Bár az USA tagadja a Venezuela elleni összeesküvést, az orosz kommunista párt vezetője Gennady Zyuganov nemzetközi vizsgálatot követel Hugo Chavez halála ügyében, mert felettébb gyanús, hogy öt latin-amerikai politikus esetében, akik bírálták ez Egyesült Álllamokat, rákbetegség alakult ki. Hogy történhet meg, hogy öt szuverén, szövetségben álló latin-amerikai állam vezetője ugyanakkor szenved ugyanabban a betegségben? - kérdezte Zyuganov az orosz állami televízióban. Brazilia jelenlegi elnöke, Dilma Rousseff, a paraguyai elnök, Fernando Lugo, és a korábbi brazil elnök, Luiz Inacio Lula da Silva is beteg lett az elmúlt néhány évben, és mind rákos. 2006-ban azt jelentették, hogy a volt kubai vezető Fidel Castro is rákban szenved. Zyuganov nyilatkozatát egy hasonló követte a venezuelai alelnök, Madurs részéről aki kijelentette a hivatalos bejelentés után, hogy Chavez elnök halálát okozó rákért "történelmi hazánk ellenségei" felelősek, miközben Jasszer Arafatot is említette a "beoltott" betegségekkel kapcsolatban. Hugo Chavez maga is feltételezte egyszer, hogy az USA-ban rák fegyvertechnológiát fejlesztettek ki, amikor 2011-ben diagnosztizlták a betegséget. Az a tény, hogy a Chavez céltáblája volt több CIA-merényletnek, néhány ember véleményét is megerősíti, hogy a rákja indukált volt, törekedve arra, hogy eltávolítsa őt a hatalomból a 2002-ben sikertelen puccs után. Korábban az argentin elnök, Cristina Fernandez de Kirchner esetében is pajzsmirigy rákot diagnosztizáltak 2012-ben, de a későbbi elemzés kimutatta, hogy ő nem rákos.
Ugyanezt mondta el szombati beszédében a bolíviai elnök, Evo Morales is Hugó Chavez halálával kapcsolatban: "gyakorlatilag biztos, hogy megmérgezték". "Az Empire az összes lehetséges arzenált tervezni bevetni a kormányok megdöntésére, top politikusok és a társadalmi mozgalmak kiiktatására, amelyek a kapitalizmus ellen irányulnak". Morales beszédét közvetítette a latin-amerikai TV-csatorna, a Telesur. Ha nem sikerül az országokat legyőzni, elteszik láb alól a vezető politikusaikat."
Gazdag István: Chávez vive, la lucha sigue !
Robespierre szerint a halál a halhatatlanság kezdete. Hugo Chávez halhatatlansága 2013. március 5-én kezdődött, 58 éves korában. Aggódva vártuk utolsó csatájának kimenetelét, de ugyanakkor reménykedve is, hiszen tudtuk, hogy mint mindig, most is bátran küzd fátuma ellen. Végül mégis alul maradt. A nagyság néha jobban kidomborodik a betegség magányában, mint az élet bármely más megpróbáltatásában. 1999. február 2. óta állt Venezuela élén, és megnyert négy elnökválasztást. Miután 2011. június 10-én rákot diagnosztizáltak nála, gyakran járt Kubában orvosi kezelésre. A halál módja könnyedén válhat egy legenda csírájává. Ez a megrendítő vég, amely egyébként az emberi sors rendkívüli törékenységére emlékeztet, bizonyára ugyanolyan mitikus piedesztálra fogja emelni, mint a maga idejében Che Guevarát.
Gyászoljuk az igazi férfit, a vezéregyéniséget, a néptribunt, aki annyira hiányzik a mai világból. „Rendkívüli férfi volt, erős férfi, aki állandóan a jövő felé nézett, és aki szüntelenül a legmagasabb célokat tűzte ki maga elé”, mondta róla Putyin, és ennél jobban nem is lehetett volna jellemezni. Egyeseknek abban a kegyben van részük, hogy többet hagynak maguk után az emlékezetben, mint amennyit életük során tettek. Pedig amit Chávez tett népéért, az egyáltalán nem kevés. Szükségtelen emlékeztetni a nyomor és az írástudatlanság felszámolásáért tett erőfeszítéseire, a külföldiek kezéből visszavett gazdasági kulcságazatokra, a közszolgáltatások fejlesztésére, a szociális kiadások emelésére stb. A bolivari forradalom 14 éve Venezuelát, ezt az imperializmus által kifosztott országot, Latin-Amerika egyik vezető államává tette a közoktatás, a foglalkoztatás, a jövedelmek, a közegészség és az élelmiszer-biztonság terén.
