Olaszország a világ harmadik legnagyobb adósa, az Egyesült Államok és Japán után. GDP arányos adóssága jelenleg 120% és Európában nekik van a legtöbb államadósságuk. Ezért is olyan fontos fejlemény, hogy az olasz szavazók egyöntetűen visszautasították a megszorításokat. A Silvio Berlusconi és Beppe Grillo, megszorítás ellenes jelöltek által vezetett politikai pártok a vártnál sokkal jobban teljesítettek. Együtt a szavazatok 50%-át szerezték meg.
A szavazók látták a megszorítások eredményét Görögországban és Spanyolországban és köszönik, nem kérnek belőle. Sajnálatos módon azonban, eddig a megszorítások ígérete tartotta felszínen az olasz gazdaságot. Most, hogy a szavazók visszautasították a megszorításokat, a befektetők attól tartanak, hogy a többi európai országban is szétesnek a hasonló programok, ami némi pánikot eredményezett a pénzpiacokon.
Egy hete az olasz papírok árfolyama 10 hónapos mélypontra esett, a részvények hozama pedig 19 hónapos csúcson áll. A két legnagyobb olasz bank részvényei több mint 8%-ot estek. Olaszország a negyedik recessziónál tart 2001 óta.
Mit jelentenek a megszorítás-ellenes választási eredmények Európa többi részére nézve? A CNBC a következőket írta:
„Azt gondolom, hogy a választási eredmények (vagy azok hiánya) negatív hatással lesznek az euróra és nyomás alatt tartják az európai valutát egy időre,” mondta Omar Esiner, a Commonwealth Foreign Exchange vezető piaci elemzője, hozzátéve, hogy nem csupán az Olaszországban tapasztalt bizonytalanságról van szó. „A jelenlegi hatalommal szembenálló olasz pártok váratlan erősödése bizonyítja a megszorítások miatt érzett frusztrációt és a Németország által támogatott intézkedések visszautasítását. Ez ismét felszínre hozhatja az adósságválság megoldatlan problémáit és veszélyezteti az eurózóna reformokat.”
A Zerohedge a következőképpen foglalta össze az olasz választási eredmények negatív gazdasági hatásait:
A svájci 2Y árfolyamok egy hónap óta először fordultak negatívba; az euró/dollár árfolyama 1.3050 körülire esett (250 bázisponttal a választás előtti érték alá); az európai VIX szinte felrobbant, a választás előtti 19%-hoz képest 26%-ra nőtt. A részvények tekintetében Olaszország és Spanyolország (és Portugália) voltak az igazi vesztesek. Az olasz részvénypiac az elmúlt hat hónap legnagyobb esését produkálta, 10 hetes mélypontra zuhanva. Az olasz papírok hozama az elmúlt 19 hónap legnagyobb emelkedését produkálta mindössze két nap alatt.
A helyzet előtte sem volt rózsás.
Nagy-Britannia például elveszítette AAA hitelminősítését, ami igen komoly hír.
Spanyolországban az egyik legnagyobb ingatlancég, a Reyel Urbis, összeomlott, több millió euróval tetézve a bankok amúgy is nagy veszteségét. A kormány egy korrupciós botránnyal és a folyamatosan szervezett megszorítás ellenes demonstrációkkal küzd.
Nagy-Britanniában a Moody’s a folyamatos gazdasági gyengeségekre és az ezekből eredő, növekvő kockázatokra hivatkozva rontott az ország minősítésén. Bulgáriában összeomlott a kormány, a gazdaság romokban, a tüntetőkhöz csatlakozott jobboldal pedig szimbolikusan elégette az Unió zászlóját. Hasonló jövőre számíthat a többi megszorítást támogató EU kormány is. (http://www.theglobeandmail.com/report-on-business/international-business/european-business/clouds-of-crisis-return-to-europe/article9052036/?cmpid=rss1)
Ami a helyzetet nehezíti, hogy Európa már eleve recesszióval küzd. A BBC szerint a válság tovább mélyült 2012 utolsó negyedévében:
A hivatalos adatok szerint az eurózóna válság tovább mélyült 2012 utolsó három hónapja során.
