Tekintettel arra, hogy én is címzettje vagyok az alábbi eszmecserének, úgy érzem, rövidre lehetne zárni ezt a témát az alábbiakkal: Legfőbb problémánk, hogy a világtörténelemben eddig példátlan árulásokról, haza- és nemzetárulásról, népirtásról szólnak az utóbbi évtizedek hazai történései. Ennek kellene egyszer, s mindenkorra véget vetni ahhoz, hogy valami végre elinduljon hazánkban! De ezzel nem mondtam még semmi újat!

Új viszont, hogy az árulás tényének megállapításához nincs szükség Aranybullára, Szent Korona Értékrendre-, és ilyen-olyan Tanra, Történelmi Alkotmányra. Nincs szükség se írott, se íratlan alkotmányra; sztálini alkotmányra; se semmilyen üres irkafirkára, amelyet manapság alaptörvénynek neveznek.

A modern időkben az árulás már nem várkapuk ellenség előtt történő szélesre tárásával követik el; és a mai idők árulói nem "csak egy várat" árulnak el a sok közül, hanem hazát, népet, nemzetet, és mindent, ami az embernek bármekkora értéket jelenthet. Fillérekért kótyavetyélték el a nemzeti vagyont, örök időkre adósítottak el minket. Mindeközben, degeszre tömték zsebeiket és persze a dollármilliárdos bankszámláikat is! Ennél aljasabb és összetettebb árulást elképzelni sem lehet!

Teszik az árulást ezek a bitangok a legnagyobb nyugalomban, s kényelmesen; mindeddig teljesen kockázatmentesen. És ezek a mi választott képviselőink! - kik székeikbe belehízva pöffeszkednek a mi drága hazánk csodálatos parlamentjében; ahol minden egyes haza- és nemzetáruló, népirtó törvénytervezetet lelkifurdalás nélkül rendre megszavaznak. Szerencsére ezek a főben járó bűnök is mind precízen dokumentálva vannak, ezek önmagukért beszélnek, vádlón az égbe kiáltanak!

Minden jogi csűrés-csavarást mellőzve: árulás az, amikor egy közösség egy, vagy több tagja valamilyen formában a közössége érdekei ellen tesz. Az árulás megvalósulhat szavakkal, tettekkel és mulasztással is. Az utóbbi bő hat évtized ideje alatt csaknem mindennap tanúi lehetünk aljas árulásoknak, az esetek többségében tanúi lehettünk a három elkövetési forma mindegyikének.

Nem kell tehát hosszú jogi aktus ahhoz, hogy ezek a bitangok elnyerjék méltó büntetésüket, hiszen teljesen védtelenné tették hazánkat; mindenünkből kifosztottak; minden lehetséges módon mérgeznek: földről, vízről, levegőből kíméletlenül pusztítanak minket.

Madách Imre szerint a tett halála az okoskodás! - ennek értelmében, a dolgokat egyszerűsíteni, és nem bonyolítani kell! Az árulókat ki kell végezni, mint ahogyan nagyon helyesen Eger várában is ezt tették az árulásra csak készülődő gazemberrel!

Nem kellenek tehát paragrafusok, jogtudósok, jogot nem ismerő "tudósok"! Csak józan paraszti ésszel megáldott emberekre van szükség, kik kapásból eldöntik, hogy mi a közösség érdeke, és mi nem; mi van mellette, és mi ellene!

Voltak szebb idők, amikor az árulók egész vérvonalát kiirtották, így minden nemzetség kínosan ügyelt arra, hogy közülük ne kerülhessen ki egyetlen áruló sem. E végett inkább maguk ontották ki a "rossz vért", mintsem az ő vérüket ontsák ki egy aljas áruló miatt!

Nem kell törvény, jogszabály és egyéb marhaság ahhoz, hogy az árulókkal ősi hagyományaink és szokásaink szerint leszámoljunk. Viszont elengedhetetlenül szükség van ehhez a történelmi pillanatra, amit mi magyarok sorra elmulasztunk. A kommunizmus látszólagos bukása előtti és utáni kb. két esztendőn keresztül, minden áldott nap ilyen pillanataink voltak. Ám akkor a nagy keresztényi megbocsátásunk és egyéb marhaságaink jegyében minden pillanatot elmulasztottunk.

Eredmény: Nyakunkon a kés!

Épp ma vettem számadás alá hazánk jelenlegi állapotát. Több mint elképesztő; több mint siralmas! - de nem dughatjuk homokba a fejünket még akkor sem, ha reményünk sincs már arra, hogy ebből a hihetetlen ingoványból valaha is kikecmeregjünk! Egy kivonatos kórismeretet készítettem, amit a levelezőlistámon felül hamarosan minden Címzetteknek megküldöm.

"Jogállamokban" ugyan adott a lehetőség az igazság érvényesítésére, de aki erre adja fejét, rengeteg akadályba ütközik, s a végén betörik a fejét. A demokratikusnak csak hazudott, ám valójában zsarnoki társadalmak törvénykezési gyakorlatában az igazság érvényesítésére már esély sem igen lehet! Igazságot tenni sohasem volt könnyű dolog, ezért félre kell dobnunk a könyveket, mert a rajtunk esett évszázados gyalázatot lemosni már csak a bűnösök vérével lehet! Ámen

Bp. 2013. április 05.
Vattay Szabolcs

Miután feleségem a cenzúrázta ezt az írást is, ennyit mondott: "Ebből balhé lesz!"
Igen itt az ideje egy balhénak. Elég volt! Elég volt az egyhelyben tipi- tapi- topogásból.
Lépni kell! Mi léptünk! Te jössz?

