Jelentős változásoknak vagyunk tanúi ma az amerikai külpolitikában. A folyamatosan háborús uszítást folytató külügyesek lapátra kerültek, repült több nagykövet, külügyminiszter és más utazó tisztviselők. Helyettük jöttek a szintén cionista beállítottságú, de széles mosolyú küldöttek. Colin Powell elismerte, hogy az USA hibát követett el, amikor nem fontolta meg eléggé az iraki bevonulás következményeit. A NATO Oroszországban szeretné megtartani az EU védelmi ülését, meghívva rangos orosz képviselőket. Ugyanis az USA nem adta fel rakétavédelmi elgondolásait, csak éppen pénz nincs rá. Valahogy nagyon, de nagyon jó lenne Moszkvával kiegyezni. Az USA nem először követ el ilyen párfordulást. Ugyanez volt a viselkedése a koreai háború után, vagy éppen Vietnam után. Jött a nagy békeduma, legyünk jóban ezután, a CIA félhivatalos oldala pár napja a kommunizmus dicséretébe kezdett, hogy a Szovjetunió milyen nagy, szép és hatalmas ország volt, mennyi szépet és jót tett.

Ennek a sunyi politikának az oka lelki téren pontosan olyan, mint amikor egy rossz, gonosz ember hirtelen súlyosan megbetegszik. Hogy sikerüljön túlélnie a betegséget, megígér mindent, megjavulók, jó ember leszek, csak ne kelljen felfordulnom. Aztán a gyógyulása után egy darabig nagyon jó ember lesz. Mosolyog, mindenfelé híreszteli, hogy jó útra tért. Mindenkivel barátkozik, egészen addig, amíg valamely érdekét fel nem kellene adnia valahol. Abban a pillanatban, amikor kissé biztonságban érzi magát, és amit elmúlt a háromnapos csoda, és az ő érdeke helyett esetleg másé kerülne előtérbe, vagyis amint egy kicsit erőre kap újra ugyanaz a gonosz, ugyanolyan álnok gyilkosság válik, mint aki előtte volt. Ez a mostani látszólagos barátságos, belátó hangvétel sem más, mint az érem egyik oldala.

Az éremnek azonban legalább két oldala van, de inkább három. Az egyik oldala a nagy békülékenység, a hirtelen jött "szeressük egymást gyerekek". A másik oldalon ott vannak azok a folyamatok, melyekből nem csinálnak reklámot. Az USA támogatná a szíriai ellenzék európai (rejtett USA) fegyverekkel való ellátását. Miközben engedékeny hangot üt meg, szépen mosolyogva nyújtja az egyik kezét, a másikban ott az élesre fent kés. Soros a lepénzelt emberein keresztül be akarja fúrni magát Moszkvába, hogy ott hasznot húzzon (mert most ott lehet) és persze ha már ott van, akkor bomlasszon, ahol csak lehet. A koreai helyzet kiéleződése is nekik köszönhető. Mielőtt mindenki Észak-Koreára fújna, azért emlékezzünk vissza. Három évvel ezelőtt a két Korea nagyon nagy gesztusokat tett egymás felé. Történtek határnyitások, átjárás egyik országból a másikba, semmi mást nem kellett igazolni, csak a rokoni kapcsolatot. A közeledés láttán az USA azonnal támadásba lendült, és a következő választáson nyertes USA-barát dél-koreai vezető mindent felborított. A viszony újra megromlott, és rosszabb lett, mint előtte. Tehát a jelen helyzetért sem kell csak az egyik felet okolni csak. Sőt!

Sok olyan dolgot lehetne felsorolni, amely az USA álnok viselkedését igazolja, de az érem harmadik oldala, ami a legsunyibb. Az érem éle. Ez a legkisebb, a legvékonyabb felület, ebből látszik a legkevesebb. Legyen ez a CIA és az USA különböző bomlasztó szervezetei. Azok, amelyek pénzelik az oroszokkal szemben a kaukázusi terroristákat, Kínával szemben lázítják a belső népeket, amelyek a narancsos mételyt terjesztik mindenfelé a világban. Ez az érem legkevésbé látható része, de ez határolja, fogja körbe az egészet. Ha jól meggondolom, ez az érem igazi valója, az igazi arca. Az az érem, ahol itt jó dolgok vannak, alapvetően békés, és nagyrészt a rávésett szavak a jó felé mutatnak, ott nincs nagyobb hiba. De ahol nincs más felvésve, csak halál és összeesküvés, azt az érmét igenis be kell olvasztani. Legyen bármi a többi oldalakon, mutassa bármely szép oldalát. Az semmi egyéb, mint álca. Pontosan olyan, mint amit most az USA folytat. Megroppant, és most gyorsan álcázni kell, egy kis időre rejtőzködni, hogy új erőre kapjon, és tovább folytathassa azt, amit az igazi valója tesz és tett folyamatosan.

Az atlantisa férgeknek soha nem szabad bedőlni, Nincs olyan tette, nincs olyan szava, amely mögött ne húzódna meg az árulás. Már eleve a legszebb mondatába is beépítve. Igaz-ember vagy gaz-ember. A különbség csak egy betű. De ők most annyit tesznek, hogy i-gazemberekké váltak. Senki ne dőljön be nekik.