A 17 nemzetből álló gazdaság 0,6%-kal csökkent az előző év utolsó negyedévében, ami a vártnál rosszabb eredmény.
2009 óta ez a legélesebb zsugorodás és az első alkalom, hogy a régió nem volt képes növekedést produkálni egy adott negyedév során.
Sajnos az államadósság nem a legnagyobb veszély Európában. A bankrendszer összeomlásának veszélye komolyabb baj. Miért? Képzeljük el, hogy egy szép napon minden fillérünk, ami a bankban volt, eltűnne. Az Egyesült Államokban az FDIC minden betétet biztosít, de sok Európai országban más a helyzet.
Graham Summers a következőket mondta Spanyolországról:
Kevésbé tudott tény a spanyol válsággal kapcsolatban, hogy amikor a kormány egybeolvasztja a bajbajutott bankokat, a betétesek megtakarításait részvényekre váltják.
Tehát, amennyiben a fúzióval létrejött új bank szintén csődbe menne, a megtakarítások köddé válnának. És ez alatt nem azt értem, hogy az amerikai FDIC mintájára a bankbetétekre biztosítást nyújtó intézmény majd idővel visszafizeti az elveszett betéteket. Nem. Azok végleg elvesznének.
Ezért olyan komoly dolog a Bankia csődje. Egyetlen lépéssel hét bank betétesei tulajdonképpen mindent elveszítettek.
Az európai pénzrendszer dióhéjban: egy fizetésképtelen adósságszemét lerakat, amit korrupt karrier politikusok vezetnek, akiknek fogalma sincs arról, hogy hogyan hozzák helyre a gazdaságot… és ami egy nagy kövér nullát eredményez azoknak, akik voltak olyan bolondok, hogy ott befektessenek.
Legyen ez figyelmeztetés! Az elkövetkezendő hónapokban sok Bankia-eset kerül még napvilágra. Aki még nem készült fel a rendszerösszeomlásra, tegye meg most. Szó szerint néhány hónapra, de lehet, hogy néhány hétre vagyunk az európai bankválságtól, ami akár az egész pénzrendszert is magával ránthatja. A Fed több százmilliárd dollárt pumpál az EU bankokba jelenleg, hogy ezt valahogy megelőzze.
Az európai bankrendszer az amerikainál is jóval nagyobb, így egy európai bankválság, az egész globális bankrendszert alapjaiban rengetné meg.
Akik a józanészre hallgatnak, biztosan felfigyelnek Karl Denninger figyelmeztetésére:
A kongresszus elpazarolta az időt, amit az európaiaktól kapott arra, hogy „ideiglenesen” rendbe tegye a helyzetet. Nem tettek rendbe semmit, ahogy azt az olasz választási eredmények megmutatták.
Most, hogy fennáll a veszély a költségvetés felrúgására és a kiadáskorlátozások megszüntetésére (az Egyesült Államok mintájára), a piacok felismerték a veszélyt, ami tulajdonképpen egy percre sem múlt el az elmúlt években.
Egyszerűen csak hazugságokkal takarták el.
Amerikában Bernanke mesterkedései és néhány másik manőver négy évet adott a kongresszusnak, hogy elvégezze, amit kell. Nem tették meg, mert ugyanez az ajándék idő, egyúttal elaltatta veszélyérzetüket a piacok felől érkező sürgetéssekkel szemben.
Krugman és a hozzá hasonlók állítják, hogy minden rendben és nyugodtan lehet költekezni. Nincs igazuk.
A kongresszus kifutott az időből. A deficitet növelő költekezésnek véget kell vetni, függetlenül a gazdasági károktól, amit ez okozhat.
Az amerikai és európai vezetők csupán halogatták a válság kirobbanását és ezzel még rosszabb helyzetet teremtettek. Az idő pedig közben fogy.
