Mit együnk?
Most következzék a mit együnk és hogy készüljünk fel étellel, mert ha kellően el tudjuk kerülni a főleg első időkre jellemző kemény konfrontációs időszakot, akkor az esélyeinket ismét csak növelhetjük és már egy lépcsőfokkal magasabb szinten, mint a vízzel. Egy összeomlás együtt jár azzal, hogy nincs áram. A fagyasztóláda rövidesen leolvad és a benne lévő tartalék vagy megromlik, vagy tartósítjuk. Sütés, hervasztás, szárítás, füstölés, zsírban tartósítás, sózás, aszalás, savanyítás, befőttek, lekvárok… Rengeteg olyan praktika van a múltból felhozva és alkalmazható a erre a helyzetre, ami akár így, akár úgy de elvben lehetővé teszi a tartósítást.
Pl.: Salmo Jerky cikke, Berkut halas cikke...stb. a bushcraft cikkek között és a fórum böngészése közben mindenki megtalálhatja a számára szükséges ismeretanyagot.
Nem a kulináris élmény ilyenkor a cél, hanem a mérleg egyik serpenyőjében a kidobandó romlott alapanyag, a másikban a szervezetünk számára hasznosítható, de korlátozott élvezeti értékkel bíró élelmiszer van. Egyértelmű, hogy melyiket érdemes ilyenkor válsztani.
A raktározás, tárolás, spejzolás témában érdemes eljátszani egy gondolatmenettel. Persze lehet receptet, tanácsot adni arra, hogy ezt és ezt és ezt kell betárazni a pinyóba, de ez pénz, helyfüggő. Sokan csak akkor kapnak észbe, mikor megették az utolsó kenyércsücsköt.
Tehát egy kicsi gondolati játék, mely ugyan nem szerepjáték, de egy kicsit elindíthatja a vezérhangyát:
Mi az az 5 fő élelmiszer, amit akár több hónapon keresztül is megennél? (itt most nem a muszájra gondolok, mert ha nincs más, akkor 1-et eszik az ember, hogy ne haljon éhen) Élelmiszer, nem készétel. Nem csülköspacalra gondolok, hanem: csülökre, pacalra, zsírra, hagymára, szalonnára… érted!
Gondold át! Mert kóóbász nem mindenkinek adatik meg és amellé kell más is. Sokan szeretik a babot, de azért hoszzú távon azt minden nap… Ámbár éhen nem hal az igaz. Nagyon fontos a tárolhatóság és az elterthatóság. Mert hiába van rengeteg gabonája, de nem tudja kellően eltárolni, mert elvitte a szél a tároló tetejét. Vagy hiába van húsa mint az Út a vadonba c. film főszereplőjének, ha esélye nincs tudás nélkül tartósítani. No akkor tárazzunk:
Én az öt fő élelmiszert úgy állítanám össze, hogy figyelembe venném a szervezetünk működéséhez szükséges tápanyagszükségletet és az energia szükségletet.
Hús… Hozzátenném: Sózva, füstölve, szárítva, konzerv. Mindenképpen szükség van a szervezetünk működéséhez, viszont ez beszerezhető. Pl. olyan barátom, aki egy vaddisznós kert mellett lakik (ez lehet átok is, mert ez egy sokak számára ismert élelemszerző hely lehet), de kutya, macska, csiga, giliszta stb. Én nem a húst tartom a legfontosabbnak, (kell és persze van is) hanem azt, amiből az energiát nyeri a szervezetünk...
A gabonák, hüvelyesek adják a legjobban hasznosítható szénhidrátot, ami ugyan visszabomolván c6h12o6 lesz. Ezen gondolatmenet mentén a cukorhoz (szőlőcukorhoz) jutunk. Kell és mivel korlátlan ideig eláll érdemes tárolni, de ez nem lehet a fő energiaforrásunk, mert a hasnyálmirigyünket rövid úton kinyírnánk, viszont nagyon jó tartósításra. Tehát: Köles, árpa, búza… bab, felesborsó, lencse. Ezekből rengeteg ételt lehet csinálni, ha van valami húsféle.
Árban: köles jelenleg 120 ft/kg, a búza 52 itt a lakhelyemen. Persze a terményesnél, de tökéletes. Légszáraz közegben évtizedekig, jó esetben akár évezredekig is tárolható. Egy átlagbéla is meg tudja oldani a tárolást egy 120 literes műanyag hordóban, aminek van teteje… akár a szoba sarkában is elfér..idővel észre sem veszi az ember. Mivel műanyag, így a gáz sem megy ki belőle. Szódásszifonba beletölt az ember CO2 patronokat... persze víz nélkül. Egy csövet ledugunk a tartály aljára és gyakorlatilag bele kell fújni a co-t, ami nehezebb, mint a levegő, így ott marad. Ebben a közegben sem gomba, sem pocok nem nagyon aktív… sőt, élhetetlen számukra. Már csak rá kell tenni a fedőt, hogy ne menjen bele a pára és kész is van az eltárolt 120 liternyi pl. búzánk.
Tehát az én válaszom egyelőre a hús, köles (kásának), búza (kása és liszt), bab. És egy olyan gyümölcs, ami eláll, olcsó és van benne c vitamin. Alma. Itt most előhozakodhatnék olyan bushcraft praktikával, mely megoldja a C-vitamin hiányt is, de ez egy későbbi téma… mert van rá mód.
Érvényesül a fehérje komplettálás, tartós, változatos és vitamin is van benne. Persze a tészta is jó, én a durumbúzásat javaslom.
Mennyi pénzből tudnád megoldani félévre az élelmiszerkészletedet? Konkrét összeg, nem kell lebontva. 10E? 100E? 1.000E? Reálisan átgondolva csak egy számra vagyok kíváncsi… ezt gondold át.
Minimálisan számolva két mázsa búza 10400 ft jelenleg. Egy kg búza kásának megfőzve kb. 2,5- 3kg lesz. Kutya, macska, madár, csiga, stb meg kerül bele. Tehát ez 200 nap normál energiaszükséglete. Nem egy gourmand étel, de 331 kcal/ 10 dkg. Tehát 3310 k.kalória /kg. Lássuk be! Nem leszünk szép kövérek, de bőven elegendő. Tehát gondolkodjon el mindenki, hogy ekkora összeg befektetése a luxus, vagy az, hogy ezt a minimumot ne tegyük meg a családunkért, magunkért? Persze ezt lehet fokozni egyéb kajákkal és fokozom is.
Hogy tárolnád a vizet és egyszerre min. mennyit / fő?
Helyben maradáskor minden lehetőséget kihasználva, a legnagyobb mennyiséget tárolnám, pl.: kád, lavór, vödör… lehetőleg fedve, hogy ne szennyeződjön, és védve különböző nem kívánt állatok hozzáférésétől.
Csoportban a „biztonságos helyen” közösségileg megalkotott, és mindenki által hozzáférhető (látható, őrzött) helyet hoznánk létre, amiben minden tiszta vizet felfognék, tárolnék pl.: eső…
Nekem óriási szerencsém van, saját ásott kutam van amiben ivóvíz minőségű víz van általában 5-6 köbméter és utántöltődik. A tartalék helyen szintén van víz és csak olyan helyre mennék tovább, ahol ez megoldható. Ha nem lenne, és olyan helyen laknék, ahol nincs kert, akkor demizsonban, műanyag kannákban, lavórban, kádban tárolnám lefedve. Kertesben ásnék egy gödröt, kibélelném, és abba gyűjteném a vizet, idővel (táborozóhelyen) egy szükségciszternát készítenék, mely fedett és a környezetem vize ebbe folyna bele. Persze ez nem tökéletesen tiszta, de mosogatni, fürdeni tökéletes, a többit meg megszűrném, desztillálnám.
Mi az az élelmiszer szerinted, amire nagyon nagy szükséged lehet, de nem tudod beszerezni, előállítani egy összeomlott világban?
Nekem a só az. Nem tudom előállítani. Ízesít, tartósít. Korlátlan ideig eláll. Oké, a tengerparton megoldható, de egy átlag magyar közegben nem.
Hogy oldanád meg a keletkező szerves hulladék problémáját?
