Öttagú, zöldségtermelő csoport vagyunk, hatvan embert látunk el, akik a közeli városban élnek. Kerestünk egy darab földet az ötfős csoportunk számára, ahol gazdálkodhatunk.

Aztán kerestünk olyan embereket, akik meg akarják vásárolni a terményeinket. Aztán költségvetést írtunk, hogy mibe kerül ellátni őket terménnyel, és összehívtunk egy találkozót. Ott azt kértük, hogy aki részesülni akar a terményből, az ajánljon fel valamit a költségvetésbe.

Tehát felajánlhattak 0 eurót, vagy akár ezret is havonta, ezt rájuk bíztuk. Igen, a következőt csináltuk, mindenki leírta egy papírra, hogy mennyit ajánl fel, aztán ezt összeadtuk. Összeadtuk a felajánlásokat, és megnéztük, hogy ezek együtt fedezik-e a költségvetést. Az első körben összejött elég pénz, de ha nem lett volna elég, akkor újat csináltunk volna.

Igen, nehéz elképzelni, hogy ez működik, és az emberek bíznak egymásban. De a bizalmat fel kell építeni lépésről lépésre, és közben hinned kell abban, hogy ez működik. A bizalom tényleg felépül. – eddig a filmbeli idézetek, mely kapcsán rögvest felmerül egy kérdés.

Ilyen egyszerű lenne egy közösséget létrehozni, és ellátni magunkat egészséges táplálékokkal? Igen, ilyen egyszerű. Aki azonban kíváncsi a részletekre, nézze meg a filmet. Hallhatunk benne hazai megoldásról is, mely a német példát követi:

Akit más, a filmben nem említett hazai példa is érdekel, az olvassa el ezt a cikket: http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/1381-kozossegi-kert-profitkenyszer-nelkul