Manapság a sajtó az egyetemistákkal van elfoglalva, néha meg azzal, hogy zsidóbérenc, táborba való cionista fiatal horda rohanja le a likudista székházat. Van ez így, de a fagyi visszanyalt, mert jelenleg kormányzó párt mindenkori vezére mondta 1998-2002 között sokszor, hogy minden második magyar fiatal kezébe kell diploma. Ez lassan teljesült is, azzal párhuzamosan, hogy kettessel már és félig analfabétán simán be lehetett ülni, és vedelni tanulás helyett 5-10 évig valamelyik egyetemre.
Most ez a jó ember váltott és agyba-főbe szakmunkást akar képezni. Van ez így, de nézzük meg az eredményeket. Kiből és hogyan, illetve milyen ráfordítással akarnak szakmunkást faragni?
Első kérdés, hogy kiből lesz szakmunkás? A válasz egyszerű lehetne, de nem az. Elsősorban a tanulásban nem jeleskedő fiatalságról beszélünk ebben az esetben, illetve azokról, de ezek vannak kissebségben, akik valóban azt a szakmát akarják folytatni, vagy családi vállalkozás kényszeríti rá, hogy folytassa az ősök szakmáját. Sajnos a nagy többség azonban deklasszált családokból, még rosszabb esetben a cigányság köréből származik. A szakiskolai osztályok nagyrészt állatkertekké váltak, és a tanítás lehetetlen, míg a tanulás azok számára, akik ott valóban tanulni akarnak, szintén lehetetlen. Egy szakiskolai osztály 60-70 százaléka mindenre jó, csak szakmunkásnak nem. A szakiskolai órák sokszor rendteremtés kísérletével mennek el, tanulási-tanítási folyamat eleve kizárt. Nagyon sok helyen ittasan vagy kábítószer hatása alatt vannak a tanulók bent az iskolában. Ez ellen tenni meg lehetetlen (ebben a rendszerben). Pedagógiai szempontból a szakiskolai osztályok rémálommá váltak a tanárok számára. A hiányzások az egekben, a lógások általánosak és mindennaposak, illetve ezek az osztályok a kész életveszély kategóriát jelentik.
A gyakorlati képzés csak hab a tortán. A vállalkozók és a vállalatok nem szeretik a tanulókat. Sok helyen azért nem fogadják őket, mert kárt csinálnak, selejtet. Senki sem akar egy komolytalan hülye gyerekkel dolgoztatni, miközben az biztos, hogy nem akar megfelelően állni a munkához. Ha mégis bekerülnek valahova, akkor sok helyen lopás és munkakerülés üti fel a fejét. A rendes melósok meg bosszankodnak. Így legtöbb esetben maradnak az iskolai tanműhelyek, ahol sokszor se munkásruha, se anyag, sem pedig egyszerűen munka sincs. Totális csőd!
Sok helyen meg egyszerűen nem dolgoznak. Tudunk olyan estről, amikor festő tanulókat (főleg cigányokat) a szakoktatóval rendeltek ki munkára. A szakoktató felszólítására, hogy ideje dolgozni, azonban az volt a válasz, hogy nem dolgozunk. Dolgozzál te! A szakoktatónak pedig a munkát egymaga kellett elvégeznie, miközben a főleg cigányokból álló szakmunkás tanuló horda röhögött rajta, cigizett és henyélt egész nap. Magyarán jól érezte magát a semmirekellő társaság. Ebben a rendszerben a becsületes tanuló, a szakoktató és a tanár is szenved!
És persze az ösztöndíj. Az van főleg a hiányszakmákban, ezek vasas szakmák elsősorban, illetve villanyszerelő és sorolhatnánk. A cigányok számára vonzó, hiszen itt pénzt kapnak havonta. Nem kis pénzek egy tanulónak, 40000-50000 forint is megvan. Míg az őt tanító frissen végzett tanár 90000-95000 forintot kap összesen. Az ezért elvégzett munka meg nulla sok esetben. Magyarán a hiányszakmák jól meg lesznek szórva cigányokkal, akikre óriási pénzt költ az állam, de a végén a kimenetnél az eredmény nulla és az elhelyezkedési hajlamukról pedig mindenkinek lehet fogalma ebben az országban.
És a mítosz! Ma még mindig mítosza van külföldön is a magyar munkaerőnek. De kik is ezek? Főleg az 35-55 év közötti korosztály, akik még a régi iskolákban tanultak, amikor rend volt még a szakiskolákban és a munkának még becsülete volt. Ha ezek kikopnak, akkor vége mindennek! Így teljesen feleslegesen költünk most nagy pénzeket egy olyan rendszerre és képzésre, aminek az eredménye gyakorlatban egészben biztos, hogy szinte nulla lesz.
Az egész tanrendszer gyökeres átalakítása nélkül a legjobb szándék is kudarcra van ítélve!
Fazekas József