Sok emberrel cseréltem eszmét az elmúlt időben erről a videóról. Néha szenvedélyesen, máskor pedig meghatóan. Eddig több mint 17 000-en nézték meg. (jó, ebből én vagy százszor)

Két alapvető téma körül folyt a beszélgetés:
1. Hogyan gondoljuk, megvalósítani, hogy Nem adjuk?
2. Volt, aki kijelentette, hogy olyan nincs, hogy Nem adjuk, hiszen a banknak joga van elvenni.
Kezdjük a másodikkal: A banknak joga van elvenni. Igen a törvényeink ezt megengedik.
A törvényeink mást is tartalmaznak. Többek között azt, hogy ezek a devizahitel szerződések semmisek, uzsorásak, tisztességtelenek, jó erkölcsbe ütköznek, nem jogos a deviza, nem jogos az árfolyamrés, megtévesztéssel kötöttük a szerződéseket, információkat hallgattak el, a közjegyzők törvényt sértettek...

Mennyit ér egy szerződés? Mennyit ér, ha valamihez jogod van?
- Annyit, amennyit érvényesíteni tudsz.
- Annyit, amennyit a bank érvényesíteni tud.

- Amikor a törvényszék megállapítja, hogy a közjegyző törvényt sértett, de nem annyira, hogy törölni kellene a záradékot, vagy fegyelmi eljárást kellene indítani ellene...
- Amikor a törvényszék megállapítja, hogy az OTP törvénytelenül számolta fel az árfolyamrést, és ennek ellenére a kúria is továbbadta évekre a döntést a nagy Európába...
- Amikor a törvényszék kimondta, hogy semmis a szerződés, és ezután évekig topoghat az ügy, míg a kúria, vagy az európai bíróság méltóztatik, vagy mer döntést hozni...
- Amikor az Axa szerződéseit sorra elkaszálják...
- Amikor a közérdekű kereseteket visszadobják egy mondvacsinált ürüggyel...
- Amikor az ügyészség az helyett, hogy végre nyomozást indítana a több száz feljelentés kapcsán bugyuta okokkal visszadobja az ügyeket...
- Amikor a NAV a feljelentések ellenére nem szedi be a bankoktól a hatalmas nyereségek után az adókat...
- Amikor a bankkal történő egyezségeket megadóztatják...
- Amikor törvényhozás, és a kormányzati szervek hosszú ideje szerencsétlenkednek az adósok megmentésével... (vagy minket néznek hülyének?)
- Amikor az emberek nagy része el sem tud jutni oda, hogy keresetet adjon be...

... Akkor MI tudunk-e élni a jogainkkal?
...HA MI nem tudunk élni a jogainkkal, akkor vajon hagyhatjuk-e hogy a bank éljen ugyanezen törvények biztosította jogaival?

Vajon nem kötelességünk-e megvédeni a vagyonunkat, az országunk vagyonát?
Vajon nem jogunk, és kötelességünk-e minden eszközzel megvédeni egymást?

És akkor térjünk át a hogyanra!

Jogkövető polgárként természetesen a tárgyalás, és a jogi út az elsődleges!
Ezen már túl vagyunk! Arra tökéletes volt, - és itt fejezem ki minden jogásznak, minden közgazdásznak, minden embernek a hálámat, akik ennek a disznóságnak a felderítésében részt vettek - hogy bebizonyítsa, hogy itt törvénysértések sorozata történt.
Mivel ezekkel a bizonyítékokkal eddig nem sokat értünk, jogunk, és kötelességünk más eszközöket is igénybe venni.

És ez a más eszköz a fizikai ellenállás, a polgári engedetlenség!

Vajon egy engedetlenség polgári lesz-e, ha egy polgár nem engedi?
...és ha két polgár nem engedi?
...és ha száz polgár nem engedi?
...és ha ötszáz polgár nem engedi?

Vajon hatásos lesz-e az ellenállás, ha egy ember ellenáll?
...és ha két ember ellenáll?
...és ha száz ember ellenáll?
...és ha ötszáz ember ellenáll?

Nagyon megtetszett pár hónapja Balogh Béla (Koppány Csoport) számítása, amivel bebizonyította, hogy ötszáz elszánt ember bárkinek a házát meg tudja védeni attól, hogy kilakoltassák.

Vajon van-e a több mint 170 000 bedől hiteles között ötszáz bátor, aki bármi áron megvédené a saját, és más házát?
Vajon van-e a több mint 1 000 000 devizahiteles között ötszáz bátor, aki bármi áron megvédené a saját, és más házát?
Vajon van-e a több mint 10 000 000 Magyar ember között ötszáz bátor, aki bármi áron megvédené a saját, és más házát - a HAZÁT?

Ezek a kérdések most nem költőiek.
Én valóban kíváncsi vagyok rá, hogy Te hogy gondolod.
Az a 30 -100 ember szintén kíváncsi rá, aki már eldöntötte, hogy akkor sem hagyja, ha nem jönnek mások.

HAjrá!
Póka László

Mi nem adjuk



Elég volt! Elég volt abból, hogy a média elhallgatja az igazságot a devizahitelek körül.
Emberek ezrei nincsenek tisztában azzal, hogy a szomszédjuk is ugyan abban a helyzetben van mint Ő. Mi megmutatjuk mindenkinek, hogy mit gondolunk az átverésről.
Mi nem adjuk!

2013. 03. 31.
Ha bárkinek kétsége van még arról, hogy - ameddig a törvények, és a jog erejével nem tudjuk megvédeni a házainkat, - jogunk van, és kötelességünk akár fizikai erővel is megvédeni azokat, az nézze végig az alábbi videót: