Az elmúlt hétvége eseményei közül kiemelkedett a világ húsz vezető ipari hatalmának (G20) találkozója Moszkvában. A mindig nagy várakozás övezte megbeszélések általában nem szoktak gyakorlati eredményeket hozni, jellemzően a vajúdtak a hegyek és egeret szültek szindróma a kimenetel. Nagy szavak, nagy általánosságok, és minden marad a régiben: a globalizáció világméretű rendszeréből mérhetetlen hasznot húzók folytatják tovább a kizsákmányolást. Hosszú idő után talán változhat valami, végre ezen országok vezetői is kezdik felismerni, hogy a rendkívüli lobbierővel rendelkező multinacionális óriásvállalatok mindenkit megkárosítva kerülik ki az adófizetést?!
Persze aki ezen a világon él, annak nem jelent újdonságot, hogy a multiknak mi mindenhez van „joga”. Összeköttetéseik, azaz kapcsolati és pénzbeli tőkéjükön keresztül bármit el tudnak érni, bárkit meg tudnak venni. Olyan hálózatot alkotnak a világban, amelynek hatalmához csak egy magát hatezer évesnek nevező faj ereje érhet fel. És ezeket a multikat leginkább két dolog érdekli: a pénz és a profit. Amiből nekik soha nem elég. Így mindenféle gátlás nélkül fosztanak ki nemzeteket és kontinenseket, ahogy rabló-hadjáratukkal egyre újabb és újabb földekre teszik rá a lábukat. Fölösleges most neveket sorolni, az élelmiszer- és üdítőital-gyártás csúcsragadozóitól kezdve a nagy autóipari konszerneken át az infokommunikáció moguljaiig rengeteg ilyen társaság vesz részt a nemzetközi láncolatban. A korlátlan liberalizmusnak behódolt világ külső nyomásra (WTO, OECD, IMF) kénytelen volt sorban lebontani a saját iparát, gazdaságát védő korlátokat, és beengedni a területére ezeket a vállalatokat, amelyek nemzetek feletti rétegeket képeznek. És nem csupán kifosztják az olcsó erőforrásokat, rabszolgabérért robotoltatják a bennszülötteket, és egyben piacot is szereznek egyre silányabb minőségű termékeiknek, de ezért még azt a minimális társadalmi hozzájárulást sem hajlandóak megfizetni, amit mindenkinek kötelessége lenne. Az adót. Amit az átlagemberen a legszigorúbb módszerekkel hajtanak be mindenféle hivatalos szervek. De a multik nem szeretnek fizetni, mert az csökkentené a mindenható profitot, és el is tudják érni, hogy nekik ne kelljen! Ebben segít a mögöttük felsorakozó adótanácsadók és ügyvédek hada, amely módszert ráadásként elegáns szóval adóoptimalizálásnak neveznek.
Már évekkel ezelőtt hallottam azokat a történeket minisztériumban dolgozva, hogy egyes befolyásos körök közvetlenül államigazgatási vezetők lekenyerezésével el tudják érni a számukra kedvező jogi hátteret, amit aztán a parlamenti munka során is igazolva látok. Egy-két havonta jönnek az újabb és újabb lobbicsoportok, hol Lázár, hol Rogán vezetésével, hogy bizonyos területeken az általuk képviselt befolyásos gazdasági csoportoknak megfelelő jogszabályok szülessenek. De ki tudná feledni azt az érdekes döntést, amikor néhány évvel ezelőtt a jövedéki adó törvényt változtatták meg úgy, hogy egy bizonyos fokú alkoholt tartalmazó szeszesital kedvezőbb adózási feltételek közé kerüljön! Nem sokkal később ki is derült, hogy Zwackék majdnem 30 milliárdot spóroltak a változásnak köszönhetően. Aminek persze semmilyen következménye nem lett…
A nagy nemzetköziség korszakában minden cégnek elég, ha leányvállalatokat hoz létre a különböző országokban, amelyek a nyereséget az anyacégnek termelik, és viszik ki az országból a köz terheihez történő mindenféle hozzájárulás nélkül. Az anyacég pedig olyan adóparadicsomban van bejelentve, ahol pedig nem vagy csupán minimális adóterhet kell megfizetni. A tényleges helyszínen, ahol realizálják a hasznot, és eladják az árujukat gyakorlatilag nem fizetnek semmit, mert a nyereséget költségként számolják el az anyacég felé, mint például tanácsadás, know-how, brandhasználat stb. És a kettős adóztatást kizáró nemzetközi egyezményekre hivatkozással még azt a minimális adóterhet sem vállalják, ami ezek után rájuk hárulna. Mindezt természetesen legálisan, hiszen így szép a globalizáció! Miközben a bennszülöttek saját vállalkozásai, munkahelyei sorban tönkremennek és elveszítik a hazai piacukat, mert ők képtelenek versenyképesnek maradni az óriási tőkével és hátsó támogatással érkező multinacionális vetélytársakkal szemben. Marad számukra a bérrabszolgaság, a hónapról-hónapra való túlélés és az egyre gyorsuló ütemű kivándorlás gazdagabb tájak irányában.
