Nagypéntekre a zsidóság szellemi vezetői véghezvitték tervüket, elfogták és elítélték Jézus Krisztust, az Isten Fiát. Ez mutatja máig, hogy milyen szellemiség vezette és vezeti őket. Erre nincs mentség. Semmiféle mentség sincs, hiába állítja egy magát püspöknek kiadó vén cionista ezt Rómában másként.

„Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.”

A zsidóság szellemi hovatartozását ez az egy dolog határozza meg, és különbözteti meg minden más néptől. Nem a gazdagsága: voltak más gazdag nemzetek is. Nem az, ahogy megszáll és kifoszt minden más nemzetet, és az elpusztításukra törekszik: mert voltak más népek is, akik kisebb mértékben, de ugyanezt cselekedték. Nem csak a hazugság, mert olykor más is hazudik. A zsidóságot csak és kizárólag a gyűlölet határozza meg, méghozzá az Istennel szembeni, ok nélküli gyűlölet. A gyűlöletük és bűnük minden más megnyilvánulása ebből fakad, az Isten gyűlöletéből. Mert aki látja, hogy Isten embereket támaszt fel, betegeket gyógyít és mégis Isten ellen tör, az gyűlöli az Istent, ahogy Kajafás és a farizeuok is ezt tették. Ez a gyűlölet az, ami az Isten tanításait is eltorzítani igyekszik, hogy Isten ne lakhasson az emberek szívében.

A rabbik is a gyűlöletben határozták meg a zsidóság szenvedéseinek forrását, de ők a zsidók egymás iránti gyűlöletét jelölték meg okként, hogy ezzel is a saját bűneiket kisebbítsék, és elfeledtessék a bűn igazi okát. Mert nem az emberrel szemben ellenségesek elsősorban.

Krisztus kereszthalála után az első dolguk volt kétségbe vonni a feltámadás tényét, a második pedig, hogy letagadták a gyilkosságot. Az újszövetségben olvashatjuk, hogy hazugságaikat még az apostoloknak is képesek voltak magyarázni, mintha ők ezt jobban tudnák. Évek múltán pedig a zsidóság szembesült Jeruzsálem lerombolásával is, mégsem változtak meg, sőt, ezután még a Talmudot is összeállították, hogy csak azok lehessenek a zsidó nép vezetői, akik a Jézus által elutasított és szidott hamis tanításokat elfogadják és terjesztik, vagy egyenesen Krisztust gyalázzák. Tehát nem csak hogy megjavultak volna, de még romlottabbá lettek. Amíg keresztény ember él a földön, bizonyság lesz a zsidók bűnei ellen, és nem csak a cselekedeteik bűne, hanem a gyűlöletük bűne ellen is.

Ha tehát gyűlöletcsoportokat keresünk, akkor a zsidókra kell néznünk, köztük kell keresni őket. A gyűlölet országa Izrael. Ezt a természetüket ideig-óráig el tudják leplezni, de cselekedeteik elárulják őket, ahogy Krisztus esetében is elárulta. Ha az istentelenség, keresztényellenesség, viszály és a zavar forrását keressük, azt is a zsidók közt kell keresni. Minden ország és szerveződés, ahol zsidó él és zsidó a hatalom közelébe jut, szükségképpen fertőzött. Ugyanakkor ez a szellemiség elsősorban a zsidóság számára káros, hiszen a bukással is a Sátán vesztette személy szerint a legtöbbet. Semmi sem lehet rosszabb, mint zsidóként a teljes sötétségben élni.

Más részről: kétezer évvel ezelőtt a zsidóság szellemi megsemmisülésével (a nem csak kereskedelmen és anyagelvűségen alapuló, hanem egyenesen minden isteni törvényt megszegő zsidó világuralommal) vagyis az Ószövetség végével elérkezett volna az emberiség történelmének vége is. Jézus Krisztus éppen azért jött, hogy az ember kapjon még egy esélyt, és elodázza a világ végét. Tudjuk a történelemből, hogy nem kellettek tömegpusztító fegyverek, a Római Birodalom hanyatlásával mégis hihetetlen mértékben csökkent az emberi népesség (a második századtól a hetedik századig hozzávetőleg 20 millióval, vagyis legalább a népesség felével), és ott is a pusztító szellemiség volt ennek a hanyatlásnak az oka, a háborúk csak másodlagosak, törvényszerű következmények voltak. Az új korszakot Krisztus adta nekünk: a tiszta gyűlölettel szembe a tiszta szeretetet állította, az engedetlenséggel szembe az Isten iránti engedelmességet, a tévelygéssel szembe az igaz tanítást. Egy olyan világban, amit már elborított a sötétség, megmutatta, hogy másképp is lehet élni. Nem másra bízta rá a feladatot, hanem Ő mutatott példát. Ennek a példamutatásnak az áldozata mérhetetlen erőt ad még ma is, hogy szembeszálljunk a gyűlölet, a hazugság és a sötétség minden erejével. Ennek fényében tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól. Szellemiségben is, cselekedetben is, emberben is.