Az egyik, magánszemélyek által benyújtott aláírásgyűjtő íven ez a kérdés volt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a devizában nyilvántartott hitelekkel történő népirtásért felelős bankárokat, minisztereket, országgyűlési képviselőket, bírókat, ügyészeket, közjegyzőket, végrehajtókat, rendőröket, és egyéb hivatalnokokat – érvényes Néphatározattal – halálra ítéljék, 24 órán belül végezzék ki?”

Az OVB elutasító határozata szerinte a kezdeményezés nem vett tudomást arról a köztudomású tényről, hogy a halálbüntetés a magyar jogrendszerben 1990 óta nem létező jogintézmény.

Elbukott az a beadványíró is, aki azt szerette volna látni az aláírásgyűjtő íven, hogy „Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy új jogszabály alkotásával, vagy egy már meglévő jogszabály módosításával, teljes mértékben számolja fel az összes rablóhitelt, ismertebb nevén a „deviza”-hitelt.” Itt az volt a gond az OVB szerint, hogy a népi kezdeményezés nem egyértelmű, nem világos, mit ért a beadványíró a rablóhitel fogalma alatt, és mit jelent a “számolja fel” kifejezés.

Az OVB döntése szerint arról sem lehet Magyarországon népszavazást tartani, hogy a bírók teljes vagyonukkal feleljenek a téves ítéleteikből fakadó károkért. Az indoklás egyebek mellett az alaptörvényre hivatkozik, és azzal érvel, hogy a vagyoni felelősséggel járó fenyegetettség csorbítaná a bírák személyes függetlenségét, mert gátolná őket abban, hogy szakmai meggyőződésüknek megfelelő, szabad döntést hozzanak. Mivel az alaptörvény garantálja a bírák függetlenségét, azt is át kellene írni ahhoz, hogy a bírákat ilyen vagyoni felelősség terhelhesse, ez viszont már népszavazásnál tiltott tárgykörnek számít, magyarázta az OVB. Az is gond volt a népszavazási kérdéssel, hogy nem volt egyértelmű, mi számítana téves ítéletnek.

(Index)