Higiéniás tényezőket, és a fertőzés veszélyt figyelembe véve határoznám meg a helyét (értsd: nem a víztartalék, és élelmiszerkamra közé tenném)
Ezeket idővel vagy tisztítani, vagy befedni kell. Utóbbi esetben, újak kialakítása szükséges.
Kertesben pottyantós klotyó, latrina. Emeletes környékéről meg el kell pucolni, mert rövidesen fertőzés fog elindulni. Amúgy a küblis megoldással el lehet távolítani a szart otthonról, de senki nem fogja sokat sétáltatni. Valszeg pár száz méter után kiöntenéd. A fertőzés miatt ez a távolság kevés és ráadásul a szomszéd előbb, vagy utóbb kiszúrja, hogy miként oldod meg és Ő is megjelenik a teleszart 5 literes befőttesüveggel. Menni kell, nincs mese. Hamu, klórmész valamelyest hatástalanítja, de én nem vacakolnék sokat.
Megoldás lehet még ötlet szinten az elégetés, de ez csak a háborús filmekben mutat jól, ahol annyi az üzemanyag, hogy nem gond. Itt gond lenne, mivel szaglik és füstöl.
Milyen alternatív energiaellátási lehetőségeid lesznek; elektromosra gondolok?
Minden autóban, motorban van generátor. Ennek a meghajtása már csak egy műszaki kérdés, pl. szélkerék. Vannak olyan haztartási gép motorok, melyek alkalmasak áramtermelésre, pl. régebbi tipusú kávédaráló, csak a meghajtását kell kitalálni. Bicikli dinamó. Napelem; nekem van, ceruzákat (elem) tölt. Van olyan inverter, ami a 12 voltos szivargyújtóból kijövő áramot, a normál 220 voltos szerkentyűk számára hasznosíthatóvá teszi. Kerti irányfények… ledes, stb.
Szerinted milyen világítási lehetőséged lesz az esemény után egy hónappal, ha nincs áram?
Gyertya szinte mindenhol van (nálunk a feleségem gyűjti is). Petróleumlámpa. 1 liter olaj most 600 ft. Anno anyámék tanyán ezzel világítottak. E mellett tanultak. Átlag egy hónapig volt elegendő 5 liter, persze ez télen nő, de nem úgy spóroltak, hogy nincs több beszerzési lehetőség. A lámpabél nagy kincs, ha vesztek p. lámpát vegyetek belet is. 100ft/5 db, ha lehet kapni (ritkán) Auchan-ban vettem. A napelemes töltőt esetemben nem kell magyarázni (említettem). A generátor meg tölt, egy jó aksi pár napig röhögve működtet utántöltés nélkül egy kicsi izzót.
Bushcraft praktikaként a foklával működő fákyla egy olyan lehetőség, melyhez csak fenyőerdő szökséges. Zárt térben ez büdös és kormol.
• Mikor kilépsz a lakásod ajtaján, meg tudod-e határozni eszköz nélkül 5 másodperc alatt, hogy merre van észak? (pl: IGEN, VAGY NEM) Nagyon fontos, ha menekülni kell és a fejedben lévő térkép alapján tájékozódsz.
(Ismerd a telked, házad elhelyezkedését. Ismerd a háztömböd tájolását, ismerd a település tájolását. Olyan ez, mint a google earth-ben nézed a házadat és növeled a magasságot. Gyorsan kialakul a tájékozódási képesség, ha tisztában vagy a környezeted fő pontjainak az elhelyezkedésével. Gyakorold és menni fog!)
• Képes vagy-e arra, hogy csak térképet használva lakott területen kívül megtegyél 20 km-t? Nem turista-ösvényen, tökön-babon át! (igen, vagy nem, nem a domborzati függőség érdekel)
(Nos, erre én nem válaszolhatok, mert az állóképességgel párosuló normális lábbeli szükséglete egyénfüggő. Úgy ahogy a zoknik is. Persze ki erre, ki arra esküszik, de ami a lényeg igen fontos a tapasztaliti úton kipróbált cucc.)
• Hogy főznél a lakhelyeden, ha nincs gáz és áram?
