Bajnai, az atlantisták első embere és egyetlen reménysége a választás előtt egy évvel már felmérte a valós lehetőségeit. A siralmas eredmény némi zavarodottságot váltott ki az Együtt 2014 vezetőségében, mert a több évtizedes tapasztalattal ellentétben a kormánypárt a választás előtt egy évvel nem vesztett támogatókat, az ellenzék, többek között Bajnaiék viszont igen. Ez a tény azért rendkívül kellemetlen a baloldal számára, mert lényegében minden támogatást megkaptak a nyugati atlantista vezérkartól. A szolganéppé, igazi lakájjá alacsonyodott Németország vezetői és cionmédiája viszi a prímet, de nem panaszkodhatnak az EU vezetésére, különösképp pedig az USA cionistáira sem. Magyarországi politikai tömörülés még soha nem kapott ilyen nagyságrendű külföldi támogatást Rákosi óta. A hazai cionisták is besorakoztak ebbe az egyáltalán nem díszes társaságba, de még így sem tudják teljesíteni az atlantisták legminimálisabb elvárásait a tömegek megdolgozása területén. A cionista tökalsó, Ron Werber a gyűlöletet felkorbácsoló aljas propaganda egyik ismert "szaktekintélye" szintén tehetetlenül figyeli a helyzetet, nem is igen villog, mert már a neve is undort vált ki minden normális emberből.
A Fidesz messze nem felel meg az alapvető elvárásoknak, de a közvélemény szerint a rosszak közül mégiscsak ők a legkevésbé rosszak, mondhatjuk úgy is, hogy a legjobbak. Ezt jól tükrözik a közvélemény-kutatások eredményei mellett a különböző, alapjában véve lényegtelen, de a helyzet ismeretében mégis lényegessé növesztett Fidesz akciók, demonstrációk, aláírásgyűjtések. Azért váltak lényegessé, mert igen keményen rombolja a balos atlantisták önbizalmát, és növeli a saját táborának a reményeit. A balos atlantisták gyűlésein az időskorú, társadalmi vonatkozásban lényegtelen, befolyásukat rohamosan elveszítő társaság görcsös kapaszkodása tapasztalható, olyan hangulatú közegben, mely a temetésekre jellemző. Kapaszkodnak a pontosan nekik való vezetőikbe, akikre rajtuk kívül senki sem kíváncsi.
Ezt a vereség előtti helyzetet egy ideológiától és minden mástól elvonatkoztatott, csak a hatalom megszerzésére irányuló általános összefogással akarják feloldani. Lényegében az összes atlantista, cionista, cigány, természetellenes fajtalankodó, feminista, kendermagos, és sok más deviáns és degenerált egy táborba tömörítése a cél. A baj csak az, hogy ez ma már minden gondolkodó magyar számára nyilvánvaló, és azt is tudja mindenki, hogy egy ilyen hatalomváltás milyen következményekkel járna. Ez egy magyar számára elképzelhetetlen, és nem is fog megvalósulni.
Mindenki tudja azt, hogy a titkos választások mennyire titkosak, és mennyire igazságosak. A számítógépes rendszer ravasz trükkökel befolyásolható, és a végeredmény a valóstól elég nagymértélben eltéríthető. Az atlantisták készülnek is erre, maguk mögött tudva az összes külföldi ellenőrzési szerv támogatását. Ez a módszer viszont csak akkor alkalmazható eredményesen, ha a versengő pártok között eléggé kiegyensúlyozott a helyzet, nagy különbségek esetén ez az út sem járható.
Ezzel tisztában is vannak és ezért került sor arra a nagyon sokatmondó (és ezért el is hallgatott) kijelentésre, mely az Együtt 2014 lakossági fórumán a napokban hangzott el, miszerint polgárháborúra kell felkészülni. Ezt a kijelentést Bajnai jobbkeze, Kónya Péter, a Szolidaritás nevezetű vándorcirkusz igazgatója tette egy maréknyi nyugdíjas szerencsétlen előtt. Mondhatnánk azt is, hogy két-három féldecivel többet nyakalt be a feszültségeinek feloldása okán, és maga sem tudta mit beszél. De akár így volt, akár nem, az elszólás tökéletes volt. Az atlantisták titkos tervéről rántotta le idejekorán az álcázó leplet.
A Fidesz simán megnyeri a 2014-es választást, és csak az arány lehet vita tárgya. A kétharmad biztosan nem lesz meg, és az abszolút többség is kétséges. Be is válhatna Kónya cirkuszigazgató elképzelése akkor, ha nem lenne az arénában a Jobbik. A választás után állandó tüntetésekkel, súlyosodó provokációkkal, külföldi rásegítéssel Kónyáék elérhetnének egy polgárháborús helyzetet, mely kimondottan jól jönne a választáson legkevesebb 20%-ot elérő Jobbik tagságának. Ez a tagság most is nehezen viseli a tétlenséget, minden belső gond ebből adódik, de a Kónya vizionálta polgárháborús helyzetben "kivirágozna" ez a radikális és fiatalokat tömörítő párt. A Jobbik vezetősége tehetetlen lenne a tagság nyomásával szemben, más választása nem lenne, mint sodródni az eseményekkel. A külföldi beavatkozás, melyben az Együtt 2014 reménykedik csak akkor valósulhatna meg, ha egy időben elhúzódó belső konfliktust sikerülne létrehozniuk. Egy-két napos zavargás erre nem ad jogalapot. Márpedig a Jobbik tenne arról (a Fidesz hallgatólagos támogatásával), hogy pár napon belül véget érjen a degeneráltak "polgárháborúja". Nyilván nem egyedül, hanem sok támogatóval kiegészülve. Azok a titkos csoportok, melyek az atlantisták támogatásával jöttek létre és felfegyverkezve, jó információkkal és korlátlan anyagiakkal rendelkeznek, csak arra lennének jók, hogy az egész országot a háborúskodók ellen hangolják különböző műveleteikkel. Kádár János 1957-ben egészen világosan kifejtette a tömegek provokálásának a következményeit: ezek az események azt bizonyítják elvtársak, hogy a TIGRISEN NEM LEHET LOVAGOLNI!
De mert az ember semmiből sem tanul, megérdemli, hogy újra tanítsák. Most majd az atlantistákat tanítja meg a történelem arra, hogy milyen is a tigris, ha felbosszantják.
Kassai Ferenc
A gyűlölet hangjai
Egy nappal a honlapunkon megjelent 'Lesz polgárháború?' írásunk után a Népszabadság már úgy gondolta, hogy nincs értelme a további takargatásnak, feltett egy felszólítást, Szítsatok lázadást! - címmel. Érdemes elolvasni, már csak azért is, hogy tisztában legyünk azzal a mérhetetlen gyűlölettel és aljassággal, mely a megfogalmazóiból ömlik a magyarság felé. Ezt a förmedvényt a természetellenes, sátáni praktikák cionista művelői fogalmazták meg, akik magukat "művészeknek" nevezik, pedig csak a szennyvízcsatornák patkányai.
Kinek szól ez a felszólítás? Nyilván a hasonszőrűekhez. Azokhoz, akik polgárháborúról álmodoznak, és akik a hatalomért mindenre képesek. Azonban a nyugati atlantista söpredéket annyira elvakította a gyűlölet, hogy olyasmit akar felidézni, mely könnyen a teljes megsemmisülésüket okozhatja. Ők ott Németországban egy szolganép nyakán ülve még biztonságban érzik magukat. A német egy olyan nép, amelyik az anyagi világ javaiért és a kényelemért megtagadta a múltját, és lakájként szolgálja az új urait. Mindezt csak azért teszi, mert olyan jólétet kapott ezért cserébe, melyről nem akar lemondani. Inkább szolgál, nem lelkesen, de csendben. Azonban a mi térfelünkön más a helyzet. Errefelé a társadalom többségének már nincs mit veszítenie. Az elmúlt évek során az elszegényedés radikalizálta a tömegeket, és ez a radikalizálódás azért veszélyes, mert nem ideológiák mentén történik, hanem a fennálló rend ellen irányul. Az ideológiák mindig valamiféle rendező elvet képviselnek, míg a rend elleni lázadás az anarchiát jelenti. Ennek ellenére az ilyen helyzetben egy ideológiai alappal rendelkező, de a tömegek nyelvén értő, érzelmi-indulati varázslatot végrehajtani képes politikai szervezet még akkor is igen rövid időn belül magához tudja ragadni a kezdeményezést, ha ma még nem is ismert.
Ilyen művelet csak és kizárólag a nemzeti érzelemre építhet és az elitellenesség a legalapvetőbb üzenete. Ha a nyugati söpredék felszólítását a hazai söpredék komolyan venné és lázadozni kezdene, összetörné azt a tojáshéj vékonyságú abroncsot, mely eddig akadálya volt az össznépi megmozdulásoknak. Márpedig ha ez bekövetkezik, olyasmi történhet, melyhez viszonyítva 1956 csak esti mese volt nagyobbacska gyerekeknek.
Az idegenek minden megmozdulását spontán ellenmegmozdulás fogja kísérni, mely előbb-utóbb (de inkább előbb) összecsapásokkal végződik. Teljesen mindegy, ki lesz a nyerő, a folyamat beindult, és ez a lényeg. Ez a lázadásra való felszólítás rendkívüli lehetőséget adott a nemzeti erők kezébe, mert lehet rá hivatkozni, és mert lehet, fognak is. Senki nem mossa le a lázongókról, hogy külföldi zsidók ügynökei, akiktől ezt az utasítást kapták.
Mivel ezt a felszólítást a magyarok is olvassák, ezért készülnek a folytatásra. Nem úgy, mint a németek, hanem úgy, ahogy a magyarok szoktak. Szép idők elé nézünk, tartsuk szárazon a puskaport!
