A Szentírásban három különféle embercsoport jelenik meg, amit szellemiség szerint csoportosíthatunk a rossz, a jó, és a nagyon rossz kategóriákba. Semleges az emberi természet miatt nincs.

Az első ószövetségi könyvekben az "ember" szó pejoratív jelentésű, a bűnbeesett, testi emberre utal. Úgy is értelmezhető, hogy "csak ember", "bűnös ember" de nem a szellemi ember. Ahol ember van írva az újszövetségben, sok helyen ott is ilyen értelemben kell embert érteni (nyilvánvalóan ahol Istentől küldött ember van írva, ott nem). Ahogy János evangéliumában olvashatjuk:

"Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. (...) Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek."

Világos tehát, hogy az ember önmagában mint az élettelen por vagy homok, az Isten segítségét igényli, hogy lelkileg élővé váljon.

Ahogy az újszövetség is írja: "akiket Isten szelleme vezérel, azok Isten fiai". Ennek a kijelentésnek a misztériuma sokkal nagyobb, mint azt az átlagember gondolná. A mondatban ugyanis egyértelműen ki van nyilatkoztatva, hogy az "Isten fiai" kizárólag átvitt értelemben értelmezhető, és szellemi tartalmú. Egy olyan kapcsolatot próbálunk vele allegórikusan leírni, amelyre nem léteznek emberi szavak, és a mi kultúrkörünkben ez közelíti meg leginkább annak a jelentését és tartalmát, amiről beszélünk. Ez a hívő embert jelöli, aki a legfontosabbnak az Igazság megélését és megőrzését tekinti, aki gyakorlatban is megvalósítja az Isten parancsolatait: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből (...) És szeresd felebarátodat, mint önmagadat."

A kora keresztény időszakban megjelent eszmei vadhajtások miatt mind Szűz Mária, mind Jézus személye körül viták bontakoztak ki és félreértések, tévtanítások jelentek meg. A negatív teológia ezt úgy igyekszik kiküszöbölni, hogy Isten tulajdonítmányait tagadja, hogy a félreérthető nézetek eltávolításával jusson közelebb szellemi értelemben Istenhez. Vagyis nem azért negatív, mert rossz, vagy nem hatékony, hanem mert a rossz nézeteket negálja, azaz tagadja, hogy a megmaradó helyes nézeteket erősítse. Így kell értelmeznünk a Koránban leírtakat is: [Isten] "Nem nemzett és nem nemzetett és nincsen neki fia". A negatív teológiának a zsidó és keresztény vallásban is vannak képviselői, a kényes kérdésekben az egyértelmű, tagadó állásfoglalás tehát mindhárom vallásra jellemző. Az újszövetségben jó példa, amikor látszólag Jakab a hit kizárólagossága ellen érvel, némi éllel: "Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek". Nagyon érdekes egyébként, hogy a zsidóság keresztény-ellenességét manapság kevésbé veszik észre, mind az iszlám állítólagos keresztény-ellenességét. Vannak bolondok, akik még mindig a zsidóság és a kereszténység testvéri kapcsolatára utalnak, elfeledve és készakarva nem tudva, hogy ez a zsidóság már rég nem az a zsidóság, amelyik a próféták idejében létezett.

A zsidóság említésével már el is jutottunk a harmadik csoporthoz. Krisztus korában a zsidóság ugyanis eljutott arra a szintre, amelyet már közel sem lehet Istentől eredőnek beállítani. Ugyanez van, ha az izraeliek feslett életére gondolunk, akiknek botrányait nap mint nap hallani. A zsidóság arra lett kiválasztva, hogy Isten igéjét mint "papok nemzete és szent nép" terjessze és hirdesse, és Krisztus megjelenésének idejére erre a feladatra teljes mértékig alkalmatlannak bizonyult. Olyannyira, hogy a zsidóság tevékenysége nemcsak hogy nem volt hasznos, hanem egyenesen kártékonnyá vált. Amikor azt mondja Krisztus, hogy azért jött el, hogy az "ördög munkáit lerontsa", akkor ez javarészt a zsidó hitbéli tévelygések miatt kialakult, eltorzult állapotokat jelenti. A zsidóság, aminek a jó példát kellett volna mutatnia, a bűn és a romlás példáját mutatva a sötétség sátáni tanításait képviselte és hirdette, a próféták megölésével, az árvák, özvegyek, szegények és ártatlanok megkárosításával, üldözésével. A zsidó szellemiség és életmód olyannyira torzzá vált, hogy csak a zsidó vallás legsötétebb tévelygésekre használt szava, a "sátáni" vagy "démoni" jelzővel volt csak körülírható.

Ahol a szent iratok a sátán szóval jellemzik a gonoszt, ott mindig a zsidó eredetű gonoszságra, bűnre kell gondolnunk. Miért? Mert a sátán szó héber szó, héber összefüggésekre, a héber könyvekre és a héber gonoszságra utal. Jelent ellenséget, de tévelygést (a szó gyökét elemezve) is. Jézus és Keresztelő János a zsidókra választékosan használta a legkeményebb szavakat és kifejezéseket. "Mérges kígyóknak fajzatai", "Ti az ördög atyától valók vagytok", gyülekezetükre pedig: "Zsidóknak mondják magukat, de nem zsidók, hanem a sátán zsinagógája" - csak hogy néhány példát említsünk.

Gondoljuk csak végig, hogy manapság sem a fegyverek okozzák a legnagyobb kárt, hanem a liberális szellemiség. Európa nemzetei a zsidó eredetű liberalizmustól haldoklanak és pusztulnak, ugyanúgy, ahogy két évezrede az Izrael körüli népek. Ez a folyamat akkor kezdődött: a zsidóság szétterjedt az egész világon, mindenütt kis kolóniákat alakított ki, gyorsan magához ragadta a gazdasági-politikai befolyást, és az irányítása alá került népeket, mint természetes ellenségeket a liberális-talmudi szellemiséggel pusztította. A liberális-talmudi szellemiség a hadviselés legkifinomultabb, legveszélyesebb, és egyben legsötétebb formája. A legerősebb nemzeteket, amit semmiféle fegyver nem irthatott ki, a zsidók liberalis-talmudi eszmeisége irtotta ki, elkorcsosítva, életképtelenné téve, megrontva és elrothasztva őket. A mai cionizmus csak a nevében más, a lényege ugyanaz, mint két évezrede. Nem kell tehát atomfegyver az emberiség (és végül a zsidóság) végső kiirtásához, ehhez bőven elég a talmud szellemisége is.

A három szellemiség tehát az emberi szellemiség, a hívő szellemiség és a sátáni-talmudi szellemiség. Az első a nem-hívő világ sajátja; a második a hívő embereké, a harmadik pedig a sátáni szellemiség, amely a zsidóság sajátja. A zsidóság (elsősorban a cionista zsidóság) nem fajilag, hanem szellemileg más embertípus, a sátáni világ képviselője.