(Kertesházban nem gond, könnyen csinálhat mindenki egy tűzteret. Belső tűzhely készítésének a sarkalatos pontja, a kémény. Akinek van kályhakandallója az igen nagy előnyben van, de én ennek ellenére készítenék egy komolyabb sparheltot. Nem kell a víziüveges, samottos megoldásban gondolkodni. Egyszerű téglából is meg lehet csinálni.)
Régebben, sárból, agyagból is készítettek tűzhelyt, kisebb köveket raktak bele. Hordó, melyen egy rácsozat adja felületet és ennek az akár panelban is használható változata a hobo kályha. Kicsi, nagy…igény szerint. Az erre rakott rácsra (minden sütőben van valamilyen) már rá lehet rakni anya féltve őrzött zepter fazekait. Van gyári változatban és készíthető akár egy nagyobb konzervdobozból, vagy evőszköz csepegtetőből.
Ezzel a gondolatmenettel elmentük az élelmiszerek irányából egy olyan praktikákkal teletűzdelt irányba, melyre a világháborúk alatt többen rájöttek, hasznosították. Ami gond egy összeomlásban, hogy nincsenek egyoldalon harcoló felek, akiknek a katonái fenntartanák valamelyest a rendet, nincs hátország, nincs utánpótlás, nincs termelés. Ember embernek a farkasa és a túlélés van.
Eszközök és azok használata egy olyan rész, mely több ember számára természetes, de a városiaknak inkább nem. Sőt! Sokaknak a legminimálisabb problémamegoldó eszközeik sincsenek meg a lakhelyükön, nem hogy kezelni tudják azokat. Nem tudják még csak elképzelni sem azt, hogy miként oldják meg a bojlerbefolyó oldalát, hogy kifollyon belőle 50-150 liter víz. Életmentő lehet ilyenkor egy svédfogó. Fogalmuk sincs hogyan beláthatóság ellen hogyan készítsenek olyan ruhákból összefércelt eszközt ami ezt megoldja. Egyáltalán nincs meg a problémamegoldó képesség. Persze szép lassan rájönne az ember egy lakatlan szigeti környezetben, de ha nem tud időben összerakni egy primitive desztillátort, vagy nem képes felismerni a fertőtlenítés jelentősségét, egyáltalán tüzet gyújtani, igen gyorsan le fog romlani úgy az Ő, mint a családja állapota. A jelenleg igen kényelmes ház, minden extrával egy olyan célponttá válik, melyről nem tudják, hogy bent mivel találkoznak.
A fosztogatók idővel úgy szereznek rutint a behatolás terén, mint a kommandósok. Annyi különbséggel, hogy az előbbieket védi a meglepetés előnye, a hatalmas túlerő, fegyverzet és nem kell törvénynek megfelelni. A fosztogatók a saját és társaik kárán tanulják meg kvázi harctéri stresszeken keresztül a behatolás, biztosítás, területfoglalások művészetét. Semmi esélye nincs átlagbéla brókernek, aki kellő mennyiséggű pénz birtokában olyan kastélyt épített, hogy csodájára járt a környék. Menni kell. Ilyen helyet még akkor sem tudna a közvetlen családjával megvédeni, ha fejlett lenne a problémamegoldó képessége.
Egy magánház védelmi koncepcióját ilyen esetre részben (nagyon részben) úgy kell kidolgozni, mint egy békeidőben meglévő védendő objektumét. Már persze alap átgondolás szintjén. Ahhoz, hogy ezt erre a világra is leképezhető legyen, van, amit egy normális VEK-ból ki kell venni, és van amit hozzá kell rendelni, hogy ne csak egy a mostanság oly divatos, csak a “laborközegben” működő semmirevaló koncepció legyen.
MIként is gondolkodjunk most előtte, hogy elviekben működjön az elképzelésünk utána? Hangsúlyozom, egy összeomlott világra, terrorista elemekkel megtűzdelt közegben gondolkodjunk. Nem egy professzionális objektumvédelmi koncepció megalkotása a cél, csak egy működőé. Az életünk, családtagjaink élete múlhat rajta. Az előbbiért fizetni kell és többször annyi sebből vérzik, hogy csak a szerencse és a szándék hiánya miatt nem történik baj.
