Izrael további háborúját és az ezzel kapcsolatos konzultáció döntéseit a demokraták, köztük a zsidó választmány , és a miniszterek, valamint a Külügyi Minisztérium John "Kohn" Kerry vezetésével, elsősorban gazdasági megfontolások alapján hozzák meg. Izrael terjeszkedése az amerikai biztonság rovására, és a gazdasági életképesség nem olyan kérdés amelyben az AIPAC lobby érdekek érvényesülhetnek amerikai politikusok megfélemlítésével és zsarolásával. Natanjahu megpróbálta szabotálni Obama újraválasztását, amivel csúfos kudarcot vallott, és most nem képes a legutóbbi izraeli választások után irányadó koalíciót összerakni. Az "amerikai fókusz" kettős középpontjában a távol-keleti és afrikai külpolitika áll, míg a palesztin probléma orvosolható. Az Iránnal fenntartott kapcsolatok már stabilizálódtak, és a szankciókat Irán ellen megszüntetik. Az ENSZ közgyűlése 2012. december 4-én kelt állásfoglalásában, amely arra szólított fel 176:6 szavazati aránnyal, hogy ellenőrizni kell Izrael nukleáris arzenálját, az USA által is tarthatatlan minősülő helyzet. Egyrészt Iránt vádolják "lehetséges jogsértésekkel", másfelöl megerősítik nem csak az "új tudást" Izrael illegális nukleáris arzenáljáról, hanem Natanjahu személyes részvételének hatásait is a kémhálózatban. A World Tribune izraeli forrásokat idézve érdekes kérdéseket feszeget, miszerint "Az emberek szeretnének egy lakmusz tesztet a Natanjahu vezetésről és hitelességéről, de Natanjahu is hasonló üzenetet küldött..."
Natanjahu lehetőségei között szerepel a legkeményebb politikai csata pályafutása során. Annak ellenére, hogy Simon Peresz elnök is elismerte, Natanjahu két hét alatt, egészen mostanáig, nem tudott összeállítani minden tekintetben működő kormánykoalíciót. A legnagyobb akadályt az jelenti, hogy találjon egy partnert, aki megkezdi a zsidó települések evakuálását Ciszjordániában, ahol fél millió zsidó rendezkedett be illegálisan a megszállt területeken. Az a feladat, hogy Natanjahu meggyőzze erről az izraelieket, de nehezen védhetők a periférián elhelyezkedő lerombolásra váró települések is, miközben reménykedik még egy "villámcsapásban", mi meg abban, hogy a félmillió zsidót nem Magyarországra exportálják.
A 9/11-es esemény is egyfajta ilyen "villámcsapás" volt, egy boldog "terrorista támadás", amely lehetővé tette a globális iszlám elleni háborút. A háborút, ami miatt számos regionális vezetőt felakasztathatott Izrael, vagy lemészárolhatott az amerikai agresszió, mert "sokknak és félelemnek" kell lennie. Még soha senki nem tett nyilvánosan megjegyzést, hogy csak Izrael húzott hasznot a 9/11-ből. Kanada megerősítette, hogy egy ilyen kijelentés már magában is "terrorcselekménynek" minősül, de szerte a világon csend van.
Obama küldetésének történetéről elsőként számolt be a World Tribune, mindazonáltal a hitelesség alapjához még mindig túl gyenge, hogy Izrael a történetet saját maga tette közzé, http://translate.googleusercontent.com/translate_c?hl=hu&prev=/search%3Fq%3DKommunikation%2Bchemtrails%2BDeutschland%26hl%3Dhu%26biw%3D1024%26bih%3D653%26prmd%3Dimvnsfd&rurl=translate.google.hu&sl=de&twu=1&u=http://www.ynetnews.com/articles/0,7340,L-4351970,00.html&usg=ALkJrhg-9y7UUXoRImZspIRNNR7v904Wyg mert a Washington Post és a New York Times még azt ismerteti, hogy a soron következő amerikai elnöki látogatás témája Izraelben az iráni biztonsági fenyegetésről szól majd.
A brit újságokban sem jelent meg még semmi Obama közelgő látogatásáról Izraelben, sem a védelmi költségvetés vágásáról, vagy a ciszjordániai illegális települések felszámolásáról.
Összhangban ezzel, 46 milliárd dolláros megtakarítást jelent a Pentagon számára az izraeli, jordániai, egyiptomi katonai támogatás "kizárása". Válaszul Ehud Barak izraeli védelmi miniszter Washingtonba repült, hogy beszéljen az amerikai hadügyminiszterrel, akinek a szenátusi megerősítését próbálta megakadályozni. Pedig az amerikai haditengerészeti erő is megfeleződik a Perzsa-öbölben. Hegel hadügyminiszter bejelentette, hogy a USS Harry Trueman-t nem küldik az öbölbe az eredeti tervtől eltérve. Továbbra is csak egy repülőgép-hordozó marad a térségben. Az amerikai politika változásáról nem tudni, hogy mennyire valódi. A kérdés igen jelentős, mivel az iráni nukleáris program is egy héttel ezelőtt még katonai volt, most orvosi célú. Feltehető a kérdés: ha egyes szankciókat elfogadhatatlannak tartva hatályon kívül helyeznek, akkor mások miért maradnak aktívak?
