Állok a ködös
ősi rögön őszi útszélen,
mint a Krisztus-kereszt,
áldóan és keményen.

A kereszt szára
kitárult ölelő karom,
s Krisztusként függ rajtam
bajban megcsúfolt fajom.

Megsüvegelnek
elballagó népek,
s én megtöltöm szívük
az örök szép remények