Vágjuk le a világunkról a központi ellátórendszer elemeit és a teljes infrastruktúrát. Ez az alap, így indul. Nincs rendőrség, nincs orvos, nem tudunk élelmiszert vásárolni, csak korlátozottan megtermelni. Nincs áram, nincs közvilágítás, nincs víz és szennyvízelvezetés. Esélyünk nincs nagyobb távolságot megtenni járművel, mert az utakon törmelékek, lerobbant autók és veszély.
Miután ezt a gondolatmenetet magunkévá tettük, olyan helyre tévedünk, melyben a lakásunk nem több már csak, mint egy mesterséges odu, mely korántsem olyan erős mint egy barlang, viszont valamivel kényelmesebb.
Ezután még mindíg a külsőségekkel foglakozzunk. A környőkünkön lévő olyan komplexumokkal melyek védhetők, akár fegyvertárolóhelyek és komoly élelmiszertartalékok találhatók bennük. Ezeknek a helyeknek a szervezett belakása egy olyan mentalitáson alapuló közösséget termel ki, mely elvesz. Amíg van addig kisebb a gond, de ahogy fogy, egyre nagyobb és nagyobb területeket fognak bejárni az elvehető javakért. Vajon hosszú távon van egy kívülálló családnak egy ilyen közösség közvetlen közelében esélye az újrakezdésre? Beolvad… és ha nem? Túl nagy a kockázat.
Domborzat és a passzív, ebben az esetben is működő közműhálózat része, vízelvezető árkok, csatornák.
Azután, hogy ezt kellően átgondolva és kielemezve tisztában vagyunk azzal, hogy az összeomlott világban mire számíthatunk a közvetlen környezetünkben elvileg, mennyire befolyásolhatja a jövőnket a jelenlegi időjárás alapján kalkulálható, várható időjárás, kezdjünk el kalkulálni a közvetlen élőközegünk szomszédaival és itt most nem csak a kertszomszédra gondolok.
Falvakban, vagy olyan városrészeken ahol a családok perifériára szorult tagjai amúgy is összetartva követnek el bűncselekményeket, helyzeti előnyük van az összeszerveződés terén. Többen eddig is szervezett erőszakos bűncselekményeket követtek el és a közbiztonság összeomlása az összedolgozó családi, baráti bűnbandákat, helyi elnyomókká teheti. Mi a megoldás? Képzettségtől, társaktól, felszereltségtől, habitustól függő megelőzés. A brutális csak brutálisabb lesz. Egy primitive börtönlakó, mely egész életében csak elvett, csak másokból élt egy olyan veszélyt jelent melyet, ha tetszik, ha nem a családtagjaink és a saját védelmünk érdekében a lehető leghamarabb el kell pusztítani.
Minél brutálisabb, annál elrettentőbb a hasonszőrűek szemében. Ebben a világban nincs meg az a luxus, hogy jajj szegény, meg én nem vagyok rá képes. Akkor ne szenvedj, és ne hagyd, hogy a családod hamisan bízzon benned. Old meg magad a magad baját, vagy életképtelen vagy ebben a jövőben.
A brutális és/vagy könnyebben szerveződő közösségek olyan veszélyforrást jelenthetnek mellyel vagy preventive foglalkozunk, vagy máris a back-up helyben gondolkodhatunk. Egy vadász szomszéd, ha jószomszéd egy igen jó szerveződésben hasznos társ lehet, a katona, rendőr… akár vagyonőr. Ez a lépés, hogy átgondolja az ember, készít egy listát a környezetében élő emberekről és azok használhatóságát, veszélyességi kockázatát elemzi, igen közel vihet ahhoz, hogy szerveződjenek, vagy megelőzzenek.