Na, de mire jutottak a G20-ak?! Úgy tűnik – több évtized elteltével – hogy lassan nekik is kezd lesni, hogyan működik a világ. Nyilván ha nem lenne permanens világgazdasági válság, akkor nem is lenne olyan fontos foglalkozniuk a kérdéssel. Így viszont égető szüksége van az államkincstárnak minden euró és dollárcentre, hogy legyen miből fizetni a bankoknak az államadósság törlesztését. Tehát arra jutottak, hogy tanulmányozzák a kérdést… És ez sajnos nem a vicc helye! Felelősségem teljes tudatában kell leírnom a tényállást: semmilyen konkrét ellenlépésben nem egyeztek meg, hanem létrehoztak három bizottságot, amelyek figyelni fogják a multik üzleti gyakorlatát. A bátrabbak, mint Angel Gurris, az OECD főtitkára odáig jutottak, hogy kimondták: a kettős adóztatás elkerülésére hozott nemzetközi egyezmények következményeként kettős nem adóztatás valósul meg. Persze ha már idáig eljutottak, akkor jó kérdés, hogy miért nem hajlandóak tenni is a fennálló rendszer ellen?! Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: a fentebb említett lobbicsoportok most sem ölbe tett kézzel nézik az eseményeket. És amikor egy komolyabb multinál egy középvezető tud annyit keresni, mint egy ország miniszterelnöke, akkor lassan meg is érthetjük, hogy miért így mennek a dolgok évtizedek óta.
A hétvége történése volt még a Kásler Árpád szervezte devizahiteles tüntetés a parlament előtt. Komoly szimpátiával figyeltem az eseményt, amelyet Volner János frakcióvezető-helyettes személyesen ugyan nem, de közleményben biztosított támogatásáról. A devizahitelesek témája mindig is szívügyem volt, többször szerveztem egyeztetést a civil szervezetekkel, meg tüntetést is a Blaha Lujza térre, ahol a részvétel sajnos nagyon alacsonyra sikerült. Ez a probléma egy időzített pokolgép, amelyet nem tudtak megoldani a Fidesz látszatintézkedései, egyedül a végtörlesztés volt hatásos, amit azonban kizárólag a jobb körülményekkel rendelkezők tudtak igénybe venni. Kicsit félelmetes, hogy most kezdi felkapni a sajtó Róna Pétertől azt a kijelentést, hogy a devizahitelek olyan semmisnek minősülő szerződések, ahol az adósok nem a felvett összeget kell visszafizessék, hanem egy más pénznemben meghatározott másik összeget. Magyarán egy gigantikus átverés, amiben nem is devizát hiteleztek a bankok, hanem forintot, és mégis deviza-alapon számolgatva követelik vissza az eredeti forinthitel néha többszörösét. Ebben az a szomorú, hogy jobbikos képviselőtársakkal már három éve ezt állítottuk, csak meghallani nem akarják azóta sem. A devizabomba pedig nem csupán azért ketyeg, mert a hitelt felvevő családok tízezreit teszi tönkre egzisztenciálisan és fizikailag is, hanem a havi törlesztőrészletek elszívják a gazdaságból azt a pénzügyi likviditást, a forrást, amiből beruházni, fejleszteni, munkahelyet teremteni és fogyasztani lehetne. Ezért nincs gazdasági növekedés, hiába keresi Orbán Viktor, mert nem marad szabad pénz a gazdaságban, hanem a bevallott nyereségük – amiből a „költségek” már eleve külföldön landolnak – csupán harmadát érintő bankadó állítólagos fenntarthatatlansága miatt siránkozó pénzintézeteknél landol. Akik utána szépen becsomagolják és küldik ki az anyacégnek, hiszen a kereskedelmi banki hálózat 80%-a külföldi kézben van. És máris visszakanyarodtunk az első témához! Nem mondhatja senki, hogy a gazdaság világában nem függ minden mindennel össze!
dr. Lenhardt Balázs
nemzeti radikális országgyűlési képviselő
