Ezen a héten egy olyan témát szeretnék tisztába rakni, mely meggyőződésem szerint a magyar emberek döntő többségének a fejében hamis adatként szerepel, és ennek következtében teljes zűrzavart okoz. Sajnos azt kell mondjam, hogy az emberek akkor hisznek el hamis adatokat, ha egy számukra fontos személy, mondjuk úgy, egy „szaktekintély” mondja nekik azokat. Egy kisgyerek például képes az iskolában verekedni iskolatársaival vagy sírva hazamenekülni, ha a többiek azt állítják, hogy nincs is télapó. Ő pedig szentül meg van győződve a télapó létezéséről, hiszen a számára a legfontosabb emberektől, a szüleitől hallotta. De ugyanez a kisgyerek más tárgyi tévedésben is hisz a szüleinek, nagyszüleinek vagy éppen a szomszéd bácsinak, és képes az ő hibás, hamis adatait átvenni és használni, sőt terjeszteni is. Egyszerűen nem kérdőjelezi meg a számára félistenként tisztelt embertől szerzett adatok helyességét.

Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm a rossz hírt, de a télapó nem létezik.

Ilyen jelenség figyelhető meg a mai magyar társadalomban is, oly módon, hogy az államadóssággal kapcsolatos adatokat a sokak számára megkérdőjelezhetetlen tekintély, Orbán Viktor mondja. Ebben a helyzetben – hasonlóan a szülők által vizionált télapóhoz – a hallgató hajlamos arra, hogy az Orbán által mondott dolgokat készpénznek vegye. Ezzel csak az a baj, hogy még a télapó nem létének lelepleződése egypár nap alatt elmúlik, és megoldódik egy kis sírással, az államadóssággal kapcsolatos hamis adatok miatti döntések és annak támogatása viszont 10-20 évre is meghatározhatja jövőnket.

Nézzük, melyik hamis adatra gondolok. Ez a hamis adat az, hogy az Orbán kormány most visszafizette az IMF hitel egy részét, amit az előző kormány felvett. Mindezt olyan szövegkörnyezetben tálalja a magyarok felé, hogy azt lehet belőle kiérteni, hogy visszafizettük, tehát csökkent ennyivel az adósságunk, érdemes volt tehát az elmúlt 3 évben elviselni az Orbán féle drasztikus megszorító csomagokat. Pedig ez egy többszörösen egymásra épülő hazugság. Először is nem úgy fizettük vissza az IMF hitelt, hogy azt megtermeltük, mint ország, hanem újabb hitelt vettünk rá föl. Még talán ezt is hallja de nem érti a magyar ember. A most lejáró IMF hitel törlesztő részletéhez a magyar állam, azaz mi magunk, úgy vett fel újabb hiteleket, hogy devizakötvényt bocsátott ki, dollárban. Az ebből a befolyó pénzből fizettük vissza az IMF hitel részletét. Sőt elárulok egy nagy titkot! Az előző kormány sem azért vette fel az IMF hitelt akkor, hogy elköltse a költségvetésben, hanem azért, hogy az előző kormányok által többek között az első Orbán kormány által felvett hiteleket törlessze.

Egy részéből pedig megemelje a valutatartalékok vészesen alacsony összegét, hogy minél kevesebb esélye legyen a spekulánsok forint elleni támadására. Jelenleg tehát nem csináltunk semmi mást, mint egyik hitelből kifizettük a másikat. A különbség mindössze annyi, hogy valamilyen érthetetlen okból kifolyólag az IMF hitelnél 2%-al drágább kamatozású hitelt vettünk föl, és ezzel váltottuk ki azt.

Pár százalékos kamatkülönbözet dollármilliárdokkal növeli az államadósságot. Többel, mint a mostani bankadók. Hoppá!

És elnézést, de kénytelen vagyok egy kis matematikát ide rángatni. Ugyanis sok ember csak legyint erre a 2%-ra, és Orbán sugallatára azt mondja, hogy ennyit megér a nemzeti szuverenitás (önállóság). Csakhogy kérem ez egy újabb hazugság, mert ahelyett, hogy növekedne a nemzeti önállóságunk, még mélyebbre ássuk magunkat az adósságcsapdába.
Nézzük a matematikát! Kibocsátottunk most 10 éves futamidejű dollárkötvényeket, 5,375%-os kamatra. Sajnos még olyan együgyű polgártársammal is találkoztam, aki olyan tudatlan, hogy a szerencsétlen azt hitte, hogy a 10 évre ennyi a kamat, és nem akarta elhinni nekem, hogy ez évi kamatmennyiség, és évente kamatos kamatok jönnek rá. Magyarul 3,25 milliárd dollárt vettünk föl 10 évre, visszafizetnünk 5,46 milliárd dollárt kell. Majdnem a dupláját, de ez minden hitel esetében így van. Amennyiben ugyanezt a hitelt mondjuk az IMF-től vettük volna újra fel, mintegy 2%-al kisebb kamatra, abban az esetben a 10. év végén „csak” 4,53 milliárd dollárt kellett volna visszafizetni. Jól látható tehát, hogy a 2% különbség, majdnem 1 milliárd dollár, azaz több mint 200 milliárd forint.

