcunk első időszakában erre a szintre kell felemelkednünk, majd a korszak hibáit mellőzve tovább fejlődni.) A népi magyarság vonatkozásában a magyarságtudat a népi kultúra térnyerésével együtt erősödik.

A megosztó világnézeti különbözőségeket félre kell tenni. A világnézet és a vallás magányügy, az erős magyarságtudat következtében kialakuló közös nézet megteremti ebben a kérdésben is a közös nevezőt. A jövő kihívásai nem a megosztó ideológiák mentén fogalmazódnak meg, hanem a magyarság magyarnak maradási esélyei mentén. Az erős magyarságtudattal és erkölccsel rendelkező magyarokat sem vallási, sem ideológiai különbözőségek nem oszthatják meg. Ez alapvető szemléletváltást követel, ezért nem lesz egy gyors művelet, de mert szükségszerű, meg fog valósulni.

Már most egy biológiailag kettészakadt országban élünk. A népi magyarok az egyik, a biológiailag leromlott keverékek, valamint az idegen génállományúak a másik oldalon állnak. Soha nem lesz kiegyezés, mert nincsenek olyan alapok, melyek ezt lehetővé tennék. A látszat az, hogy a népi magyarság ma alárendelt helyzetbe került, de ez csalóka látszat és csak addig tűnik ez valóságnak, amíg az össznépi akarat ezt eltűri. Most vagyunk a tűréshatáron, és aki képes a kombinatív és logikus gondolkodásra, jól tudja azt, hogy ez mit jelent.