Engedtessék meg, hogy néhány, igen egyszerű gondolatisággal megfogalmazott mondatot tegyek hozzá ehhez a szélmalom-viadalnak tetsző szómenéshez. Megjegyzés: a sértő szándék álljék olyan távol tőlem, mint szidótól az igazság.
Elsőre: Magyarországnak nincs alkotmánya. Magyarország egy földrajzi elnevezés, és az alaptörvényben még az sincs kimondva, hogy mit kell érteni a "nép" megnevezés alatt. Következmény, hogy a vita tárgya nem is létezik. A magyar nemzet magára vett jogrendje pedig a szokásjog, amit emberi hatalom hatályon kívül nem helyezhet, mert annak jogforrása a Kozmikus Rend, amihez csupán beavatott férhet hozzá. Ilyen ember a pillanatnyilag regnáló végrehajtó hatalomban egy sincs. Ha majd a Földet kiforgatják a Kozmikus Rendből, akkor alkalmazhatják saját firkáikat az önkényurak. Már, ha megtartandják evilági létüket.
Másodikra: az ún. liszaboni szerződés és az alaptörvénynek nevezett szöveggyűjtemény azokra, és csakis azokra hatályos vagy érvényes, akik megszavazták. Tekintettel arra, hogy az alkotmány mint társadalmi szerződés, ahogyan a világ minden emberi közösségében tisztelik és betartják, az államnak nevezett végrehajtó hatalom és a magukat ennek alávetni hajlandó emberek (és nem állampolgárok!) között létrejött jogviszony. Ma az igazi magyar magyar emberek a fentiekben jelzett szövegek kozül sem egyiket, sem másikat magára nem vette, nem vetette magát hatálya alá, következésképpen azt látjuk, hogy mindkét kógens hivatkozás jogellenes, azaz diktátum. És teljesen mindegy, hogy mit és milyen megfogalmazásban írtak beléjük.
Harmadszorra: Az említett két szöveggyűjtemény (értsd alatta a liszaboni szerződést, valamint az alaptörvények nevezett irományt) egyike sem egy jogrendszer legfelső szintje, sőt, még csak nem is része, ahogyan azokat megnevezik egyesek. Mindkettő írás kiváló példája a diktatúra jogoskodó agymenéseinek, pedig mindkettő egy forrás nélküli diktátum, néhány tudálékos gazember önérdekű akaratkinyilvánítása. Miután fogalmuk sincs a jog valódi jelentéséről, elképzelésük sincs az egyes jogok összefüggéseiről és az összefüggések következményeiről, csináltak egy homokozót, ahova erővel beterelték a tájékoztatástól elzárt alattvalókat, és a "szülőket" (a jogforrást) kizárva onnan, a szavak jelentéstartalmát önkényesen átírva terrorizálják az ottrekedteket.
Negyedszerre: Tekintettel az önmagukban is ellentmondásokkal terhelt fogalmazványaik zavaros és követhetetlen logikájára, a két vagy sokértelmű jelentéstartalmak alkalmazhatósága kedvéért kitalálták a szabad jogértelmezés intézményét. Mert ahol egy törvény egyértelműen kimondja hogy "nem", ott rövidesen megjelenik egy másik törvény, amelynek olvasata lehetővé teszi ugyanazon eset "igen" értelmezését. Vagy csak egyszerűen módosítják saját szamárságaikat. Lásd az alaptörvény(telenség) egy és egynegyed év alatti 4-szeri módosítását és a rövidesen beterjesztendő 5. kiigazítását.
Röviden: ebben a témakörben nincs miről vitázni. Eltékozolt energia, amit a magyar nemzet sorsának jobbrafordításába kellene befektetni.
Tisztelet minden olvasómnak:
kékszem
Még mielőtt vád érne, hogy nem vállalom a nevemet: a magyar magyarok "kékszem" néven szólítanak (igen, így csupa kisbetűekkel), a többiek meg kérjenek engedélyt, hogy meghallgassam őket.
Elsőre: Magyarországnak nincs alkotmánya. Magyarország egy földrajzi elnevezés, és az alaptörvényben még az sincs kimondva, hogy mit kell érteni a "nép" megnevezés alatt. Következmény, hogy a vita tárgya nem is létezik. A magyar nemzet magára vett jogrendje pedig a szokásjog, amit emberi hatalom hatályon kívül nem helyezhet, mert annak jogforrása a Kozmikus Rend, amihez csupán beavatott férhet hozzá. Ilyen ember a pillanatnyilag regnáló végrehajtó hatalomban egy sincs. Ha majd a Földet kiforgatják a Kozmikus Rendből, akkor alkalmazhatják saját firkáikat az önkényurak. Már, ha megtartandják evilági létüket.
