Az ókori Egyiptomban, mikor a forró nyári napsütés elolvasztotta a hegységek hósapkáit, a Nílus vize óriási áradatként öntötte el az országot. Mégis a lezúduló vízmennyiséget az egyiptomiak áldásnak tekintették, hiszen a kínzó napsütésben, szárazságban felfrissülést jelentett mind a közlekedésnek, mezőgazdaságnak, ezáltal életet és bőséget vitt a birodalomba. Ehhez viszont elszántságra volt szükség, hiszen a víz ereje hatalmas, nehéz bírni vele. Viszont öntözésre szükség volt, ezért csatornahálózatot kellett kiépíteniük, eljuttatva a vizet, mint életet és infrastruktúrát a folyótól távol eső területekre is hiszen a folyók, csatornák, tavak kiváló közlekedési utak is. A vízen bármit elszállíthattak az egész Birodalom területére.

Nos a 21.századi "fejlett" Magyarországnak mégis elemi csapásként, büntetésként hatott a nemrég lesújtó árvíz, illetve belvíz. Amikor majd a perzselő nyári napsütés lesújt ránk, bégetni fogunk, hogy megint elszárad, illetve megég a termés, kiszáradnak tavaink folyóink stb. Ám ne gondoljuk, hogy egy-egy víztározó itt vagy ott megoldást jelent víz problémákra. Azt se gondoljuk,hogy felelős politikusaink, döntéshozóink, szakembereink nem tudják mit és hol kellene meg-illetve kiépíteni. A kérdés az, miért bagatellizálták el ezt a témakört ennyi időn keresztül, miért nem szabad nekünk is áldásként tekinteni az vízre?

A víz áldás!