Csak be kell írni a személy nevét, és a RIOT (Rapid Information Overlay Technology) nevü szoftver, az interneten valamint a szociális hálózatok (Facebook, Twitter stb.) adataibázisaiból kinyerhetö információk lefuttatásából összegyüjti, majd tetszés szerinti szürés után kilistázza a kívánt adatokatMég ijesztőb az a tény, hogy a Riot a megjeleníthető képek alapján képes behatárolni a tartozkodási hely pozícióját, meghatározni a keresett személy, milyen gyakorisággal érhetö el egy adott helyen.
Ez lehetővé teszi, hogy a szoftver megjósolja ahol a személy egy adott időben a legnagyobb valószínüséggel megtalálható lesz.
Félsz, hogy figyelik minden mozdulatodat? Ne aggódj, a programnak megvannak a határai. Ha biztonságos a Facebook fiókod, és a megfelelő adatvédelmi beállításokat használod (pl. hozzáférést a fotókhoz csak korlátozott számú ismerös kap), akkor nem kerülsz a RIOT karmai közé.A kémprogramot a volt amerikai fegyvergyártó, a Raytheon cég készítette, amely eddig is különböző, speciális védelmi rendszereket fejlesztett ki. A Riot feladata; az amerikai nép biztonságának érdeke. Az amerikai kormány és az ipar vezetöi azt várják el, hogy a nemzeti biztonsága megfelelő legyen. A Rayton piacra kerülését (eladását) jelenleg nem tervezik.
Forrás: http://www.vtx.ch/de/blog/cyberuberwachung
Internet 2 a kibertámadások és a szólás szabadsága ellen
Danny Hillis, ismert feltaláló és tudós arra figyelmeztet, hogy az Internet „saját határait is túllépte” és egy „katasztrófa” felé halad, ezért szerinte egy „B” tervre van szükség vészhelyzet esetére.
Hillis, a több szuperkomputerből álló „Kapcsolatgépet” megalkotó Thinking Machines (Gondolkozó Gépek) nevű cég alapítója korábban az MIT egyetem munkatársa volt.
A TED 2013-as konferenciáján a Wired magazinnak nyilatkozva elmondta, hogy szerinte, mivel ma annyi egymással kapcsolatban lévő rendszer függ az Internettől „saját magunk hozzuk létre a készülő katasztrófát, mint ahogy tettük azt a pénzügyi rendszer esetében is.”
A Stuxnet vírust, az amerikai katonai adatok kínai eltérítését és az egész világhálót érintő, egyre gyakoribb szolgáltatás kiesést okozó támadásokat hozva fel példának, Hillis azt javasolja, hogy egy második, amolyan tartalék Internetet kellene létrehozni, ami egy tartalékgenerátorhoz hasonlóan működésbe lépne, amikor „az Internet bajban van”.
Hillis egy másodlagos Internetet képzel el, amit vészhelyzetben lehetne használni, a jelenlegi világhálótól eltérő protokollokat használna és attól teljesen elszeparálva működne. „A higiénia alapkövetelmény lenne,” mondta Hillis. Tehát amikor az igazi Internet leáll, a rendőrség, a kórházak és a repülőterek a tartalékinternetről továbbra is üzemelni tudnának.
Figyelembe véve, hogy a nagyvállalatok és a kormány milliárdokat veszítene, ha az Internet irányítását a rosszfiúk vennék át, nem beszélve az így kialakuló káoszról, az a néhány százmillió, amibe Hillis terve kerülne, nem tűnik olyan soknak.
Ez a „B” terv vagy másodlagos Internet tökéletes ürügy lenne a hatóságok számára, hogy a jelenlegi vadnyugatszerű Internetrendszert egy új, alaposan szabályozott és cenzúrázott szerkezetre cseréljék, amiben mindenkinek engedélyre lenne szüksége ahhoz, hogy egy weboldalt üzemeltessen.
Természetesen a pénzes cégeknek vagy befolyásos magánszemélyeknek ez csupán egy rutin eljárás lenne, de a független hangokat, a szólás szabadságának utolsó bástyáit, teljesen megfojthatná.