Másodikra: az ún. liszaboni szerződés és az alaptörvénynek nevezett szöveggyűjtemény azokra, és csakis azokra hatályos vagy érvényes, akik megszavazták. Tekintettel arra, hogy az alkotmány mint társadalmi szerződés, ahogyan a világ minden emberi közösségében tisztelik és betartják, az államnak nevezett végrehajtó hatalom és a magukat ennek alávetni hajlandó emberek (és nem állampolgárok!) között létrejött jogviszony. Ma az igazi magyar magyar emberek a fentiekben jelzett szövegek kozül sem egyiket, sem másikat magára nem vette, nem vetette magát hatálya alá, következésképpen azt látjuk, hogy mindkét kógens hivatkozás jogellenes, azaz diktátum. És teljesen mindegy, hogy mit és milyen megfogalmazásban írtak beléjük.
Harmadszorra: Az említett két szöveggyűjtemény (értsd alatta a liszaboni szerződést, valamint az alaptörvények nevezett irományt) egyike sem egy jogrendszer legfelső szintje, sőt, még csak nem is része, ahogyan azokat megnevezik egyesek. Mindkettő írás kiváló példája a diktatúra jogoskodó agymenéseinek, pedig mindkettő egy forrás nélküli diktátum, néhány tudálékos gazember önérdekű akaratkinyilvánítása. Miután fogalmuk sincs a jog valódi jelentéséről, elképzelésük sincs az egyes jogok összefüggéseiről és az összefüggések következményeiről, csináltak egy homokozót, ahova erővel beterelték a tájékoztatástól elzárt alattvalókat, és a "szülőket" (a jogforrást) kizárva onnan, a szavak jelentéstartalmát önkényesen átírva terrorizálják az ottrekedteket.
Negyedszerre: Tekintettel az önmagukban is ellentmondásokkal terhelt fogalmazványaik zavaros és követhetetlen logikájára, a két vagy sokértelmű jelentéstartalmak alkalmazhatósága kedvéért kitalálták a szabad jogértelmezés intézményét. Mert ahol egy törvény egyértelműen kimondja hogy "nem", ott rövidesen megjelenik egy másik törvény, amelynek olvasata lehetővé teszi ugyanazon eset "igen" értelmezését. Vagy csak egyszerűen módosítják saját szamárságaikat. Lásd az alaptörvény(telenség) egy és egynegyed év alatti 4-szeri módosítását és a rövidesen beterjesztendő 5. kiigazítását.
Röviden: ebben a témakörben nincs miről vitázni. Eltékozolt energia, amit a magyar nemzet sorsának jobbrafordításába kellene befektetni.
Tisztelet minden olvasómnak:
kékszem
Még mielőtt vád érne, hogy nem vállalom a nevemet: a magyar magyarok "kékszem" néven szólítanak (igen, így csupa kisbetűekkel), a többiek meg kérjenek engedélyt, hogy meghallgassam őket.
Alkotmány: 19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés
j) az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével dönt a Magyar Honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erők magyarországi, vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, a Magyar Honvédség békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a Magyar Honvédség külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról;
Tiltott toborzás
154. § (1) Aki a Magyar Köztársaság területén idegen fegyveres szervezetbe - szövetséges fegyveres erőn kívül - katonai szolgálatra, katonai érdekű egyéb szolgálatra toboroz, vagy ilyen szolgálatra vállalkozókat közvetít, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az a magyar állampolgár, aki - szövetséges fegyveres erőn kívül - nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres összeütközésben résztvevő idegen fegyveres szervezetbe önként belép, erre ajánlkozik, vagy ilyen fegyveres szervezetben kiképzésen vesz részt.
j) az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével dönt a Magyar Honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erők magyarországi, vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, a Magyar Honvédség békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a Magyar Honvédség külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról;
Tiltott toborzás
154. § (1) Aki a Magyar Köztársaság területén idegen fegyveres szervezetbe - szövetséges fegyveres erőn kívül - katonai szolgálatra, katonai érdekű egyéb szolgálatra toboroz, vagy ilyen szolgálatra vállalkozókat közvetít, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az a magyar állampolgár, aki - szövetséges fegyveres erőn kívül - nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres összeütközésben résztvevő idegen fegyveres szervezetbe önként belép, erre ajánlkozik, vagy ilyen fegyveres szervezetben kiképzésen vesz részt.