A számok magukért beszélnek: a régióban itt a legalacsonyabb a társadalmi egyenlőtlenség mértéke, ahol 1996-ban a lakosságnak még több mint kétharmada élt a szegénységi küszöb alatt, 2010-ben viszont már csak egyötöde, miután 29 milliós lakosságából majdnem húszmilliónyian váltak a szegénység elleni kormányprogramok kedvezményezettjeivé. Jelenleg több mint kétmillió ember kap öregségi nyugellátást, Chávez hatalomra kerülése előtt alig 390 ezren voltak. Ötmillió venezuelai ingyenes étkezésben részesül, köztük négymillió gyermek. A gyermekhalandóság szintje két évtized alatt a felére csökkent (25 ezrelékről 13 ezrelékre). 1998-ban 18 orvos jutott 10 ezer lakosra, ma 58, és a kubai kormány által „kölcsönadott” 8300 (!) orvos segítségével megszervezett egészségügyi alapellátás mintegy 1,4 millió ember életét mentette meg a 7000 rendelőben lefolytatott 500 millió orvosi vizsgálat eredményeként. 2006-ra felszámolták az írástudatlanságot, és gyakorlatilag ma már nincsenek utcagyerekek...
Magától értetődik, hogy a globalista birodalomnak gazsuláló mainstream média teljesen máshogyan értékeli a Chávez-korszak mérlegét: példátlan bűnözési hullámról, általános gazdasági és társadalmi válságról, a sajtószabadság megnyirbálásáról, személyi kultuszról, demokráciának álcázott diktatúráról cikkeznek. Mindig ugyanaz a gyűlölködő propaganda USrael barátai részéről: a szokásos epeömlés, galádság és düh, amint egy független személyiséggel vagy néppel kerülnek szembe. Chávez regnálása idején egyébként egyetlen tévécsatornát zártak be a több száz közül, mégpedig azt, amelynek a műsorvezetője az USA által támogatott 2002-es puccskísérlet során húszezer dolláros vérdíjat tűzött ki az elnök fejére, és a több ezer rádióállomás közül huszonegyet szüntettek meg ugyanezen okból. Vajon hasonló esetben az úgynevezett demokráciákban hogyan reagálnának? Chávezt azért is bírálták, mert államosított magáncsatornákat. Nos hát, 2000-ben a televíziós nézettség 2 százalékát ellenőrizte a kormány, tíz évvel később 5,4 százalékát. Az olyan „fejlett” demokráciákban, mint az Egyesült Királyság vagy Franciaország, sokkal magasabb ez az arány.
Az amerikai kontinens északi részén a gyarmatosítás népirtással párosult, hiszen hitük szerit maga Isten adta ezt az új „ígéret földjét” a Mayflower protestáns fanatikusainak. Délen csak tömegmészárlásokra és rablásokra került sor, de elég sok indián életben maradt, hogy ma néhány országban többséget alkothassanak. A katolikus spanyolok egy oligarchikus típusú társadalmi struktúrát exportáltak gyarmataikra, amely azzal járt, hogy a lakosság 2 százaléka birtokolta a földterület 98 százalékát. Ehhez járult később a Fehér Ház által kifundált Monroe-elv, megakadályozva Latin-Amerika politikai önállóságát, és így megérthetjük Hugo Chávez történelmi indíttatását. Indián meszticként a fehér oligarchia elleni revánsot testesítette meg, bolivári hazafiként pedig a jenkiellenes nemzeti büszkeséget.
Dicsőségének legnagyobb része – amely miatt nevét megőrzi majd a történelmi emlékezet – kétségtelenül abból ered, hogy egyike volt azoknak, akik felemelték a lázadás zászlaját az amerikai világcsendőr, az Új Világrend, a pénz uralma ellen, és mindvégig töretlenül támogatta azokat, akik harcba szálltak ezzel a polimorf polippal: Ahmadinezsádot, Kadhafit, a palesztin ellenállást, Aszadot, Putyint. Ugyanakkor a bolivari doktrínának köszönhetően forradalmi lendületet tudott adni a latin-amerikai antiimperialista politikának, amelyet korábban Kuba igyekezett képviselni. Ugyanezt az utat követi Evo Morales Bolíviája, Rafael Correa Ecuadorja, Pepe Mujica Uruguaya, Daniel Ortega Nicaraguája...