Az állítólagos kiberbiztonsági veszélyekre hivatkozva a kormányok egyszerűen lekapcsolhatnák a régi webet és átállhatnának az új, teljesen ellenőrzött Internetre, amihez nem férnének hozzá a terroristák, a bűnözők és bomlasztó elemek, illetve senki, akit az állam veszélyesnek ítél.
Végre bevezethetnék a régóta tervbe vett Internet azonosítókat vagy engedélyeket, amit csak a hatóságok által jó magaviseletűnek ítélt egyének kapnának meg. A Nagy Kínai Tűzfalat az egész világhálóra bevezethetnék, véget vetve a sok bosszúságot okozó alternatív oldalaknak és visszafoglalva a tömegtájékoztatást a fővonalas média számára.
A probléma Hillis érvelésével, hogy az általa említett kiberbiztonsági veszélyeket ugyanaz a katonai-ipari hatalom hozta létre, amelyik az új Internet Kettőből hasznot húzna.
Az öt legutóbbi komoly számítógépes vírust például – a Stuxnet, Flame, SP, SPE és IP vírusokat – minden valószínűség szerint az amerikai és az izraeli kormány titkosszolgálatai készítették.
Hillis elég hevenyészett módon próbálja rossz hírbe hozni a jelenlegi világhálót, meg sem kísérelve, hogy kevésbé átlátszó magyarázatot adjon az új terv szükségességére.
Forrás: Infowars.com
Lenyelhető számítógép, avagy Internet a testünkben
A Freescale chipgyártó megalkotta a világ eddigi legkisebb ARM-hajtotta chipjét, ami új fejezetet nyit a hálózatba kötött számítógépek világában.
A kedden nyilvánosságra hozott Kinetis KL02 mindössze 1,9×2 milliméter nagyságú és részét képezi egy teljes mikrokontroller (MCU), azaz processzor, RAM, ROM, óra és I/O egység, tehát minden, amitől egy eszköz számítógépnek hívható.
A KL02 32k flash memóriával, 4k RAM-mal, és egy 32 bites processzorral rendelkezik, a perifériákhoz pedig analóg digitális konverter és kis fogyasztású UART (univerzális aszinkron adóvevő) tartozik. Az extra alkatrészeknek köszönhetően a gyártók lényegesen kisebb eszközöket tudnak előállítani, rendkívül apró alaplapokat és eszközöket eredményezve.
Hogy mennyire aprót? A Freescale szerint a chip egyik felhasználási területe az ehető számítógépek lennének. Nem elírás, tényleg számítógépről van.
„Ügyfeleinkkel és partnereinkkel közösen olyan termékek kifejlesztésén dolgozunk, amiket le lehet nyelni, de a még be nem jelentett termékekről most még nem áll módunkban nyilatkozni,” mondta Steve Tateosian, globális marketingigazgató.
A KL02 része a Freescale erőfeszítéseinek, aminek célja, hogy minden termék rendelkezzen a hálózatba történő csatlakozás lehetőségével. A KL02 lehet a csatlakoztatott eszközök kulcseleme, kezdve a lépéseinket vezeték nélkül rögzítő cipőktől (a Nike+ természetes evolúciója) a csővezetékekig, amik jelzik a szivárgást.
Némi elképzelésünk azért van arról, hogy miként kerülhet a chip a gyomrunkba. A Freescale már számos egészségügyi és wellness ügyféllel rendelkezik. Például a Fitbit és az OmniPod inzulin adagoló is Freescale chipeket használ. Nem nehéz elképzelni az eszközök olyan új generációját, amik belülről figyelik a test egészségügyi állapotát vagy a gyógyszerek szedését.
„Már most is naponta használunk ilyen mikrokontrollereket, anélkül, hogy tudnánk róla, például amikor megszólal az ébresztőóra, amikor kávét főzünk, parkolóórát, MP3-as lejátszót használunk vagy leengedjük az autó ablakát,” mondja Tateosian.
Bár a KL02 általános felhasználásra is rendelkezésre áll majd, a fejlesztésbe egy ügyfél kérésére kezdtek, akinek kilétét a cég nem hozza nyilvánosságra. Kellett egy 3 milliméteresnél kisebb chip és a KL02 az eredmény. Érdekes lesz megtudni, hogy kinek kell egy ilyen apró chip. Legalábbis úgy gondoljuk…
Forrás: wired.com
