A tartalom és a forma

Ez a fogalompár esetünkben az emberek, illetve az emberi közösségek (a népek) belső töltését, szellemiségét, és a külső képét, az arculatát kapcsolja össze. Ideális esetben a két tényező harmonikusan illeszkedik egymáshoz, erősíti egymást, és rokonszenvessé teszi a világ számára azt, aki képes ezt az egységet létrehozni. A túlnyomóan negatív génállományú népek és annak a tagjai is képesek összhangba hozni a tartalmat és a formát, de ez egy szörnyűséges megjelenési állapotot hoz létre, és a közutálatot az egészséges génállományú emberekből azonnal ki is váltja, a világ bármelyik népről is lenne szó.

Mi most ezen a sorrenden változtatunk, mert céljainknak úgy megfelelőbb és használhatóbbak a levonható következtetések. A forma és a tartalom egységéről beszélhetünk, mert vizsgálódásaink logikai sorrendje ezt kívánja meg.

Első amit érzékelünk általában a forma. Tehát ez a kiindulási alap első eleme. A megjelenési formát viszonyítjuk a belső képeinkhez, melyeket az ideálokból, illetve a megvetendő tulajdonságokból alakítottunk ki, és amit némileg módosíthat a közfelfogásban kialakított kép is. A gének felelősek a személy népére jellemző faji jegyeinek kialakulásáért, és ezért a faji jegyek azok, melyeket elsődlegesen észlelünk, és vizsgálatunk tárgyává tehetünk. Ez azonban még nem elégséges az értékítélet meghozatalához, mert a magyarságra nézve káros (veszélyes) génállományú népek a saját élőhelyükön (életterükben) lehetnek jók, sőt, kiválóak is, mert a természeti és az emberi környezethez megfelelően alkalmazkodtak. A mi életterünkben viszont csak a génállományunk lerontását okozhatják (a sajátjukkal együtt), mert nem csak a formát teszik idegenszerűvé, hanem a lelkiséget is úgy megváltoztatják, hogy az egyén képtelen feloldódni a magyar testvéri közösségben.

Tehát a külsőnek, mint megjelenési formának igen nagy a szerepe. Az előítéleteinknek legalább a fele erősen kötődik ehhez a tényezőhöz. Az előítélet az egyik legértékesebb örökségünk, mert őseink tapasztalataiból alakult ki, és ezért rendívül fontos minősítési tényezőként kell kezelnünk. Ha ehhez hozzáadjuk a történelmi tapasztalatainkat és a szépérzékünk figyelmeztetését, a külalak szerinti elbírálással lényegében végeztünk is. Az esetek döntő többségében nem csak azt tudjuk megállapítani, hogy a vizsgált személy, vagy közösség idegen, hanem azt is, hogy a már ismertetett csoportok közül melyikhez tartozik, vagy tartoznak.

A tartalom (a szellemiség) elbírálása semmivel sem bonyolultabb feladat. Újra az őseink örökével, az előítéletekkel kell kezdenünk, melyhez szorosan kapcsolódik a népi közítélet, mely a közvéleményben nevesíthető. Csak a népi magyarok véleménye számít! A történelmi tapasztalat és a saját tudás szükségszerű kiegészítője a véleményformálásnak. Ha az érzelmi alapú ítélethozatal helyet a fentiek figyelembevételével alkotunk ítéletet, nem tévedhetünk.

Fontos alapelv az, hogy soha nem szabad elvonatkoztatni a személy a népétől, mert bármit mond, vagy cselekszik, a génprogramja vezérli. Hogy mit mond, ír, és milyenek a hivatkozási alapjai az a minősítésünket csak a másodlagos elemzés esetén befolyásolhatja. Elsődlegesen az alkotások számítanak, és azok is csak a népi magyarság érdekeinek a tükrében vizsgálhatóak. Minden alkotás eredője a genetikai késztetés. Ahogy az ember genetikai állománya határozza meg a fajtajegyeket, úgy a cselekedeteknek is ez a meghatározója, mely esetünkben az alkotásban testesül meg. Az alkotás olyan mint az alkotója, és az alkotó olyan, mint az alkotása. Ezért alaptételként el kell fogadnunk, hogy mindenki olyan belül (szellemileg), mint kívül (formailag). Ugyan így van ez fordítva is. Ez azért fontos tétel, mert nem kell minden esetben mind a két minősítő elemet vizsgálnunk, elég csak az egyiket is ahhoz, hogy jó értékítéletet hozhassunk. Azt, hogy egy alkotás milyen, senki más nem döntheti el, csak a népi magyarság a saját értékrendje szerint. Más, külső vélemény nem mérvadó.

Következik: Genetikai állományunk elleni műveletek ismertetése, és az önvédelem módja