Mindez persze nagyon nem tetszett Samu bácsinak, és talán többet is tett a fogvicsorításnál. Az sem kizárt, hogy besegített a sorsnak Hugo Chávez halálában. Nicolas Maduro, Venezuela ideiglenes köztársasági elnöke hivatalos vizsgálatot indított elődje és harcostársa megbetegedésének kivizsgálására, ahogy fogalmazott, „tudományos merénylet” ügyében. Akik fölényesen összeesküvés-elméletet emlegetnek, azokat nem árt emlékeztetni rá, hogy Fidel Castrót – bizonyítható módon – több mint egy tucatszor próbálta eltenni láb alól a CIA, nem beszélve azon államférfiak és politikusok hosszú soráról, akiket sikerült is. A jövő kérdése, hogy a peronizmus mintájára a chávezizmus túléli-e névadóját. Hívei szerint Chávez él, és a harc folytatódik. Ámen.
MD 2013. III. 13.
54 ORSZÁG 34 ÁLLAMI VEZETŐJE CHAVEZ BÚCSÚZTATÁSÁN
Külföldi hírek szerint, amit nálunk elhallgatnak, legalább 1 milliárd néző követte a tévéken az élő közvetítést. „Vlagyimir Putyin orosz elnök mély együttérzését fejezte ki a venezuelai kormánynak és népnek Hugo Chávez halálával kapcsolatosan. Hangsúlyozta, hogy a két ország közötti barátság és együttműködés a továbbiakban is fejlődni fog. Nicolás Maduro venezuelai alelnök, megköszönve Putyin részvétnyilvánítását, biztosította az orosz kormányt, hogy a két ország közötti stratégiai együttműködés továbbra is folytatódik.”(Oroszország Hangja oldalon) Spanyolországot, a spanyol király fia, a trónörökös képviselte. Maduro elnök Simon Bolivár díszkardjára esküdött föl a kormányával. Mindezeket a hazai hírekben elhallgatták. Ahmadinejad iráni elnök a legnagyobb elismeréssel szólt Chavez szövetségeséről. Az új elnökválasztás április 14-én lesz. A legújabb hír, hogy Morales boliviai elnök kijelentette, hogy Chavezt Amerika gyilkoltatta meg, mert erre vannak eszközei és ez a meggyőződése és példaként Jasszer Arafat megmérgezését is említette. Ugyanakkor Chavez még a halála előtti hónapokban is arról beszélt, hogy az ő rákját merénylet okozhatta, valamint a többi rákos dél-amerikai vezetőnél is ilyen okok lehetettek. Venezuelában nagy erővel kutatják a bizonyítékokat. Olvasónk véleménye szerint Obama Amerikai képviseletében akkor szólta el magát a merényletről, amikor az első halálhírre azt nyilatkozta, hogy reméli, hogy a két ország kapcsolatai javulni fognak. Ahelyett, hogy részvéttáviratot küldött volna. A képen látható az a buzi kinézetű félzsidó, akit Amerika pénzel évek óta, hogy Chavez után elnök legyen. Persze belőle sosem lesz elnök Venezuelában. Van egy olyan érzésünk, mivel a dél-amerikai vezetők közvetlen közleről láthatták Chavez halálát, pontosabban tetemét, ezért ezen ország még erősebben fognak föllépni a cionista politika és erőszakok ellen.
A cionista terror évtizedek óta így működik Amerika és Izrael vezényletével:
www.youtube.com/watch?v=fQ06BtAdQZw&feature=share
Első képen az argentín elnöknő, aki gégerákot kapott, de azóta kigyógyították. Mellette az uruguay-i elnök és Morales. Második képen középen a Lula De Silva volt brazil elnök és a mostani elnöknő. Harmadik képen a külföldiek csoportja. Negyedik képen Sean Penn amerikai filmszínész, magánemberként, de ott volt J. Jackson amerikai néger tiszteletes is. Ötödik képen Simon Bolivar kardjára fölesküdnek. Hatodik képen az iráni és boliviai elnök találkozója. Hetedik képen Irán újabb három napos hadgyakorlatot jelentett be, éppen Obama látogatása előttre időzítve. Végül az a cumizó zsidó, akit Amerika pénzel venezuelai elnökjelöltnek.