Ismerjük a tágabb környezetünk adottságait, lehetőségeit. Ismerjük a lehetséges nagyobb szerveződési helyeket. Ismerjük azokat a főbb útvonalakat, amiket megfelelően erős járművekkel, ha akarják igen gyorsan meg is tisztíthatnak és ezáltal átjárhatók lehetnek. Ismerjük a közvetlen mikrokörnyezetünk adottságait, az elvben számunkra ismerős szerveződési lehetőségeket, a logikus lehetőségeket is. Elérkeztünk a közvetlen szomszédsághoz mely lehet áldás, vagy átok és kolonc.
Amennyiben a közelben vannak a rokonok akkor családi alapon a szerveződés kiszoríthatja a szomszédokkal való együttműködést, viszont vannak olyan szomszédségok melyek a másikat helyezik háttérbe. Én úgy gondolom az előbbi a gyakori. A baráti alapú szerveződésekkel az a gond, hogy ezeknek az embereknek is van általában családjuk. Kisebb, nagyobb. A családi kötelék és kötelezettség, a szeretet és a másik féltése nem biztos, hogy a békében barátként működő közösségeket a bajban is össze tudja hozni. Az Ő családjuk nem a te családod és az ottanikak véleménye, gondolkodása valamelyest érthetően, befolyásolhatja a döntéseiket.
Rettenet fontos az ivóvízellátás és az annak beszerzésével történő kalkulálás. Ez boríthatja a legoptimálisabb helyhez fűzött elképzeléseinket. Megközelíthetőségés az onnan eltávolodhatóság. Pl. Úgy érezzük, hogy az optimálisnak gondolt belvárosi lakásunkból menni kell. Mert valamit nem kalkuláltunk bele, pl. patkányok által terjesztett pestist. Vagy egy ismeretlen vírust. Gondoljunk csak bele mekkora távolságban van a legközelebbi olyan hely ahova mehetünk és akkor ott az indulás pillanatába fogalmunk sincs róla mi vár rank útközben, hogy tudunk haladni, mit kellene magunkal vinni és egyáltalán..érdemes-e oda menni?
A közeli tartalékhelyekben való gondolkodás amúgy egy olyan velejáróra ennek a koncepciónak, mely megnyugvást adhat, reményt, lehetőséget. Ezek rettenet fontosak és nem biztos, hogy nekünk, hanem inkább a családtagjainknak, melyek bíznak bennünk és a tervünkben. Ezen helyekre az eljutást, eszköz és praktika szükségletét a következő cikkben tárgyalnám.
No! Úgy gondolom, hogy ezek átgondolása után tisztában lehet egy józan gondokodású ember a helyi lehetőségeivel. Modellezd le példával, gondolkodj… mi van akkor ha…. Mit tennél ha, mit fognak Ők tenni ha.
Az, hogy kinek milyen fegyverei vannak, mikkel tudják megvédeni magukat, milyen mechanikus és nem feltűnő védelemmel látják el környezetüket egyén, hely, eszköz, kreativitás függő. Ahány ház annyi szokás. No azért a védelmi koncepciók nem lennének ilyen sokan, meg egyikből ágazik a másik, de így is nagyon sok ötlet, megvalósítható lehetőség adódhat. Más falun, más városban. Más a gazdag és más a szegényebb környéken.
A jelenleg kapható, felszereltethető mechanikai eszközök, ha van rá kerete az embernek akkor nagyon jól jöhetnek. Diszkréten. Ez nagyon fontos. Ha nem az akkor “van bent valami amit védenek” és megoldják. A hatalmas rácsozat kintre az ablakra figyelemfelkeltő. Mindez úgy elkészítve, hogy védjen, de ne legyen látható, hogy kombinálják fóliával, hogy az ember a közvetlen környezetét praktikákkal, tudással és ne technikával védje, az már szintén egy másik téma.
Mi van, ha nincs vége? Ha olyannyira omlott maga alá a társadalom, hogy fél év múlva sincs változás? Nincs hír, egyre kevesebb a remény? Hol érdemes újrakezdeni? Hogy lehet odáig eljutni? Hogy pótoljuk eszközeinket, milyen tudással tudjuk segíteni a jövőnket, miként kommunikáljunk… Miként alapítsunk egy olyan mikroközösséget, mely önellátó és fejlődésre képes? No, ez aztán tényleg a következő cikk témája less, ha lesz rá igény…