Figyelembe véve a magyar államadósságát és a folyamatosan megújítandó hiteleket – amit minden ellenkező híresztelés ellenére visszafizetni soha nem tudunk – a magyar költségvetés, ezzel a 2%-nyi kamatkülönbözettel éves szinten 350-400 milliárd forinttal fizet többet az uzsorásoknak. Ez sokkal több, mint az Orbán kormány által bevezetett bankadó mértéke. Ebből következik, hogy teljességgel érthetetlen az az álláspont, hogy azért nem veszünk föl az IMF-től hitelt, mert az eltörölné a bankadót. Így ugyan van bankadó, cserébe nincs gazdasági növekedés, és ráadásul pluszba dupla annyi kamatot fizetünk. Ennek az a folyománya, hogy ahelyett, hogy nőne a függetlenségünk, egyre jobban belemerülünk az adósságspirálba, még jobban függünk a „befektetőktől”, a spekulánsoktól.



A spekuláns befektetők persze, hogy megveszik a magyar kötvényeket, mert mi fizetjük a legnagyobb uzsorakamatot nekik. Ők még táncra is perdülnek örömükben, mi meg csak nyeljük az adóemeléseket.

Amikor valaki diadalittasan és örömtelien kijelenti, hogy elkapkodták a magyar állampapírokat vagy túljegyezték a magyar kötvényeket, az magyarul azt jelenti, hogy újabb uzsorások érkeztek hozzánk és magas kamatra, örömmel adtak nekünk pénzt és még hátba is veregettek minket. Amikor bármely politikus a hallgatóságával azt sejteti, hogy ez a fokmérője a magyar gazdaság iránti bizalomnak az otrombán és megtévesztő módon hazudik. Az állampapír értékesítés az nem a gazdaság iránti bizalom fokmérője, hanem csupán annyit jelent, hogy a világ pénzügyi elnyomói rengeteg pénzt dobtak a piacra, és helyezik ki uzsorakamatra az ilyen szerencsétlen flótásoknak, mint Magyarország. Ha már mindenáron az állampapír eladást akarja valaki bizalmi fokmérőként állítani, akkor nem az a mérce, hogy mennyire kapkodták el, hanem hogy milyen uzsorakamaton. Az elmúlt hónapokban Lengyelország például a mi 5,375% kamatunkkal ellentétben 1,3%-os kamaton bocsátott ki kötvényt. Szlovákia, Csehország, sőt még Ukrajna és Románia is több mint 1%-al alacsonyabb kamaton adta el állampapírjait. Ebből következik, hogy sikerként megélni azt, hogy a legmagasabb uzsorakamatra lejegyezték az állampapírjainkat, vagyis adtak újabb kölcsönt nekünk, tragikus és katasztrofális félrevezetése a magyaroknak.



Amúgy egy gazdaságba vetett bizalom igazi fokmérője nem az uzsorások rohama, hanem a termelésbe befektetők érdeklődése. Ugyanis egy ország akkor fog tudni felemelkedni – amúgy Orbán is ezt mondja – ha munkára épülő nemzeti jövedelmet, GDP-t tud felmutatni. Amennyiben viszont ezt a mutatót nézzük, hogy mennyi Magyarországon a beruházás, nos, ott kérem, nem hogy rohamról nem beszélhetünk, hanem mindössze arról van szó, hogy az előző kormányok által letárgyalt gyárak kezdik meg működésüket most, addig az elmúlt három évben ezen munka alapú termelő befektetők fejvesztve menekültek hazánkból, amiből egyenesen következi, hogy nem lesz milyen gyárat átadni a következő 3-5 évben. Magyarán az, aki örül vagy mást örömre késztet az uzsorás pénzügyi spekuláns befektetők újabb kölcsönének hírére, az nem tudom, hogy hogyan tervezi a harcot az államadósság ellen.
Érdemes tehát észrevenni, hogy semmilyen hitelt nem fizettünk vissza, csupán egy újabb hitellel finanszíroztuk annak lejártát, ráadásul magasabb kamaton, ami előbb-utóbb az államadósság újabb meredek emelkedéséhez fog vezetni. Ahhoz hogy az államadósság ne emelkedjen újra vagy növekednie kellene a gazdaságnak vagy újabb megszorításokat kell alkalmazni a népen. Ön szerint melyikhez állunk most közelebb?

Ráadásul elárulok egy nagy titkot Orbán Viktornak és azoknak, akik még nem tudták. Az IMF és a most állampapírt lejegyzett befektetők mögött ugyanazok állnak. Most jót röhögnek a markukba rajtunk, hogy nem az IMF-en keresztül vettünk fel tőlük pénzt, hanem a „piacról”. Hátradőlnek a székükben, rágyújtanak egy szivarra és elégedetten bólintanak arra, hogy minden a terveik szerint alakul. Így ugyanis sohasem szabadul az ország a markukból! Orbán viszont hatalmon marad. Nem baj, mondják ők, amíg veszi fel tőlünk, a magas kamatú hiteleket maradjon csak nyugodtan, nekünk jó ez így! Sőt még jó is, mert a magyarok vakon hisznek neki. Amíg hisznek neki, addig mi szépen megfejjük őket, hiszen hagyják, még menetelnek is érte, önként jönnek a vágóhídra. És elégedetten szippantanak egyet a szivarjukból.